Dunántúli Protestáns Lap, 1940 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1940-05-12 / 19. szám
1940. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 93. oldal. elhárítására kell, .hogy rá irányítsa a figyelmet arra, hogy mindenki képességeinek megfelelő életpályát válasszon, mert csak úgy lesz hasznos tagja az emberi társadalomnak, ha ott helyezkedik el, hol talentumainál fogva helye van. A református álláspont a munkát védi azzal is, hogy védi a munkás bérét. Az Ujtestamentumból több helyet idézhetnénk annak igazolására, hogy a becsületes munkáért becsületes díjazás jár, de csak az Ur Jézus ama kijelentésére utalunk, mely szerint »a ^nunkás méltó a maga jutalmára«. Védi a református keresztyénséjg a munkát a munkaadóval és magával a munkással szemben is. A munkaadóval szemben úgy, hogy nem engedi meg a munkás kiuzsorázását azon a címen, hogy sok a munkára vállalkozó, de ügy is, hogy le ne alkudhasson, el ne vonhasson semmit és ne adjon kenyér helyett követ, vagy hal helyett kígyót. És védi a munkabért azzal szemben is,, aki kapja ,mert a munkabér nem arravaló, hogy a munkás azt .eldorbézolja, vagy csak a saját személyére költse el, hanem az a rendeltetése, hogy belőle műveltség, erkölcs, jólét származzék. Jaj annak, aki nem erre fordítja, hanem másra, mivel aláássa testi-lelki egészségét, megrontja a társadalmi és nemzeti életet. (Folytatjuk.) Győry Elemér. Dr. Balogh Jenő. Időszerűséget e soroknak az a hírlapi tudósítás ad, hogy a Magyar Tudományos Akadémia közgyűlése egyházkerületünk főgondnokát másodelnökévé választotta. Nem hiszem, hogy van e hazában olyan református ember, aki dr. Balogh Jenő nevét nem ismeri. E név évtizedek óta minden református jellegű megmozdulásnál ott ragyog. S aki viseli, bátya legnagyobb méltóságok birtokosa, nem büszke, elbizakodott, mint a nálánál rangban, tekintélyben sokkal alacsonyabb fokon álló egyének közt nagyon sokan, hanem szerény és alázatos., szjnte a túlzásig. Aki látja és hallja, csak csodálkozni tud ázom, 76 éves korban hogyan lehef valakinek olyan testi és szellemi frissesége, mint amilyennel őt áldotta meg az Isten. Nem akarok én jellemrajzot írni erről a nagy emberünkről, csupán szerény észrevételemet óhajtom leszögezni az ez évi március hó 27—28-ik napjain tartott lelkészkonferencián szerzett tapasztalataim alapján. Ha valamikor volt módunkban tapasztalni az egyetemes papság elvének megvalósulását, ez alkalommal főgondnok urunkkal kapcsolatban bő rész jutott ebből nekünk. Amíg sok fiatal lelkipásztor fáradságosnak találta a mélyenszántó előadásokat és hozzászólásokat, addig ő, az örök ifjú, éber figyelemmel kisért minden szót, mely elhangzott. Kezdettől fogva ott volt a két napig tartó értekezleten s amikor a zárószó hangzott el ajkáról senki sem tapasztalhatta, hogy fáradt. Pedig az első, hosszú ideig tartó, de mindvégig lebilincselő előadást ő tartotta s e mellett minden tárgyhoz, melyeket tudós theologiai profeszszoro'k s kimagasló lelkipásztorok feltettek ki... kimerítően és olyan mély bölcseséggel szólott hozzá, hogy minden felszólalását joggal lehet egy-egy külön előadásnak tekinteni. Ügy .gondolom,, ő volt az egyedüli, aki az összes kérdéseket a legnagyobb komolysággal tanulmányozta s azokba