Dunántúli Protestáns Lap, 1941 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1941-06-29 / 26. szám
Ötvenkettedik évfolyam. 26. szám. Pápa, 1941 június 29. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. __________------------------------------------------------ FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK -----------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK „Isten rostájában.“* Az elmúlt héten volt húsz esztendeje, hogy Ravasz Lászlót a dunamelléki ref. egyházkerület püspökévé választotta. Az »Isten rostája« három hatalmas kötetét úgy tekinthetjük, mint a húsz esztendei szolgálat utolsó három esztendejének gyümölcstermését. Aki figyelemmel kíséri egyházi és nemzeti életünk folyását, az tudja, hogy Ravasz László sohsem vonakodott a munkától és minden alkalommal hallatta szavát a legfontosabb kérdésekben. Ő elsősorban az evangéliom hirdetője. Prédikációiban, szertartási beszédeiben mindig az Ige az első, a legfontosabb. De ha újságcikket ír, ha az országgyűlés felsőházában szónokol, ha a Magyar Tudományos Akadémiában széket foglal, vagy elnöki megnyitót mond, akkor is evangelizál, Krisztusról tesz bizonyságot. Az életet a maga teljességében látja. Korának a gyermeke. Ennek a zaklatott, Vértől és könnytől áztatott földnek a bajait mind ismeri, bátran meg is szólaltatja azokat és sub specie aeternitatis adja meg rájuk a hit feleletét. Mer beszélni az emberiség százmillióit ellentétes táborokba osztó nagy kérdésekről, a háború és béke szörnyű létharcáról, a keresztyén ember békevágyáról, a krisztusi szeretet halálba indító parancsáról. Egy-egy rövid mondata megindító vallástétel, meglepő felfedezés, kérlelhetetlen igazság, elégséges vigasztalás, megfellebbezhetetlen ítélet. M.eggondolkoztatják a közömböst épúgy, mint a legmélyebben és legrendszeresebben gondolkozókat. Tudja, hogy az evangéliom egyetemes. Amiről beszél, az mindig az általános emberi szükség. Maga is tagja az emberiségnek, ezért mindig alázatos. Érzi a terheket, ivott ő is a szenvedések keserű poharából, azért mindig teltebb a szíve, több a mondanivalója. Amit mond, az mindig természetes és egyszerű, mert az élet legnagyobb igazságai mindig egyszerűek, hogy mindenki megérthesse és befogadhassa. Mivel az evangéliomot szólja, azért eschatologikus. A jelen földi világ és az örökkévalóság egybetartozik. Számadással tartozunk. ítélet vár reánk. Ez az eschatologikus látás megélesíti szemét, ezért tud belelátni emberi sorsok értelmébe, ezért tud vigasztalni a sírok mellett. Ezért lesz mindig inkább személytelen az igehirdetése. És ezért érezzük, hogy mégis menynyire személyes minden felhívása. Az ember magára ismer az emberi életben. * Ravasz László: Isten rostájában. Beszédek, írások. Budapest, 1941. 8. r. I: XII + 493 1., II: VIII + 478 1., III: Vili + 567 1. Franklin Társulat. Ára kötve 49 P. A kötetek kiadását dr. Budai Gergely gondozta. Mint magyar, magyarságunkat is az evangéliom fényében vizsgálja. Nemzeti sorskérdéseink Krisztusban és Krisztus által egyenlítődnek ki, oldódnak meg. Társadalmi kérdések, egyházpolitika, külpolitika mind Krisztustól várja a feleletet. A Felvidék és Erdély hazatéréséről úgy beszél, hogy mindenki csak Áment tud rá mondani. Hozzászól mindahhoz, amiben vezetést várunk a vezetőktőf és tanít, nem azért, mert elvárjuk tőle, hogy valamit mondjon, hanem azért'i mert van mondanivalója, mert a szív teljességéből szól a száj. M.éltán nevezte el őt Révész Imre M.agister Hungariae-nak. Azt mondanunk sem kell, hogy Ravasz nagy művész is; a költő és festő egyesül benne és nyelve zengzetessége elárulja, hogy szíve legmélyén ki nem bányászott zenei kincsek rejlenek, de az a benyomásunk, hogy Ravaszban az első a keresztyén hívő, az evangélista. Hajnali órában, légoltalmi őrségen olvasgattam ie köteteket: a komor órákban úgy tetszett: a szé_p is .azért ragyogott fel bennük vakítóan., mert Krisztus Lelke volt az ihlető. Három esztendő három kötet. Mindig megcsodáltam a Corpus Reformatorum sorozatait; íme az evangéliom embere ma is sokat dolgozik. Istent áldjuk Ravasz László szolgálatáért és kérjük öt, adjon még neki számos évet; hogy sok har sonlő értékű kötettel ajándékozhassa meg egyházunkat és nemzetünket. Dr. Pongrácz József. Külföldi presbiteri egyházalkotmányok. Ezen alapvetés után ismerkedjünk meg néhány külföldi református egyház alkotmányával és szervezetével. Mindenek előtt érintenünk kell Laskó, vagy Lasky János hatalmas erővel és felkészültséggel végzett munkáját (élt 1499—1560.). Ö a Kálvin által kezdett alapokon tovább fejlesztette a presbiteri rendszert. Laskó 1542-ben Emdenben igyekezett a „ presbiteri (szervezetet meghonosítani. 1549-ben Londonba:! az »Idegenek« egyháza számára készített rendtartást. A londoni »Idegenek keresztyén egyháza« franciákból és németekből állott. A francia rész a genfi szervezetet fogadta el. mig a németek részére Laskó készített rendtartást. E rendtartás címe: Forma ac ratio tota ecclesiastici 'Ministern in peregrinorum potissimum verő Germanorum Ecclesia instituta Londini in Anglia, Auctore Jo a Lasco, Poloniae Barone 1550. (Közölve Richternél.) Laskó szerint kétféle szolgálat van: a véneké és a diakónusoké. A vének közé tartoznak a presbiterek. A presbitérium az egész gyülekezet tanácsa. Az intéz-
