Dunántúli Protestáns Lap, 1941 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1941-07-06 / 27. szám
1941. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 137. oldal. Pfalcban már 1556-ban felmerült a gondolati, hogy minden egyházközségben 3—3 presbitert kellene beállítani a papok tanácsára. 1570-ben megszervezik a presbitériumokat a fejedelem rendeletére. A tagokat az egyházi hatóság nevezi ki. Jogköre az egyház belső és külső jólétéről való gondoskodás, az egyházi fegyelem gyakorlása és a kizárás joga. Würtembergben dr. Andreae Jakab és Lyser Gáspár agitálnak a községek presbiteriális szervezete mellett. A westfáliai és rajnai egyházak rendtartását, a Kirchenordnungot 1835 március 5-én adta ki Frigyes Vilmos porosz király. Minden gyülekezetnek van presbitériuma. Ennek legalább négy tagból kell állania. A presbiterek joga és kötelessége a kegyes életre felügyelni.41 Á lengyelországi presbiteriális szervezetről csak annyit, hogy Laskó János visszatérvén hazájába 1557- től 1560-ig munkálkodott kálvini irányban. Lengyelországban a zsinaton van a hangsúly a községi szervezet rovására. A wegrowi zsinat minden jogot a nemesi kezébe tett. Ez küriarchia. _________ Dr. Madar Zoltán. 41 B. Gy. i. m. 69—75. o. KÖNYVISMERTETÉS Illyés Endre dr.: Középiskolás lányok konfirmációja és első úrvacsoravétele. (Debrecen, Városi nyomda, 1940.) Ennek a tanulmánynak a főcélja: az anyaggyűjtés. Mintegy háromszáz diáklány élményén keresztül, 'előtérbe állítva azokét, akik mélyebben éreztek vagy jobban ki tudták fejezni a megindult lélek hullámverését, vonul el a szemünk előtt az a csodálatos történés, ami végbement talán mindnyájunk lelkében, anélkül, hogy valaha is számot adtunk volna róla akár másoknak, akár önmagunknak. A tanulmány értékét növeli, hogy nem csupán anyaggyűjtés, hanem világos összefoglalása annak, amit a református egyház tanít az úrvacsoráról, továbbá, hogy megismertet bennünket a konfirmáció történetével is. Mindez azonban csupán eszköz annak a célnak a szolgálatában, hogy konfirmáló és első úrvacsorát vevő leányaink élményei, lelki megnyilatkozásai helyesen értékelhetők legyenek. Illyés Endrének ez a tanulmánya úttörő a magyar irodalomban, ez az ereje s egyben korlátja is. Mindenesetre ügyesen választotta ki az önvallomásokból azokat, amelyek céljának legjobban megfeleltek s így érte •el azt. hogy a számos idézet mindegyike új színt, új szépséget tár fel, tehát az érdeklődést állandóan ébren tartja. Érdeme, hogy az összegezésben rámutat számos a konferenciával kapcsolatos helytelenségre s azok eredőiére is..hogy tudniillik nem vagyunk hitvalló egyház. Mindenkinek^ aki a konfirmációval foglalkozik^ akár mint lelkész, akár mint konfirmándus,. szeretettel ajánlom. Kiss Sándor. •Mikos Lajos: Leányarcok a Bibliában. Dad. 1940. Szerző kiadása. 8 r. 110 1. Ára 2‘80 P. Megrendelhető a szerzőtől 17.839. sz. csekkszámlán. Minden leány számára megoldásra váró életkérdéseket tárgyal a szerző az Ó- és Újszövetségből vett 20 különböző történet alapján. Elbeszélései során bibliai leányarcokat elevenít meg, akiknek ugyanazok a problémái, mint a mai lányoké s akiknek sikerült megoldást találniok. Témamegválasztása igen ügyes. (A menyasszonyjelölt; Az életmentő testvér; Tánc és a halál; A vőlegény; Aki nem ment férjhez; stb.) Ez a munka nemcsak