legjobban elmélyedt. Mintha megátlt volna felette az idő! Az évek piálnak, de Istennek hála, testi formája most is olyan, mint sok-sok évvel ezelőtt. Tiszteletreméltó patriarkális alakja olyan egyenes, mint a sudárjegenye. Domború homloka alatt most is úgy fénylik a sokat látott szem, mint régen. S hogy agyában forrnak, lüktetnek a gondolatok, minden szava bizonyítja. Hivatása nem páp, de hitéletét tekintve, felette van sok-sok hivatásos lelkipásztornak. A beszédeiben előforduló bibliai idézetei tanúságot tesznek arról, hogy iszereti a szent könyvet s az Igéből merít erőt és bátorságot. Istenbe vetett mély hite teszi alázatossá, mert a hívő ember tudja, hogy nincs semmije, amivel dicsekednie lehetne, hisz mindent úgy kapott Attól, akitől száll alá minden ió adomány és tökéletes ajándék. Isten iránti szeretete tette képessé arra, hogy sok világi elfoglaltsága között is, mint egész ember álljon mindig egyházunk kormányrúdja mellett. A legkisebb egyházi ügy ép úgy érdekli, mint a legnehezebb egyházjogi probléma. Tud mindent, ami egyházunkon belül és kívül történik. Igazi őrálló, aki éberen vigyáz Istentől nyert drága örökségünkre, református anyaszentegyházunkra. Mások hitét, meggyőződését tiszteli, a maga hitbeli felfogását mindenütt bátran kidomborítja. Nagy tudós, hisz a legfőbb magyar tudományos testületnek volt másfél évtizeden át főtitkára, most pedig másodelnöke. Igazi magyar, aki a mostani világrengés idején remegő lélekkel csüng nemzete jövőjén, de akinek az élő Istenbe vetett hite bizalmat ad. Istennek választott edénye, aki példaadómódon mutatja meg, hogyan lehet és kell megvalósítani a pápai főiskola homlokzatán ragyogó jelszavakat: »Istenért, hazáért és tudományért«. Vegyük körül a legmélyebb tisztelettel és szeretettel ez Istentől kapott nagy emberünket és kérjük a mennyei Atyát, éltesse őt még sok-sok éven átv hogy hitével világíthasson nekünk a mai élet sötét útjain, életével pedig arra tanítson meg, nem az az igazi élet, melv a maga érdekeinek tűzében ég el, hanem az az Istennek tetsző élet,., mely Krisztushoz hasonlóan másokért égő szeretetheti és önfeláldozásban hamvad el. Szilassy Sándor. TEREMTŐ PÜNKÖSDI VIHAR. Más vihar, mint a megvadult bölény, legázol mindent, szívet és határt. Nyomában átok, pusztulás... S az ember sírva nézi, mit dalolva kaszált. Felzúg belül és rombadől a lélek, szétválnak régi, hűséges kezek, felmorajlik felettünk és pehelyként messze repülnek a házfedelek. Ha jön, rémítő hírnöke gyanánt sötét fellege száll szemétnek, pornak, s amikor elment, nyög a föld, s az ember, mint akit megtipornak. Más vihar pusztít, s könnyeket fakaszt... ... Ez begyógyítja lelkünk sebeit, tépett tagokat újra egybeépít, dőlt oszlopokat felegyenesít, ahol végigzúg, hőssé lesz a gyáva, a kő-szívekből szeretet fakad, új tetőt hoz a fedeleden házra, és szabaddá teszí a rabokat. Ha jön, vinnyogó, nyüzsgő, gyáva rajban fut előle a bűn, a gond, a kétség, s a letarolt múlt hitvány romjain égbeszökken nyomában a reménység, mert Isten szól benn, mint rég a „Legyen“-ben, s ez a Legyen mindig teremtett s áldott... — Jöjj hát teremtő pünkösdi vihar, s építsd újjá e rombadőlt világot 1 ____ Bódás János. Mutatvány Bódás János Gyalogút c. most megjelent verseskötetéből.
