Dunántúli Protestáns Lap, 1941 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1941-09-28 / 39. szám
194 ’. DUNÁNTŰLI PROTESTÁNS LAP 199. oldal.1 célt szolgálják utazótitkáraink látogatásai és a konferenciák is. Itt azonban rá kell mutatnunk arra is, hogy a munkások hiánya miatt nem tudunk minden helyet felkeresni, meglátogatni, ahol vannak vágyakozó, vagy elindult lelkek. Erről majd a munkás-kérdésnél is lesz még szó. Ebbe a munkába kapcsolódik bele az iratterjesztés is. Nagyon fontos, hogy füveinket jó, építő olvasmányokkal lássuk el. Erre a munkára kezdettől fogva nagy gondot fordítottunk és ma már könyvesboltunk van, hogy még hathatósabban szolgálja Isten ügyét a jó, építő evangéliomi könyvek árusítása által. Részletesen erről is későbben. c) »Az egyesület árvaházaiban levő gyermekek nevelésére, gondozására, az egyesület saját kórházában levő gyermekek nevelésére, gondozására, az adakozó gyülekezeti tagokkal való kapcsolatok fenntartására diakonisszák és utazótitkárok képzése, akik hivatásukat csak az egyesület árvaházaiban, az egyesület kórházában és az adakozó egyháztagok között gyakorolják és őket az egyesület nem bocsátja ki más közületek szolgálatába s csak ref. vallásúak lehetnek. Az egyesület sajátos céljait szolgáló diakonisszákat és utazótitkárokat elsősorban az egyesület árvaházaiban nevelkedett komoly, hívő, református lelkületű fiúkból és leányokból toborozza, hogy azok oly módon továbbra is az egyesület szolgálatában maradjanak, Ha pedig az egyesület nem tud számukra munkát adni itthoni telepein, kiküldi őket a pogányok közé, hogy ott gyakorolják a könyörülő szeretet munkáit,, de róluk minden tekintetben továbbra is az egyesület gondoskodik. Hogy pedig az árvaházi gyermekek nevelése könnyebb legyen, az egyesület saját árvaházi telepein árvaházi ref. elemi és polgári iskolát létesít az illetékes egyházi és állami hatóságok felügyelete alatt.« Az előbbiekből következik, hogy mozgalmunk legelsőrendű kérdése a munkáskérdés. Mert minden evangéliomi munka csak akkor megy, ha megfelelő munkást tudunk bele állítani. Hiába van meg minden anyagi feltétel, ha ember nincs, aki csinálja, nem lesz eredmény. Még az sem megoldás, ha van vállalkozó, mert itt inkább, mint másutt, odavaló ember kell. Sok munkaág pl. azért nem fejlődik ki mozgalmunkban nagyobb mértékben, mert mindezideig nem küldött Isten munkást. Mert itt nem emberi vállalkozásról van szó. Az evangéliomi munkahelyeket nem lehet pályázat útján .betölteni. Egyedül Isten tud alkalmas munkást küldeni. Emberileg ezért nehéz a munkás-kérdés megoldása. Le kell tenni a terveket, elgondolásokat Isten kezébe, mert úgyis csak akkor lesz belőlük valami, ha Isten elküldi a megfelelő munkást. Ha nem isteni elhivás folytán fog valaki evangéliomi munkába, rövidesen bekövetkezik a szégyenteljes bukás. Mindezek után érthető, hogy a munkáskérdést mozgalmunk legégetőbb kérdései közé soroljuk. Éppen ezért képzésükre különös gondot fordítunk és mihelyt Isten megadja a lehetőségét, missziói intézetet állítunk fel. Ebben az intézetben nyernének kiképzést az itthoni és a pogányok közötti munkásaink. Természetes, hogy a legideálisabb megoldás az volna, hogy ezen intézet növendékei legnagyobbrészben az árvaházakban nevelkedett kányákból és if jakból kerülnének ki, akik már kicsi koruktól fogva benne élnek az evangéliomi légkörben. Ezért