Dunántúli Protestáns Lap, 1941 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1941-06-01 / 22. szám

1941. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 109. oldal. Az évzáró ünnepély. Irta: Szabó Kálmán mezőlaki ref. kántortanító. Ünnep legyen, de az igazság ünnepe. (Tanterv és Utasítások.) Szükségesnek tartom, hogy erről a sokat vitatott kérdésről a vizsgák közeledtével írjak. Azt szeret­ném, ha komoly vita tárgyává tennénk, hogy a refor­mátus iskolai nevelésben mi a célja, jelentősége, sze­repe az évzáró ünnepélynek. Célja a Pragmatika szerint, hogy az iskola, mint nevelési és fontos közművelődési intézmény iránt a szülők és közönség érdeklődése, szeretete felkeltessék. A jelentősége kettős: nemcsak a növendékről, ha­nem a tanítóról is tájékoztat. Megmutatja, hogy a növendék milyen, mennyi a tudása, milyenek a képes­ségei és készségei, de megvilágítja azt is, hogy a ta­nító munkája milyen volt. (Imre S.) Szerepe pedig az életre való nevelés szempontjá­ból az, hogy a gyermek megszokja a nyilvánosság előtt való szereplést, a fellépése biztosabb, bátrabb lesz. Az évzáró ünnepély tartásánál még a következő elveket tartsuk szem előtt: derült, kedves legyen, a hallgatók lelkére felemelőleg hasson. Becsületes és hű képe legyen egy esztendő sok türelmet, lankadat­lan kitartást, nagy lelkiismeretességet, teljes odaadást, hűséget, fáradozást igénylő nehéz munkájának. Az évzáró ünnepély céljából következik: szüksé­ges a szülők és a közönség érdeklődését felkelteni, lássák meg, hogy érdemes az iskoláért minden áldo­zatot meghozni. A gyermekek beszédéből, tudásából, bizonyságtételéből, készségéből, viselkedéséből érez­zék meg, hogy azok elindultak a jó, igaz, szép útján, lelkűkben él a hit, erkölcs, hazaszeretet, munka meg­becsülése. Az évzáró ünnepély helye lehetőleg a templom. Miután pedig a templom szent hely, minden ott le­folyó cselekménynek szentnek, fenségesnek és Istennek tetszőnek kell lenni. Ez áll az évzáró ünnepélyre is. A tanterv az évzáró ünnepélyről a többek közt a következőket mondja: »...de a gyermekek megszé­gyenítésére se szolgáljon«. Ez a nap a tanító ünnepe is. A jelenlévők lás­sák, hogy a tanító apostol. Krisztusi türelemmel’, szeretettel forgolódik a kicsinyek között. Átérzi annak a roppant felelősségnek súlyát, melyet apostoli lélek­kel hordoz, mert világosan látja az örqk célt, az örök Eszményt. Krisztusj aki arra tanít, hogy akiket Ő próbára tesz, akik megfáradnak és megterheltetnek a mindennapi élet nehéz küzdelmeiben, akik szeretetben élnek és munkálkodnak, ha szenvedések árán is., de eljutnak a húsvéti győzelemhez, az igazsághoz. A Pragmatika szerint az évzáró ünnepély időtar­tama osztályonként, illetve tantermenként kb. két óra legyen. Ez így helyes, mert tapasztalatból tudjuk, hogy vannak még ma is gyülekezetek, ahol délelőtt, délután tartják az egy tanító vezetése alatt álló osztály vizsgáját. Szóval a megúnásig. Kifárad a gyermek, a tanító, a hallgatóság pedig bizonyos csalódottság érzésével távozik. Az ilyen vizsgának azután nem lehet ünnepély jellege, nélkülözi a komolyságot és nem ad alkalmat arra, l)ogy az iskola iránt szeretetet és érdek­lődést keltsen. A