Dunántúli Protestáns Lap, 1940 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1940-04-28 / 17. szám
84. oldal DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1940. idők új embere foglalhassa el? Miért is csináljuk újra, mikor — nem nyugdíjintézet már az a nyugdíjintézet, mely a testében egészséges tagjától 51 évi szolgálatot, 75 életévet kíván. Hány éri rneg ezt az időt? S ha' megérte, meddig élvezheti a nyugdíjat? S felesége elhalt, nem .a gyermekei de már unokái is túl a segélyezési határon! S az erő, mely az elsső 11 milliót tönkre zúzta, nem remegteti-e meg újra szíveinket? Felvidéki testvéreink mát a második nyugdíjintézetüket vesztették! Feszítsünk és feszíttessünk erőt. Fizetségeinket mérsékelni nem lehet. 700.000-re menő évi járulékainkat a 900.000 P-s évi szükséglet így is 200.000-rel felülmúlja. Mi lesz, ha letelik a hat év s a mi túlfeszített járulékaink a rendes mértékre kevesbednek?... De, ha mégegyszer meginog a történelem földié a Nyugdíjintézet alatta jikkor, mint boldogult Makláry püspök úr felvetette, tőkegyűjtés helyett járulékainkat a tényleges szükségletre kell szorítani. Özvegyek és árvák segélyezésére. Igehirdetés az utcán. Istennek Krisztusban megjelent kényszerítő szeretete megparancsolja az egyháznak, Fogy menjen ki a templom falai közül az utcára is, vigye ki oda is az Evangéliomot. Különösen a mai időkben kell ezt a narancsot komolvan vennünk, amikor olvan sokan elkerülik az egyházat, amikor olyan sokan vannak azok, akiknek nem kell az Evangéiiom. Ezekhez nem ér el a templomi igehirdetés, utánuk kell menni, el kell vinnünk hozzájuk az Evangéliomot. Nem is a mai idők parancsa ez csupán. Ez történt valamikor régen, Jónás próféta idején, Ninivében is. Jónásnak el kellett mennie Ninivébe, a nagy városba és hirdetnie kellett azt a beszédet, amit az Űr parancsolt néki. Ezt tette Ézsaiás és Ámos próféta is. isten kényszerítő ereje járta át őket, nem menekülhettek a feladat elől. Nálunk Magyarországon nagyon szektaízü valaminek tartjuk, vagy tartanánk, ha a református egyház ilyen munkát végezne. Hollandiában pedig az utcai evangelizációt a szigorú református egyház (gereformeerd) saját feladatának tekinti. Ez az egyház pedig hitvalló egyház, komolyan veszi a református hitvallást és mégsem tartja összeegyeztetheti ennek, hogy ilyen munkát végezzen. Ennek az egyháznak a templomai zsúfoltak még a mai időkben is. Vasárnap délután éppen úgy tele vannak a templomaik, jmint délelőtt. Mégis ez az egyház különösen érzi a felelősséget ezzel a munkával szemben is. Az evangélizációt a legszorosabban a feladatai közé tartozónak tekinti, így az utcai igehirdetést is, mint az evangélizáció egyik ágát. Hogy mi indítja erre őket? Krisztus szeretete, amely kényszerít. Előttük áll a parancs: »Eredj hamar a város utcáira és szorosaira, — eredj el az utakra és a sövényekhez, és kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljék az én házam«. (Lukács 14:21, 23.) Látják azt, ha tele vannak is a templomaik, még nagyon sokan vannak, akik kivül állanak. Ezekért is meghalt Krisztus, őket is várja Krisztus. Ki mondja meg ezt nekik, ha nem az egyház, ki menjen utánuk,, ha nem az egyház? Miért kell ezt az egyháznak végeznie? Hogy ne legyen szektaízü, hogy ne a szekták végezzék el helyette. Egyik szombat este magam is résztvettem egy ilyen utcai igehirdetésen Kampenben, Hollandiának