Dunántúli Protestáns Lap, 1941 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1941-09-14 / 37. szám

1941. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP '87,. öldal. ■egyezésével keresik fel csak munkásaink a gyülekeze­teket. Ez természetesen csak úgy lehetséges, ha min­den mellékcél nélkül egyedül gyülekezeteink s rajtuk keresztül anyaszentegyházunk felvirágoztatását tudjuk munkálni. Mivel ez lényeges kérdés, külön fejezetben szólunk róla. (Folyt, köv.) A veszprémi ref. egyházmegye közgyűlése. Veszprémben, abban az ősi városban, melyről egyházmegyénk nevezi magát, gyűltünk össze évi ren­des közgyűlésünkre ebben az esztendőben is. Egyház­megyénk három vármegyében, nagy téglaalakú terü­leten fekszik. Egyik-másik egyházunk képviselőinek még rendes közlekedési viszonyok mellett is nem kis fáradságot s még nagyobb költséget jelentett a gyű­lésen való megjelenés. Hát még most! De azért nagy számban gyűltünk össze, összehozott bennünket az egyházunk közügyéi iránt való érdeklődés, mert nincs nagyobb csoda, mint hogy az egyre roskasztóbb terhek alatt is’ egymásután egyik évről a másikra megélnek kicsiny gyülekezeteink s egyházmegyénk. Áug. 27-én voltak a bizottsági gyűlések. A tan­ügyi bizottság, gazdasági és pénzügyi bizottság és a missziói bizottság gyűlése. Délután a közgyűlést elő­készítő értekezlet. E nélkül az egy év alatt összegyűlt sok ügyet nem lehetne egy nap alatt letárgyalni. Aug. 28-án volt a közgyűlés. Délelőtt 8 órakor a veszprémi templomban istentiszteleten vettünk részt. Istennek szent igéjét Bakos Lajos balatonarácsi lelki­­pásztor hirdette Jer. 1:11—16. alapján. A sok szor­galmatoskodás közben olyan jól esett letelepedni né­hány percre az Úr lábainál. Betöltötte szívünket a bethániai Mária boldogsága. Éreztük az Úr szavainak igazságát, hogy egy a szükséges dolog. Istentisztelet végeztével bevonultunk a veszpré­miek nagyszerű gyülekezeti termébe, hogy megtartsuk közgyűlésünket. Szűcs József esperes Ján. 14: 27. és I. Kor. 15: 58. felolvasása után buzgó imádságban kérte Istennek szent áldását és megsegítő kegyelmét tanácskozás sainkra. Utána Csajághy Károly egyházmegyei gond­nok tartotta meg nagy érdeklődéssel várt megnyitó 1 beszédét. Megemlékezett arról, hogy e hó 21-én lesz másfélszázados évfordulója annak, hogy Isten meg­ajándékozta a magyar nemzetet gróf Széchenyi István­nal, akinek »férfiűsága és ezt követő egész élete nem­zete jövője építésének, e jövő féltésének s az azért való t eljes felelősségnek érzés- és gondolatvilágában telt el... Nyolcvanegy évvel ezelőtt aludt ki a magyar égen Széchenyi életének fényes csillaga s a döblingi tragédia nyomán keletkezett döbbenet és megrendülés ez év április 3-án arányaiban és méreteiben újra meg­ismétlődött nemzetünk életében, amikor a halál an­gyala sorsunk válságos fordulóján a nemzet egyik leg­­hivatottabb vezetőjét, sorsának erőskarű kovácsolóját, nyugalmának, belső rendiének legéberebb őrét, boldo­gabb, sugarasabb jövőjének zálogát, nemzetnevelő nagy fiát: gróf Teleki Pált ragadta el... Ugyanaz a. vívódás a két nagy lélek mélyén, ugyanaz a szinte rögeszmés féltése mindennek, ami magyar, ugyanaz a tudásszomj, ugyianaz az égés ás önfeláldozás, ugyanaz a végzetes magyarság, amely életüknek íze, értelme és tartalma, sőt hite és végzete is volt. »Teleki egy­ségre, összefogásra, emberségre, kitartásra, okos erényre iparkodott nevelni nemzetét, hogy e réven erősek és magyarok maradjunk. Majd megemlékezett Erdély és Bácska visszatéréséről. Ezt a részt lapunk múlt számában közöltük. Végül annak a reményének adott kifejezést, hogy .»hazatér a ma még idegen ura­­om jármát szenvedve hordozó az a magyar föld is, melyen nekünk minden szeretőiünkkel körülvett, annyi nehéz sorsot hordozó testvérünk él és hittel svárja a szabadulást«. Az alakulás során megerősítette közgyűlésünk Szűcs Jenő szentgáli és Pápav Zoltán inotai ig.