Dunántúli Protestáns Lap, 1941 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1941-01-12 / 2. szám

1941.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP

9. oldal.

mény Katinkát, gróf Bethlen Máriát, az erdélyi háziipar lelkes felkarolóját, akit sokszor láttunk a budapesti Nemzetközi Vásáron árulni, létrán le s fel mászni, vevőket kiszolgálni, csak azért, hogy az erdélyi magyar gyermekek kezébe kenyeret adjon, s akik mind egyek tudtak lenni abban, hogy mélységesen szeretik Erdélyt s még nagy letaszítottságában és megalázottságában se>m hagyták magára, hanem vállalták az ottani magyar sorsot minden szegénységével, könynyével és fájdalmával.

De nem kisebb az érdemök a középosztály művelt asszonyainak sem.

»Biblia-órára jöttünk össze — mondja egy dunántúli asszony, aki tavaly egyik erdélyi nagy városban volt otthon látogatóban —, ott ültünk a tágas szobában körben s mikor végig néztem az egybegyült előkelő úri asszonyokon, akik valamikor a város leggazdagabb, legelegánsabb asszonyai voltak s láttam rajtuk az olcsó kopott ruhákat s a cipőjüket, óh milyen cipő volt a lábukon, a könny kicsordult a szememből s a szék alá üugtam a lábamat, hogy ne lássák az én drága finom cipőmet és szégyeltem magam, mérhetetlenül szégyeltem a finom ruhát, ami rajtam volt s mindazt,, ami az én jó módomról tett bizonyságot az ő nagy szegénységükkel szemben.«

Másik eset: Ódoji házba visz az ütünk, már kividről elárulja patinája az új uralom hivalkodó épületei között, hogy valamikor gazdag úricsalád otthonául épült. A hófehérre súrolt deszkalépcső, a régi bjedermáyer bútorok finom csendje, melyet csak egy Mária Terézia korabeli óra méltóságos ketyegése tört meg, áhítottá szelídült az meber lelkében azután a nagy ellenmondásokkal terhelt lázas külvilág után, melyből ide beléptünk. Az ablaknál egy kis asztalon áll a munkakosár, az erdélyi úri otthonok elmaradhatatlan tartozéka s mellette a félben hagyott horgolás.

»A nagyságos asszony a kertben« van jelenti a szobalány-mindenes s azzal megindulunk a kert felé. De mar jön is a nagyságos asszony; köténye tele van kerti gyommal. Átadja a lánynak, hogy vigye a sertésnek, ő meg ragyogó arccal, minden zavar nélkül vezet vissza a fogadószobába s megindul a beszél gfetes!. Férje hosszú időn át volt országgyűlési képviselő a világháború előtt. Az idegen uralom csak ezt a házat hagyta meg, továbbá egy halom hadikölcsönkötvénvt és havi 60 pengő nyugdíjat^ de mint a Nőszövetség elnöke, ebből is jelentős részt fordít jótékony célra, mert »Istenem, hányán vannak, akiknek ennyi se Jut!« Most is készül már a karácsonyi felruházásra s felemeli a meleg sapkát a munkakosár mellől, »jó néhányat szeretnék készíteni, oly sok a szegény magyar gyermiek s azokat a hatóság semmivel se támogatja.«

»És miért nem megy Pestre?« kérdezem, »hiszen rokonai ott élnek?«

»Én már itt szeretnék meghalni, mert — mert — és itt mélyen a szemembe néz —, nagyon szeretem Erdélyt.« »Fiatal lány koromban kerültem ide Budapestről és soha többé nem tudtam elszakadni tőle.«

Mert már erdélyi lélekké formálódott, ha nem is itt született, tettem hozzá.

Igen, itt a természeti világnak és Erdély szellemiségének kölcsönös varázsa fogja meg az embert.

(Folyt, köv.) Dr. Pongrácz Józsefné.