ebben az érdekes kis városkájában. Ilyenkor zsúfolva van a korzó, ha ezen az utcán kell valakinek végigmennie, be kell állania a sétálók tömegébe és csak a tömeg sodrával haladhat tovább. Különösen nagy erővel dolgozik ilyenkor a sátán, hogy már előre tönkretegye az emberi szivet és a vasárnapi áldások vételét teljesen megakadályozza. Ez az időpont éppen ezért nagyon alkalmas a hivogatásra. Fel is használja ezt a holland geref. egyház^. Nem messze a főutcától egy kis téren este 8 óra tájban egy kisebb leányénekkar elkezd énekelni zsoltárokat, hallelujákat. Elhabatszik egészen a korzóig. Egyre többen sietnek a hang irányában. Amikor már elég nagy tömeg összegyűlt, előáll egy theologus diák és elkezd beszélni. Nem olvas fel textust a Bibliából^ nem mond el személyes élményeket, mégis az Isten Jgéjét szólja. Észre sem veszik talán az emberek és az ige legdrágább magvai hullanak feléjük nagyon közvetlen formában. Egy alkalommal pl. arról volt szó, hogy mindenki vágyakozik a menny után. Egyesek kiérdemelni akarják, mások meg nupguk szeretnének a menny urává lenni. Mindenképpen Isten nélkül akarjuk a mennyet. Istent el akarja felejteni a mai ember. Ez az Isten mégis keres bennünket a Krisztusban, aki az út, az igazság és az élet. Őáltala lehet csak mienk a menny, ha Őt elfogadjuk, így már most részesei lehetünk az örökéletnek. Nem is mondott többet, pár percig tartott az egész, nem volt szenzáció, csak igehirdetés. De az Ige minden bizonnyal megtalálja a maga útját. Emberek egyre közelebb húzódtak a kör közepéhez, voltak ugyan olyanok is, akik hamar eltávoztak. Nem lehet előre lemérni az eredményt. Isten titkon munkál, királysága titkon terjed. Közben traktátusokat is osztogatnak. Megfigyelik jól, ki az, aki már többször is eljött. Ezekkel a végén elbeszélgetnek, elkérik a címüket, meglátogatják őket. így viszik az Evangéiiom világosságéit azokhoz is, akik soha nem jönnének a világosságra. így verbuválják a Krisztus hadseregét. Hazafelé azon gondolkodtam, vájjon mi, magyar reformátusok, mit teszünk azokért, akik soha nem jönnek el a templomba; a mi üres falusi templomaink nem sürgetnek-e arra, hogy megkeressük azokat, akik gern hallhatják az Evangéliomot, mert nem jönnek el. Kimegyünk-e a kőtemplomokból és kőházakból, hogy építsük a Krisztus Egyházát az elidegenedettekből is. hogy ők is beleépüljenek a láthatatlan templomba? Sietnünk kell, mert a sátán is épít. Felelősek vagyunk az elidegenedettekért is. Megvan-e bennünk ez a felelősségérzet, van-e készség, van-e elég hit erre a munkára? Kämpen. Pethe Kálmán ref. s.-lelkész. A református konvent gyűlése. Csütörtökön délelőtt Kováts J. István dr., Benedek Zsolt dr., Győry Elemér, Boér Elek dr., Szentpétery Kun Béla dr., Barthos Indár, Budai Gergely dr., Papp Ferenc dr. és Váczy Ferenc előterjesztéseit hallgatta meg az egyetemes konvent. Az elnökség elhatározta, hogy beadványt intéz Hóman Bálint kultuszminiszterhez és közli, hogy nem zárkózik el az egyház népiskoláinak nyolc osztályúvá való átszervezése elől, de az a kívánsága, hogy a törvénytervezetet számos anyagi és erkölcsi szempont figyelembevételével dolgozza át a kormány. Foglalkoztak ez után a kultuszminiszter leiratával, amely tudatja a konventtel, hogy a csehek által magyarságuk miatt állásukból kiüldözött tanítók kárpótlásban részesülhetnek. Meghallgatták a theologiák és a különböző refor-