-tanítók egyházmegyei tanítóképviselővé választását. Ezután olvasta fel esperesünk egyházmegyénk egyévi életéről készített hű és mindenre ■ gondosan ki­terjedő jelentését. Nagy figyelemmel hallgattuk. Be­vezetőben emlékezetünkbe idézte az 1791. XXVI. te. létrejövetelének körülményeit, mikor is tulajdonkép­pen katholikusok harcoltak a protestáns vallásszabad­ságért. Megemlékezett Nagy István drégelypalánki, Halka Sándor belsősomogyi esperes, Ráczkeyy Béla nyug. szentantalfai, Tánczos Gyula nyug. balaton­iudvari, Kovács János szentantalfai lelkipásztor és Váczy Sándor nyug. szentkirályszabadjai ig.-tanító testvérünk elhunytéról. — Indítványára örömmel üd­vözöltük dr. Balogh Jenőt főgondnoki tisztének 20 éves, dr. Ravasz Lászlót püspökségének ugyancsak 20 éves évfordulója alkalmából, Isten áldását kértük Labancz László űj drégelypalánki és Szabó Bálint új .belsősomogyi esperesre és nehéz munkájukra. — Be­számolt arról, hogy 1940 szept. 1-én az iszkaszent­­gvörgyi, nov. 24-én meg a litéri újonnan épült iskola felszentelési ünnepélyén vett részt, majd. dec. 1-én a Veszprémi Népfőiskola megnyitó ünnepélyén. — Sajnálattal vett búcsút dr. Ungváry Antaltól, egyház­megyénk világi főjegyzőjétől és tanácsbírájától, aki a nagyváradi kir. törvényszék elnökévé neveztetvén ki, lemondott egyházmegyénkben viselt tisztségeiről. Szí­vünkbe zártuk példaadó hűségét és buzgóságát. — Megilletődötten hallgattuk a sok tanítóváltozást. Hála Istennek, a változásban nincs szerepe a halálnak, mégis eszünkbe jutott a költő szava: »Elhull a virág, eliramlik az élet!« — Lelkipásztorváltozás csak egy volt. Fájdalmasan hallgattuk, hogy egyházmegyénkben a reggeli könyörgések és vasárnap délutáni istentiszte­­: letek látogatása úgyszólván kimegy a gyakorlatból. A lelkipásztorok aztán kényszerű helyzetükben gyer­mek és ifjúsági, de inkább csak gyermekistentiszte­letek tartására használják fel ez alkalmakat. Felmerült több helyen az a kivánalom, hogy e nem látogatott istentiszteletek helyett este kellene istentiszteletet tartani. Ahol villany van, ott e kivánalom teljesítése nem okozhat nehézséget. Meg kell próbálni! Az adakozások múlt évi összege 24.441 P, a múl­tat megelőző évben 28.153 P volt. Visszaesés mutat­kozik. Fürdőtelepi istentisztelet 7 helyen volt 51 alka­lommal. A tótvázsonyi telepítési munkának a múlt évben igen szép eredménye volt. 12 ref. család lett áttele­pítve Tiszántúlról. 90 lélek. Az egész akció ember­­feletti munkája Isten után Szabó Géza lelkipásztor vállain nyugszik s az ő hitéről, buzgóságáról tesz bizonyságot. Hogy mennyi minden függ az anyagiakon kívül a személytől is, azt bizonyítják és mutatják az épít­kezések. Hajmáskér nemcsak a lelkiekben., hanem az anyagiakban is egyre erősödik. 17.000 P költséggel bérházat épített. Iszkaszentgyörgy 15.000 P, Litér 19.166 P költséggel új iskolát és tanítólakást épí­

Next

/
Oldalképek
Tartalom