— Kovács Vince papkeszi ref. lelkipásztor a Tinódy Emlékpályázaton elbeszélés kötetével arany díszoklevelet nyert.

s ®

| VEGYESEK 1

® (ÖJ

®Ce}®S®©S®®®S®®®®®®©®®®®®®®®®®®®®@S®ö»:@gCeí®

— Újévi üdvözlések. Régi szokáshoz híven újesztendő napján népes küldöttségek keresték fel a püspöki székházban Medgyasszay Vince püspök urat, hogy kifejezzék jókívánságaikat az évforduló alkalmából. A pápai evangélikus egyházközség nevében dr. Huszár István ügyvéd, felügyelő, a Pápai Hitelbank nevében dr. Sulyok Dezső intézeti ügyész, volt országgyűlési képviselő, a pápai ref. egyházközség nevében Ólé Sándor lelkipásztor üdvözölte lelkes szavakkal a püspököt, aki minden küldöttségnek külön adott válaszában az evangélikus egyházközség küldöttsége előtt hangsúlyozta, hogy nekünk bíznunk kell Istenben, önmagunkban és rendeltetésünkben és ez a hit azt követeli, hogy bárhova is állítson bennünket a szeretetteljes isteni gondviselés, a ránk bízott munkát végezzük el becsületes hűséggel. Nyugodt lélekkel néz a jövőbe, az Úr nem hagyja el övéit még akkor sem, ha övéi elhagyják. A Pápai Hitelbank küldöttségének válaszolva kijelentette, hogy egyedül tőlünk függ, hogy az új évben az egymás megbecsülése és a szeretet érzései fűzzék össze a munkatársakat, s ha ez megvalósul, könnyebb lesz a munka is, a teherviselés is, kevesebb lesz az aggodalom és több lesz az eredmény. Ólé Sándor üdvözlő szavaira adott válaszában hangsúlyozta, hogy milyen fontosnak tartja az ifjúság nevelését. Az idősebbek, az őrállók mutassanak példát necsak szóval, hanem cselekedettel is, az ifjúság előtt is. Meleg szívvel kívánja, hogy ez az új esztendő hozza meg a pápai egyházközség legszebb vágyának, legszentebb reményének beteljesülését: új templomának felszentelését. A főiskola tagozatainak tanári karai január 6-án tisztelegtek. Dr. Tóth Lajos főiskolai igazgató üdvözlő szavaira válaszolva, püspök úr hangsúlyozta, hogy az iskola nevelői munkájában nem kicsinyli le a tudás gyarapítását, de a legfontosabb a hazaszeretet és az Isten előtt való alázatos lebomlás. Fontos, hogy megkezdtük Isten kegyelméből a főiskola épületének kibővítését, de a külső építésnél is fontosabb a belső építés.

—■ Tanítók előléptetése. A m. kir. vallás és közoktatásügyi miniszter úr 1040. évi december hó 1-én 125.719/1940. VI. fő o. szám alatt kelt rendeletével egyházkerületünk következő tanítóit léptette elő a VII. fizetési osztály 3. fokozatába: Bordán József Hetény, Pekarik Vilmos Léva, Szarka Zsigmond Zseliz, Rózsa Bertalan Barsbaracska, Nagy Árpád Garamlök, Nagy Lajos Perbete, Tóth Mihály Kolozsnéma, Osztényi Benő Martos, Kun Ede Szomajom, Varga János Nemeske, Rudolf László Pata és Szabó István Velemér. Gratulálunk!

— Dr. Erdős Károly debreceni egyetemi tanár Az alít ige az Újszövetség Károli- és Káldi-féle fordításában című, igen érdekes tanulmányát közli a Magyar Nyelv múlt évi decemberi száma. Szerző e tanulmányát Pápán olvasta fel, a ref. theol tanárok országos konferenciáján.

— Családi-est. A győri ref. egyház egyesületei december hó 22-én, vasárnap este 7 órakor a Kálvin kultúrházban meghitt, kedves családi karácsonyestet rendeztek. Az énekkar, ifjúsági egyesület, leányegyesület és a cserkészcsapat tagjai ültek le, mint egy család tagjai a karácsonyfa körül és forrtak össze szeretetben. Győry Elemér lelkipásztor karácsonyi szokások falun és városon, itthon és külföldön címmel tartott érdekes előadást. Kovács Mária karácsonyi költeményeket adott