Dunántúli Protestáns Lap, 1941 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1941-10-19 / 42. szám
216. oldal DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1941. tam szükségesnek külön cím alatt szólani munkánk egységéről. Itt is a tapasztalatok érlelték meg, termelték ki a módszereket. Az Evangéliom szempontjából nem is olyan szokatlan dolog az, hogy egy valaki végez külmissziót is meg belmissziót is. Egy gyülekezetről még inkább természetesnek találjuk ezt. De a magunk éle= tében tapasztalhatjuk, hogy az egészséges és életképes, dolgozni vágyó lelket minden evangéliomi munka érdekel. Mi is azt tapasztaltuk, hogy munkásaink mindenhol készék örömmel dolgozni, ahová állítják. Diakonisszáink leghőbb vágya pl., hogy kimehessenek külmisszióba. De ez nem jelenti azt, hogy mást nem akar tenni itthon. Ugyancsak diakonisszáinknál tapasztaltuk, hogy egyforma hűséggel, kedvvel és áldással dolgoznak missziói munkában, vagy az árvaházakban. De így is van ez rendjén. Egy ugyanazon forrásból f akad minden krisztusi szolgálat. Krisztust nem lehet így sem részekre osztani. Az egészséges evangéliomi munkának — akár gyülekezet az, akár más közösség — feltétlenül szüksége van missziói munkára, mert ez élteti, viszi előbbre és szüksége van ugyanígy szeretetmunkára, mint a hitbeli jócselekedetek megnyilvánulására. Mozgalmunk munkaágai is e j két csoportba sorozhatok. Tehát nem feleslegesen sok a munkaá'i mert egy az lényegében: Krisztus i parancsának teljesítése, csak amint az életben kibontakozik, látjuk sokfélének. Többek között itt a magyarázata annak is, hogy miért nem olvadunk be egyik, vagy másik anyaországi szervezetbe, ill. munkaágainkat miért nem adjuk át speciálisan ezzel foglalkozó szerveknek. Pl. külmissziói munkát felesleges külön végezni, mikor van külmissziói szövetség. Vagy árvaházakat fölösleges külön fenntartani, mikor van Szeretetszövetség. Nem ilyen egyszerű a dolog, mert mindegyik munkaág | annyira 'egy az egésszel, hogy ennek megbénítása nélkül nem lehetne elkülöníteni. Nem kis kár származik abból éppen egyházunkban, hogy a különböző evangéliomi munkaágak nem egy vezetés alatt állanak. Bár a komoly hívő réteg minden munkánál ott van, de mennyivel más volna a munka üteme, ha egy társaság, egy lélek irányítaná az összes munkákat, nem pedig külön szervezkedik mindegyik. A missziói munka úgyis üres beszéd cselekedetek — valamilyen munka — nélkül, viszont szeretetmunka végzése lelki tábor nélkül, el sem képzelhető hívő alapon. Mi különleges szolgálatunknak ismerjük, hogy ezt a gondolatot képviseljük és azon munkálkodjunk, hogy református egyházunkban is legyen egységes lelki és szeretetmunka. (Folyt, köv.) Tizhónapos tanítás a népiskola felső tagozatában? A Dunántúli Protestáns Lap f. évi 49. számában nagy érdeklődéssel olvastam Czibor József Botond deáki lelkésztársamnak »Tizhónapos tanítás a Felvidéken« című beszámolóját, amelyben ismerteti a komáromi egyházmegye egyhangú lelkesedéssel hozott határozatát a tizhónapos tanítás meghagyása tárgyában a népiskola mind a nyolc osztályában. Engedtessék meg nekem, hogy a lelkesedés mellé oda állítsak néhány számadatot, amely megvilágítja az egyes osztályok helyzetét. Egy statisztikai kimutatás eredményét ismertetem az alábbiakban. Tanulságos i összehasonlítást tenni a régi és az új tanterv szerint megkövetelt óraszámok között. A kimutatás alapjául egy tanévben 36 felhasználható munkahetet vettem, és számításba vettem az előírt óraterv szerint minden osztály közvetlen tanítására fordított órákat. Lehetne más feltételekkel is hasonló kimutatást készíteni, de az eredmények mindenképen arányosak lennének az itt kimutatott szamokkal, így ezek jellemzőknek tekinthetők. A régi tanterv szerint az egytanítós osztatlan iskolában az alsó tagozat óraszáma volt egy tanévben: I. o. 234, II. o. 252, III. o. 288, IV. o. 324, összesen 1098 óra. A felső tagozat óraszáma V—VI. o. 324, és mivel az V—VI. o. elvégzése két évig tart, két évre számítva 684 óra. Az új tanterv szerint — ha a felső négy osztály foglalkoztatására a minimális hat hónapot számítjuk — az alsó tagozat óraszáma: I. o. 2Ó9, II. o. 261 és fél. III. o. 261 és fél, IV. o. 297 és fél, összesén 1029 és fél. A felső tagozat óraszáma: V—VI. o. 218 és fél, VII—VIII. o. 218 és fél, együtt egy évre 437, két évre 874 óra. Mérleg: az alsó négy osztály a múlthoz képest vesztett évenként 68 és fél órát, a felső tagozat pedig nyert évenként 95 órát, illetve a két éves évfolyamokra számítva kétévenként 190 órát. Ez az eredmény a felső tagozat hathónapos foglalkoztatása esetén. A felső tagozat tanítási idejének meghosszabbítása a felső tagozat óraszámának tovább emelkedését, és az alsó tagozat óraszámának további csökkenését vonja maga után. Ha a felső tagozat tíz hónapig jár be, akkor már az előírt óraterv szerint az első osztály csak heti 4 órát kaphat egész éven át(!), ami egy évre mindössze 144 órának felel meg, a II. o. 216 órát, a III. o. 216 órát, a IV. o. 252 órát, összesen az alsó tagozat 828 órát, szemben a régi tanterv 1098 órájával. A felső tagozat ellenben kapna az V—VI. osztályban 342, a VII—VIII. osztályban 342, együtt egv évre 684, két évre 1368 órát. Ezek a számok mutatják, hogy a felső tagozat tanítása még a minimális hathónapi szorgalmi idő mellett is az alsó osztályok rovására megy, de a felső osztályok tízhónapos foglalkoztatása mellett egyenesen veszélyezteti az alsó osztályok eredményes tanítását. Ez a szomorú helyzet érthető. Az egytanítós iskola már a hatosztályú iskolában is túlterhelt volt, egy-egy osztályra aránylag kevés közvetlen tanítási óra jutott. Növelte a bajt a VII—VIII. osztály felállítása, mely aránylag magas óraszámával jelentékenyen leszorította az alsó osztályok óraszámát. Ha ezeket a következményeket meggondoljuk, aggodalommal fogjuk látni a nyolcosztályos népiskola munkáját még a felső tagozat hathónapos foglalkoztatása mellett is, nemhogy örülnénk a tízhónapos foglalkoztatásnak. Kérdezem, melyik pedagógus meri vállalni a felelősséget, hogy az első osztály anyagát heti 4 óra (8 félóra) alatt eredményesen elvégzi és a tanultakat kellően be is tudja gyakorolni? És sorba vehetnénk az összes osztályokat. A dolog lényege az, hogy az egytanítós iskola nem bírja meg a nyolc osztályt. De ha már ki nem kerülhető, csökkentsük a bajt a lehető legkisebbre, amit a felső osztályok hathónapi foglalkoztatásával érhetünk el. Végre is az alsó osztályok alaposabb tanítása aránylag fontosabb feladat. Őrei. B. Major János.
