Dunántúli Protestáns Lap, 1941 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1941-11-09 / 45. szám

1941. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 231. oldal. S ti többiek mind, gyöngék és erősök, — Lelkűk egyformán égbe szárnyaló — Ősi nevek és névtelen kis hősök Érzitek-e, hogy álmotok : való ? Hogy hegedűink babiloni gyászban Nem függnek többé fűzfák ágain, De száll a zsoltár boldog, drága nászban Zúgó harangok kondulásain ... S amig kisérjük szabad, büszke röptét, Pálnak igéje leikeinkre hull: — Bár orcánkról a mosolyt letörölték — Mégis örülünk mondhatatlanul. Mert elvehették kincses hegyeinket, Honnét a hír nevünket hordta szét, De nem vehették azt, mi éltet minket: Szívünknek hegyet mozgató hitét. Meglophatták a rónánk pihegését, A vizeinknek hamvas álmait: Miénk a viz! S ha gyötri ezer rémség, Ki abból iszik: Meg nem szomjazik! A rögöt, melyet ezer évnek vére Hazává szentelt — szaggatja a vég, De ráborulva Krisztusunk, ölére: Atyai házzá fényesül az Ég. Csitulj, csitulj el fájó szív keserve... Habár fölöttünk orkán dühe dúl, „Ha megsebezve, ha százszor leverve“: Mégis örülünk mondhatatlanul... Betölt rajtunk a jézusi Ígéret: „A sziveteknek öröme leszen“... Nem hangulat, nem eltűnő igézet, Nem veheti el tőlünk senki sem! Örülj Te is, Te halványarcu asszony, Öltözz sugárba pápai Sión! Hogy könnyes orcád rózsákat fakasszon: Játsz a szivünkön, mint élő sipon. „Hadd legyen összhang minden dobbanása“ ! Hallják meg ott is, tőlünk messze, túl... S készüljenek új hajnal-pirkadásra: Mégis örülünk mondhatatlanul! Harsogd világgá szivünk orgonája: Fegyverben, vasban, zörgő táborok Között kezünkben hitünk bibliája, Vagyunk még magyar prédikátorok! Palást nélkül is papság, fáklyagyujtók, Ha önnön lelkünk hamvad is oda... Zendítsd a dalt, a győzelemre gyújtót Te csodálatos emberorgona! Zendítsd a dalt: az új ház dicsősége Nagyobb lesz majd a kedves réginél, Ha erős tornya : Isten békessége, S falai közt á régi lelke él. S ha szerte mállik idők véges árján, Új követ hord majd késő ivadék: De áll a templom, — földre szállt szivárvány — Amíg fölötte áll a magas ég! Ne mondjátok, hogy meghal itt az élet]! Ne mondjátok, hogy elsorvad e nép! Nem érzitek-e melegét a Fénynek? Felénk csapódó szent üzenetét: Amíg szemünknek lesz egy tiszta könnye, Áldozatban, mely gyöngyöket terem, Amíg imánk száll, Krisztusban örülve: Az árny fölött — mienk a győzelem ! Vagyoni ügyek. Részlet a püspöki jjelentésből. Az Egyházi VII. te. 2. §-a szerint az egyházi adó­kulcsot mindenkor az egyháztagok vagyoni és kere­seti viszonyai, tehát teherbíró képességére tekintettel kell megállapítanunk; a 6. §. a húsz éven aluli egy­háztagokat csak az esetben engedi megadóztatni sa­ját személyükben, vagy a családfő terhére, ha külön vagyonuk van, önálló ipart, vagy hasznot hajtó fog­lalkozást űznek, vagy házasságban élnek; a vagyon­talanokra kirótt tételes családadó két pengőnél vagy gabonában ennek értékénél több nem lehet, százalékos adó pedig természetesen nincs. Nagyon bölcs és igaz­ságos rendelkezés szociális szempontból is, család­­védelmi szempontból is. Nem csábít az egykére sem. Hivatalos értesülésem van mégis arról, hogy vannak egyházközségek, hol már a 12 éven felüli gyermek egyházi adóalany s a régebbi jobbágyvilág csökevénye, az egyforma összegű pénz- és gabona párbérkivetés dívik. Ez pedig annyira igazságtalan, hogy egy na­gyobb családú vagyontalan földmíves munkás arató több egyházi adóval van megróva, mint az a vagyonos magtalan gazdapár, akinek földién arat. Nem csoda hát, ha a szegények zúgolódnak ez ellen, az adót nem fizetik, a közhatósági végrehajtás pedig csak a nem­leges zálogolási jegyzőkönyvek tömegét eredményezi. Méltóztassék felhívni az esperesi kart, hogy az ilyen adókulcs alapján elkészített költségvetést és egyénen­kénti adókivetést kivétel nélkül, minden esetben uta­sítsák vissza s kötelezzék ezeket az egyházközségeket a VII- tc.-ben megállapított rendelkezések pontos meg­tartásával új adókulcs megállapítására s ez alapon új egyházi adókivetésre. Az esetleg renitensekkel szem­ben alkalmazzák a 31. §. rendelkezéseit. Nem baj, ha emiatt pár fagyöngy le is hull tán egyházunk fájá­ról, az élőfa annál egészségesebb lesz. Különösen ajánlatosnak látszik falusi egyházközségeinkben a ter­ménybeli adózás. Egyik esperesi jelentés szerint eb­ből alig marad valami hátralékban. A kirótt pár kg. tételes gabonaadót a vagyontalan is szívesen megadja s lehet százalékos gabonaadó is a mindenkori ga­­honaár mértéke szerint. Csak ez is, meg a pénzadó is legyen törvényes és igazságos. Az esperes urak pe­dig tegyenek jelentést eljárásukról és annak eredmé­nyéről már az 1943. évi kerületi közgyűlésre. Szol­­gálmányadó ma mar nagyon kevés helyen s ott is leginkább építkezésekkel kapcsolatban van; ahol meg­van, erre nézve is a VII. te. rendelkezései az irány­adók. Lehet, hogy ez eljárás nem egy helyütt díj­­levélmódosítást is igényel, de ez sem lehetetlen, csak igazságos és törvényes legyen. Mind erősebb zúgással hallatik a panasz az adó­segély és lelkészi korpótlék nagy részének elvonása, a százalékos fizetésemeléskor a leíkipásztori kar mel­lőzése s ezek következtében a lelkészi családok foko­zatos elszegényedése miatt, különösen most, a nagv erővel fellépett drágaság, ideién. Két egyházmegyénk tömeges küldöttség-járást javasol e tárgyban aVKM űrhöz. Legyen szabad e tekintetben, illetékes helyről nyert értesülés alapján közölnöm, hogy az elnöki tanács felkérésére az egyetemes konvent elnöksége folyó évi szeptember hó 11-én Írásbeli előteriesztést tett és megbeszélést folytatott a V.KM úrraL aki ki­látásba helyezte, hogy az 1942. évi költségvetés elő­készítése alkalmával a ref. lelkipásztorok érdekében a pénzügyminiszter úrral több irányban tárgyalásokat

Next

/
Oldalképek
Tartalom