jótanácsokat akar adni, hanem az Isten Igéjéhez akarja elvezetni az olvasót az élet problémáival, hogy az örökké aktuális Igében találja meg az egyetlen helyes megoldást. Ezt a célt akkor érheti el valaki, ha az ügyes témaválasztáson kívül élvezhető formában adja elő mondanivalóját. Mikos Lajos munkája megfelel ennek a feltételnek s minden bizonnyal jó segítség a leánykori munkában. Nagyon nehéz az ifjúságot közel vinni az Igéhez. Igen gyakorlatinak kell lenni s nagyon szemléletes előadásnak'. Mikos könyve jó példát ad ezen a téren is. Bárki is olvassa, nem fogja érdektelenül félretenni. Pethe Kálmán. @@®@®®®@®®®®®®®@®®®®®®@®®®®®@®@®®®!§@®@S ® © | VEGYESEK 1 S®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®«®® Kérelem, A püspöki hivatal felkéri a Nagytiszteletü Lelkipásztor Urakat, hogy július hó folyamán ne fáradjanak be személyesen a püspöki hivatalba, hanem megkereséseiket írásban küldjék be elintézés végett. — Gyászhír. A Magyar Értesítő jelenti Berlinből: Elhunyt a világprotestántizmus társadalmi életének egyik legismertebb alakja, és nagytudásu sajtópolitikusa, a Protestáns Világszövetség létrehozója és főtitkára, Ohlemüller Gerhard dr., aki a szövetség többnyelvű lapjának, a „Protestantische Rundschau“-nak is megalapítója s azóta főszerkesztője, éltető szelleme volt. Halála nemcsak az összprotestantizmus és szűkebb hazája a németbirodalmi evangélikusság számára jelent súlyos csapást, de közvetve a magyar egyházi gondolatnak is nagy vesztesége. Kimagaslóan hű és jószándékú, aktív és leleményes, soha el nem fáradó s jóban-rosszban rendületlenül kitartó barátunk volt. Az a ritka jelenség, aki teljesen önzetlenül, testvérileg mindig szívügyének tekintette a magyar érdeket. Református és evangélikus egyházaink nemzetközi kapcsolatainak nemcsak kiépítésében, de fenntartásában és szorosra fűzésében is szünet nélkül mellettünk és értünk szolgált s a hasznos munkának nem egy új területét nyitotta meg a magyar egyházak előtt. 1927-ban ide, Budapestre hozta el a Protestáns Világszövetség naggyülését. Életrehívója lett a magyar protestantizmus rendszeres külföldi hírszolgálatának, amely néhány éve a „Magyar Értesítő“ német és angol kiadásaiban folyik tovább. Hogy mennyire szeretett bennünket, ez is bizonyítja: már háborúban állt Németország, amikor 1939-ben repülőgépen jött a magyar fővárosba, hogy résztvehessen a reformáció itteni főünnepén. Kormányzónk a Magyar Érdemrend középkeresztjével tüntette ki. Osztatlan nemzetközi tekintélyét találóan jellemzi, hogy amikor a budapesti euharisztikus kongresszusra őt küldte ki megfigyelőként a Protestáns Világszövetség, az itteni rendezők kitüntető szívélyességgel fogadták s feladatának elvégzésében mindenképp segítségére voltak. Ohlemüller Gerhard dr-t hatvanötödik életévében hívta vissza Teremtője. Fiatalabb korában Braziliában volt a német tanügy felügyelője, de munkáinak körét szinte alig lehetett áttekinteni. A németországi evangélikusok összefogó egyháztársadalmi szrevezetének, az „Evangelisher Bund“-nak tudományos szakosztályát is ő vezette. A protestáns-katolikus viszonylatok legelső szakértői közé tartozott. Egyforma virtuozitással kezelte az összes világnyelveket. Legutóbb súlyos gyomormütétet végeztek rajta s a fellépő szívgyengeség kioltotta életét. Halálának hírére a magyarországi