vizsga napja a gyülekezet ünnep­napja legyen, a vizsga pedig ünnepély. Ennek az ün­nepélynek védnöke a lelkipásztor, rendezője és irányí­tója a tanító, szereplői pedig a gyermekek. Ünnepély, tehát előre meghatározott és elkészített programújá­nak kell lenni, nem folyhat le ötletszerűen és nem lehet^ bizonytalan kapkodás sem. A programúját a tanító gondosan összeállítja s a lelkipásztorral meg­beszéli. Gondoskodik megfelelő imádságokról, szóló, egy- és többszólamú énekekről, rövid jelenetekről, sza­valatokról, köszöntőkről stb. A Tanterv és Utasítások szerint: »...a tanulókat évközi, évvégi összefoglalá­sokkal gondosan elő kell készíteni erre a vizsgálatra, hogy a bemutatott kép hű is, tetsző is legyen«. Még mielőtt e kérdés tárgyalásában tovább men­nénk, állapítsuk meg, hogy amint az iskolában, úgy az évzáró ünnepélyen sem lehetnek társadalmi vá­laszfalak, különbségek, — gazdag és szegény, első és utolsó, — csak szeretet és igazság. Aki pedig azt akarja, hogy ott az ő hiúságát legyezgessék, az máso­kat botránkoztat meg. Az évzáró ünnepély a mi gyülekezetünkben álta­lában vasárnap délután 2—4-ig tart s rendje a kö­vetkező. 1. Gyülekezeti ének. 2. Bibliaolvasás. 3. Ima. 4. A lelkipásztor az ünnepélyt megnyitja, üd­vözli a megjelent szülőket és érdeklődőket s felkéri a tanítót, hogy a gyermekeket kérdezze ki. 5. A gyermekek eléneklik a 63. dicséretet. 6. Egy VI. o. fiú imádkozik. 7. Egy VI. o. leány köszöntőt mond. 8. Programm szerint folyik az ünnepély, a gyer­mekek felelnek, szavalnak, énekelnek (szóló, egy-két szólamú éneket), rövid jeleneteket adnak elő, vallásos, vagy hazafias tárgyút, (megkoszorúzzák Magyarország térképét stb.). 9. Ösztöndíjak, ajándékok kiosztása. 10. Egy VI. o. fiú megköszöni a lelkipásztor, a tanító és a szülők fáradságát, jóságát. 11. Egy VI. o. leány imádkozik. 12. A gyermekek eléneklik a XC. zsoltárt. (Ezzel a tanító szerepe véget is ér.) 13. A lelkipásztor záróbeszédet mond. Rámutat a tanítói hivatás szépségeire és felelősségteljes voltára. A református iskola céljára és jelentőségére. Arra a csendes, türelmes, szeretetteljes, odaadó nevelői te­vékenységre, mely által a gyermek emberré, a re­formátus öntudatos kálvinistává lesz; mely által a hazaszeretet odaáldozássá és hősiességgé dicsőül, az egyházhoz való hűség pedig áldozatkészséggé magasz­tosul. Hitet tesz arról, hogy minden gyermekiélek égő szív, annak a dicsőségére, aki szeretetével takar be minket. 14. Mi Atyánk. Áldás. 15. Gyülekezeti ének. Ünnepély után a szülők a tanterembe vonulnak s megtekintik a gyermekek rajzaiból, kézimunkáiból és irkáiból rendezett kiállítást. A tanító számára pedig az évzáró ünnepély bi­zonyságtétel és leborulás a Mindenható előtt, akitől jön minden jó adomány és minden tökéletes ajándék; az erő, a tudás, az akarat, a munkakedv és hivatásunk mélységes szeretete. — Svédország az idén ünnepli meg az első svéd bibliafordítás 400 éves évfordulóját. Ez alkalomból Lindquist upsalai tanár kiadja az 1541-iki bibliafordí­tás újszövetségi részét, ellátva azt magyarázatokkal és az 1541-től 1941-fg megjelent „svéd bibliafordítások n vei vészed összehasonlításával.

Next

/
Oldalképek
Tartalom