Dunántúli Protestáns Lap, 1941 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1941-08-10 / 32. szám

1941.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP

159. oldal.

iratok többsége a XV. századból való, még pedig pontosan keltezett 73, nagyjából megállapítható időből, a XV. századból 23, a XV. század elejéről való, de pontosabban meg nem állapítható időből .10, a XV. század közepéről 5, a XV. század végéről 30, a XV. századból, de pontosabban meg nem határozható időből való 119 darab. A XV—XVI. századból való 11, a XVI. század elejéről van keltezve 9, a XVI. század elejéről való, pontosabban meg nem határozható időből 7.

A kéziratok közül Angliában írtak 2-t, Csehországban 15, Brabantban 1-t, Dalmáciában 2-t, Flandriában 5-t, Franciaországban 24-t, Németországban 117-t, Hollandiában 2-t, Magyarországon 79-t, Olaszországban 101-t, Limburgban 1-t, Morvaországban 1-t, Lengyelországban 2-t.

Bennünket theologusokat közelről érdekel a sok bibliai kézirat és a bibliamagyarázatok egész sora. A Széchenyi Könyvtárnak 9 teljes Bibliája van, azonkívül 4 Újszövetsége, újszövetségi részletek 13 kéziratban találhatók. ; (

Érdekesek az egyháztörténeti vonatkozású kéziratok, a magyarországi misekönyvek, a valdensekre és huszitákra vonatkozó vitairodalom; a reformációt közvetlenül megelőző idők lelkészképzésére érdekes adatokat nyújt az 1463—1476-ból való kötet (410. kézirat), mely a »schola Strigoniensis« számára készült theologiai értekezéseket és egyházi beszédeket tartalmaz, e kötet szellemtörténeti szempontból igen fontos és még feldolgozásra vár.

Külön tanulmány tárgyává kellene tenni valakinek a Magyarországon levő bibliai kéziratokat és megvizsgálni az azokban található szöveget. Ezt a feladatot is theologusnak kell elvégezni.

Corvinája 29 van a könyvtárnak, ebből 2 megkérdőjelezett. A híres magyar könyvgyüjtő, jankovich Miklós tulajdona volt 192 kézirat. Ez a Jankovich nagy szakértelemmel bejárta az egész országot könyvekért és kéziratokért, Pápán is járt; amit összegyűjtött, az ma felbecsülhetetlen nemzeti sőt nemzetközi érték, amit ma lehetetlen volna megszerezni. Egy másik híres magyar tudós Zsámboki János (Gulyás Pál most megjelent munkája szerint Sámboky) könyvtárából 6 kézirat került a Széchenyi könyvtárába. Valóban »Habent sua fata libelli«.

A magyar középkor történetének kutatójára nézve e kötet nélkülözhetetlen segédeszköz lesz a következő évtizedekben. Illesse elismerés a fáradhatatlan nagy tudású szerzőt és a kiadó Magyar Nemzeti Múzeum megértő és áldozatkész vezetőségét.

Dr. Pongrácz József.

Illyés Endre dr.: A felekezeti tanítónőképzők felekezeti jellege. Debrecen. Városi nyomda. 1939. 4 . 110 o.

Illyés Endre dr., a debreceni Dóczi-leánynevelőintézet vallástanára az 1927/28—1936/37. iskolai években megjelent Évkönyvek alapján keresi a felekezeti jelleget. Vizsgálódása annak megállapítására irányul, hogy »van-e valóban sajátos színe, sajátos adottsága, sajátos szolgálata a felekezeti iskolázásnak, különösen a tanítónőképzésnek«. Már a Bevezetés-ben kimondja, hogy van jogosultsága, sajátos értéke, mert »a felekezeti tanítónőképző egységes, teljes látásból, hitből eredő, minden mozzanatot felölelő világszemléletből fakadó irányítást ad növendékeinek, az élet egészének, teljességének megnyerése után sóvárgó lelkek majdani vezetésére... mert a felkészítés legfontosabb része nem a tudás, hanem a hivatástudat. Ilymódon több,

erősebb, áthatóbb, célnak megfelelőbb az emberi ész helyett az észfelettiből, az emberi erő mellett annak forrására támaszkodó felekezeti oktatás., tanítókéozés az államinál«.

