Dunántúli Protestáns Lap, 1941 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1941-08-17 / 33. szám

1941. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 165. oldal. A polgári iskolában próbaszolgálatosnak Vörös Rózsát alkalmazták az ének- és zongoratanítónői ál­lásra. Hosszabb vita volt a polgári iskolai tornaórák el­látása körül. Az ig.-tanács azt határozta, hogy e tár­gyat továbbra is szaktanár lássa el. A tanácskozásokat, melyekben néha a szenvedé­lyesség határáig emelkedő felszólalások is elhang­zottak, Fáy István főiskolai világi gondnok vezette nagy bölcseséggel, a vezető államférfi higgadtsá­gával és emelkedett leikével, ennek köszönhető, hogy mindenek ékesen és szép rendben történtek és sok fontos határozat szolgálja a kerületi intézetek jövendő fejlődését. Az egyházi gabona kezelése. Egyházaink nagyrésze rendelkezik ttöbb-kevesebb magtári tőkével; több egyház adójának egy részét gabonában szedi be, s az egyház földjei után járó bérlet is természetben jutott a múltban az egyház kezébe. E tételek egyházfenntartásunknak nemcsak leg­fontosabb tételei, hanem — mint a magtár — alap­tőke gyanánt is tekinthető. A folyó évi gabonarendelet az első pillanatra súlyos aggodalmat keltett az egyházak amúgy is ne­hezen egyensúlyozható gazdasági életének vezetését illetőleg, mert egyrészt alaptőkéje látszik veszélyez­tetve, másrészt gabonafizetési kötelezettségének nem tud eleget tenni. Az ilyen aggodalommal szemben az első helyes feltevés az lehet, hogy egy kormányren­delet nem irányulhat egyházaink tőkéje ellen s így ez az aggodalom nem indokolt. Ez esetben egyházunk iránti kötelességünk a ke­zelés módjának helyes megállapítása. Nem akarom nagyon hosszúra nyújtani s magya­rázatokkal ellátni megállapításomat, de a gabona­­rendelet megadja a lehetőséget az egyház gabonatőké­jének megtartására. Az egyház ugyanis beszedheti a régi módon kint­levőségeit, mert ezáltal nem sérti meg a rendeletet s a közellátástól egy szem gabonát sem von el. Ter­mészetes, hogy aki pénzben akarja törleszteni tarto­zását, azt megteheti. A befolyt gabonát betüsoros ki­mutatásba foglalva összesíti s e mennyiségből ellátat­lanoknak további kölcsönt adllíát s a kiadásokat »kere­sed kimutatáson« átadja a község elöljáróságának. Egyetlen feltétel az, hogy mint eddig is azok vet­ték kölcsön a gabonát, akiknek nem termett elég s gabonavásárlásra jogosultak a rendelet értelmében is. Ezek a legtöbbnyire kisgazdák most nem tudják készpénzért megvenni szükségletüket, mert más évben is hízójuk eladásából fedezték azt okt. 31. után s most a lisztellátásra szorulnának, ami pedig ismét el­lenkezik a gabonarendelet szellemével. A többi eljárás elkönyvelés dolga a község részé­ről s az egyház részéről a teljesített kiszolgáltatások után a maradvány felajánlása közellátásra. Szeretném, ha felfogásom helytelensége esetén helyes útmutatást kaphatnék az ügyben, mert kétség­telen, hogy a gabonarendelet nem tűzi célul az egy­házak alapvagyonának megsemmisítését. Szerecseny, 1941 aug. 15. Gáti Samu ref. tarltó. A veszprémi l ref. egyházmegye lelkészegyesülete július hó 28-án j tartotta ezévi gyűlését Veszprémben. A bevezető áhítatban — I. Kor. 15. r. 58. v. alap­­| ján — Somogyi Zoltán arra eszméltette a lelkeket, j hogy hogyan kell berendezni mindennapi életünket, hogy a feltámadás és örökélet reménységének ré­szesei lehessünk. Nem elég tudomásul vennünk, hogy Isten diadalt ad a halál felett, hanem arra úgy kell készülnünk, hogy a diadal folytatása legyen az éle­tünknek. Erősen állni, mozdíthatatlanul, az Űrnak dol­gában buzgólkodni, így nem lesz a munkánk, az éle­tünk hiábavaló. Nagyon fontos útmutatás ez. Kár, hogy el van hagyva temetési liturgiánk végéről. Az áhítat igéin épült fel Szűcs József elnöki I megnyitója is, melyben rámutatott arra, hogy a mai világ sok bizonytalanságában egyetlen nagy bizonyos­ságunk az Isten igéje, melynek hirdetése minden lelkipásztor legelső feladata, szívügye kell hogy le­­j gyen. Ebben nekünk visszaesnünk, elcsúsznunk „nem | szabad. Tudunk-e úgy szólni, úgy tanítani, mint aki­­: nek hatalma van, és nem úgy, mint a farizeusok és írástudók. Nem téveszt-e meg bennünket a népszerű­ség hajhászás, vagy a mindenképen helytelen és elíté­lendő gratuláció. Tudjuk-e, hogy e tekintetben az éle­tünk a legnagyobb bizonyságtevő, az igazi igehirdetés. De ha így volna is, ha az életünk a legtökélete­sebb igehirdetés lenne is, ne gondoljuk, hogy mindjárt ölünkbe hullana munkánk gyümölcse. Ennek nagyon sok az akadálya hiveink részéről is.., akik sokszor iob­­ban hallgatnak a hitető szóra, mint a becsületes és jóakaratú beszédre. Avagy kitárja-e a szívét az evan­­géliom előtt az, akitől úgy kell behajtani az egyházi adót, vagy az, akinek a számára nem lehet ingyen kocsma az eklézsia pincéje. Munkánk eredményének legnagyobb akadálya mégis a magunk gyengesége. Hányszor kérdezhetné tőlünk is az Idvezítő: »Hol van a ti hitetek?« És hányszor felelhetnénk mi: »Hiszek Uram, légy se­­' gítségiil az én hitetlenségemnek«. Másrészt arra is j vigyáznunk kell, hogy tévedésbe ne ejtsen bennünket I a hitnek egyik-másik torzalakja. Például mikor va­laki elvárja Istentől, hogy valami csoda útján segélje meg őt, mikor maga semmit se tesz, sőt elhanyagolja kötelességeit. És ezt ő hitnek nevezi. Pedig ez nem hit, hanem istenkísértés. Hitetlenség és torzhit egy­aránt akadálya* munkánk eredményének. Az akadályokat le kell győzni. A vizet a hajóba, a világ lelkét az egyházba beengedni nem szabad; mert elpusztul az egyház, ha benne a világ jut dia­dalra. Azért erősen álljunk, mozdíthatatlanul, buzgól­­kodván az Limák dolgában mindenkor. Kovács Lajos előadásában arra a kérdésre felelt meg, hogy az új világhelyzet mennyiben érinti egy­házunk nemzeti misszióját. Egyházunk nemzeti missziója mindjárt a mohácsi vész után jelentkezett, még pedig úgy, mint meg­tartó erő. Az egyház a legnagyobb vigasztalással, Isten igéjével vigasztalta az elesett magyarságot. Az általa alapított iskolák és az ezekben folvó munka által is a nemzet erősödését szolgálta. Nemzeti missziót töltött be szenvedéseivel, mert ezek a szenvedések nemcsak a hitért, hanem a magyarságért is hordozott szenvedések voltak. Missziója volt szociális és gazda­sági szempontból is. A gazdagok áldozataiban és hatalmas alapítványaiban megmutatta, hogyan kell fel-

Next

/
Oldalképek
Tartalom