törekszünk arra, hogy minél jobb nevelést nyújtsunk gyermekeinknek. Ezt a célt szolgálja majd a létesítendő iskola is, amellyel elérnénk azt a célt, hogy gyermekeink nevelése teljesen egyöntetű lenne egész tanulási idejük alatt. Az elmondottakból következik, hogy ilyen munkásokból nem tudunk annyit képezni, hogy más közületek szolgálatába is bocsássunk belőlük. Ugyanígy van a külmissziónál is. Akit Isten elhívott munkásául,, az minden téren kell hogy megállja helyét. Jó külmiszsziói munkás csak az lehet, aki jó missziói munkás volt itthon. A munkáskérdésnél kell még megemlíteni mozgalmunk azon gyakorlatát, hogy a munkások fizetés nélkül dolgoznak. Ez első hallásra szokatlan, de utána gondolva és az Evangéliommal összehasonlítva, természetesnek kell találnunk. Isten országának építését, a benne való munkálkodást megfizetni nem lehet. Ha valaki csak fizetésért hajlandó Isten országában dolgozni, az nem Isten országáért, hanem a maga boldogulásáért dolgozik. Munkásainknak szerény élelmük és ruházatuk van a mozgalomtól, de ez nincs biztosítva. Számolniok kell az éhezéssel, fázással, nélkülözéssel, sőt üldöztetéssel is. Mégis a tapasztalat azt mutatja, hogy hűséges munkásokat csak ilyen feltételek mellett lehet szerezni. (Folyt, köv.) Az őrségi egyházmegye közgyűlése. Az őrségi egyházmegye szokásos évi közgyűlését szeptember 2-án tartotta meg Körmenden a református gyülekezeti teremben. Előző nap reggel 9 órakor Fekete Károly zalaegerszegi lelkész áhítata után a különböző bizottságok üléseztek. Először a belmissziói bizottság. Pataky László belmissziói előadó terjesztette elő úgy az anya-, leány- és társegyházakról, valamint a szórványokról szóló, mindvégig figyelemmel hallgatott jelentését, amely szerint az egyházmegye minden egyházában élénk belmissziói munka folyik. Egyik egyházban az ifjúsági munka erőteljesebb, a másikban a felnőttek közötti munka. A gyermekmisszió szintén szívügye minden gyülekezetnek. A szórványakkal bíró egyházak a belmisszió terén szinte hősies munkát végeznek. Zalaegerszeg 187 község területén végzi ezt a munkát. A bizottságnak az egyházmegyei közgyűléstől is támogatott legfontosabb javaslata, hogy készíttessék egy népszerű és olcsó imakönyv, mert ennek hiánya különösen a szórványokban látszik. Folytatólagosan a tanügyi bizottság ülésezett, amelynek előadója Vörös Lajos tanügyi bizottsági elnök örömmel jelentette, hogy az egyházmegye minden iskolájában a legnagyobb renddel és eredménnyel folyt a tanítás az egész tanévben Az iskoláknak nemcsak külseje meglepően szép, hanem az eredmény is kiváló. A katonai behívásokkal, beszállásolásokkal és több tanítónak más helyre való eltávozásával a tanításban beállott zökkenőket Fejes Gábor esperes az iskolafenntartó egyházakkal együtt helyettesítésekkel, új tanerők alkalmazásával mindenütt olyan kitűnően hidalta át, hogy hoszszabb szünet vagy hátrány seholse volt. A bizottság az egyházmegyei gyűlés határozatával az összes elemi iskolákban egységes imák tanítását rendelte el. Örvendetes eredmény, hogy néhány egytanerős, túlnépes iskola kivételével minden iskolában, még nagy áldozatok árán is, a VIII. osztály is megnyílik. Az egyházmegye területén levő nem ref. jellegű tanintézetekben is pontosan és lelkiismeretesen folyt a hitoktatás. Hogy ebben a kis egyházmegyében mennyire fontos feladat ez, mutatja az, hogy 28 középiskolában