Sorban ismerteti a felekezeti tanítónőképző-intézetek tíz évi munkájának a fenti célkitűzésseí végzett tanulmányozása alapján a római katolikus, református, evangélikus és izraelita tanítónőképzők vallásos nevelői munkáját. Visszatekint az egyes felekezetek vtanítónőképzésének múltjára, vizsgáló szemmel nézi a tanári testület munkáját, a valláserkölcsi, a szociális nevelést^ ezek célkitűzését, az oktatás anyagát, az eszközöket és módszereket- a gyakorlati megvalósítást, miként szolgálják az írásbeli tételek a vallásos nevelést, iskolai körök és egyesületek munkáját, a kirándulásokat, az Évkqnyv első cikkeit és képeit, a jutalmakat és segélyeket, az internátusi életet, az intézet épületéről és felszereléséről közölt adatokat. így minden részletében, összefüggésében, a külső feltételekkel való viszonylatban is komoly vizsgálat alá veszi a nevelői munkát.

Gondos, minden részletre kiterjedő vizsgálódásának eredményeként megállapítja a szerzős hogy a katolikus tanítónőkgrjzők a katolikus lélek vallásos eszményeire vonatkozó gondolatokat »komolyan, határozottsággal, megalkuvás nélküli hűséggel hordozták«.

A református íanítónőképző-intézetek munkája, az intézetek vallásos jellege elég kezességet nyújt a cél elérésére. A vallásos nevelés elsőrendű előmozdítója a vallástanítás. Ennek a Szentíráson kell felépülnie. A hazafias nevelés gyökérszálainak is a Szentírás talajába kell lenyulniok. A szociális munkának a »Szeresd felebarátodat mint tenmagadat« krisztusi elvben kell gyökereznie. t

Az ifjúsági egyesületek munkájánál erős hiánynak látja a szerző, hogy az önképzőkörök mellett »nincs egy összekötő, egységes szellemű, lelki ritmust adó, azonos módszerekkel dolgozó vallásos jellegű egyesület mind a négy intézetben. Ennek híjában nem ismerheti meg egymás életét, munkáját az ifjúság, nem dolgozhatik együtt, nincs mihez mérni a munkát, ha nincsenek azonos keretek, egységes vezetés, váll vetett munka«.

A szarvasi ev. tanítóképző-intézetben a legteljesebb elismerésre méltó küzdelem folyik az ifjúság lelkének épségéért s e mellett a vallásos nevelés főtörekvése arra irányul, hogy a növendékek a vallásos munka végzése során meglássák az egyház magasabb, nagyobb céljait.

A gazdag anyag ismertetése és áttekintése közben tett megállapításai után a szerző 'a Befejezés-ben öszszegezi és összeméri az eredményeket. Megállapítja, hogy a vallásos nevelés egyes területein melyik felekezet munkája mutat elsőbbséget.

Ez a megállapítás szerintünk csak külső tényeken nyugszik. Az Évkönyvek a lelki munkának külső megnyilvánulási, jelentkezési formáit, alkalmait sorolják fel csupán, ezeknek a lélekre gyakorolt hatását, távolabbi és időbeli kihatását, építő, munkáló erejét a közölt,adatokból nem lehet megállapítani.

Kétségtelen, hogy az ilyen nagy gonddal végzett anyagösszeállításból és bemutatásból nagyon sokat tanulhatunk, mert bizonyos, hogy a lélek nevelésének is megvannak a 'külső eszközei. Nem lehet ránk nézve értéktelen más felekezetek léleknevelő eszközeinek, eljárásának ismerete.

Bizonyos, hogy mi reformátusok ebben a mun-