Dunántúli Protestáns Lap, 1940 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1940-01-07 / 1. szám
1939. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 3. oldal. megértőbb tanítványa, nagy mestere eredeti intencióinak helyes felismerésében, rendszeres kifejtésében és (következetes keresztülvitelében találta meg és töltötte be történeti hivatását. Hasonlóan vélekedik Dilthey, aki -»denkmächtiger aber unschöpferischer Kopf«-oak kvalifikálja Kálvint.7 (Folyt, köv.) 7 V. ö. Seeberg i. m. 559. lapon az 1. sz. jegyzettel. A fenti utalások csupán „példának okáért“ történtek, nem lévén célunk egy rövid előadás keretében a Kálvin-értékelések teljes és beható ismertetése. Az eddigi értékelések alapos kritikai ismertetését adja dr. Vasady Béla fent idézett tanulmánya LXXXI—Cl. lapjain. t KÖNYVISMERTETÉS 1 ív -....... «*3 Dr. Kiss István: Simontornya krónikája. Eredeti kútforrások alapján írta —. Szerző sajátja. Simontornya, 1938. 8-r. 335 1. —{— X tábla. A szerző, simontornyai orvos, élete java részét szentelte az e műben található adatok összegyűjtésére. Az idevágó nyomtatott könyvekben, folyóiratokban szétszórt töredékek, a vidéki és helybeli levéltárakban fennmaradt kéziratos és okleveles anyag mind át- Imént a nagy szorgalommal é$ a szűkebb haza forró szeretetével dolgozó szerző elméjének rostáján. Amit érdemesnek tartott, azt összefoglalta és Simontornya a török iga alól való felszabadulásának 150. évfordulóján jelen könyvében közzétette... hogy »a hősök hazafiasságát buzdító például állítsa a mai nemzedék elé«. A komoly, a forrásokig visszamenő és sok eddig ismeretlen adatot tartalmazó krónika értékes gyarapodása helytörténeti irodalmunknak. A könyvből bennünket főleg a simontornyai református gyülekezet története érdekel, mely a mű 284—293. lapjain található. Széleskörű nyilvánosságra méltó Ahmed simontornyai alajbég magyarnyelvű utasítása 1668-ból, melyben szigorú parancsokat és utasításokat szab az elöljáróságnak, a prédikátoroknak és magának a népnek a vasárnap megtartása, az isten-' tiszteleten való részvétel stb. tekintetében (87—89. 11.\. Ezt a 14 pontból álló rendeletet már Korabinsky közölte földrajztörténeti lexikonában, 1786-ban, de Korabinsky könyve ma rendkívül ritka és így Kiss szövegközlése teljesen indokolt. Mária Terézia alatt sok zaklatásnak voltak kitéve az itteni reformátusok is. Templomot, lelkészlakást és iskolát csak nehezen tudtak építeni, mert a felsőbbségtől engedélyezett hely alkalmatlan volt az építkezésre. A szomszédos gyülekezetek jöttek segítségükre több mint ezer gyalognapszámmal. Amikor a prédikátor gyűjteni merészelt az építés költségeire, törvénybe idézték, a gyűjtés összegét a vármegye a tállósi országos árvaháznak utalta ki, (mely árvaházba elsősorban áttértek gyermekeit vették fel). Jelenleg (1930-i statisztikai adat) 417 reformátusból áll a gyülekezet. Vajha az értékes mű olvasásából kedvet -kapna sok dunántúli lelkipásztor lakóhelye és gyülekezete történetének hasonló részletességgel és alapos utánjárással való megírására! p. j. Vikár Sándor: VI. o. Ének c. énektanítási vezérkönyv. Megjelent »A Néptanítók Pedagógiai Kiskönyvtára« kiadóhivatalában, Sárospatak, Aranykapu vezérkönyvsorozatban 9. sz. alatt. Ára 3.50 P. E könyv folytatása és befejezése az előző években ugyanott megjelent IV. és V. o. számára szerkesztett énektanítási vezérkönyveknek. Miként az előzőkben a megfelelő osztályok részére, úgy e könyvben is teljes részletességgel dolgozza fel szerző a VI. o. számára előirott tantervi anyagot. 50 népdal és másféle ének áll rendelkezésre, úgy hogy ezek közül tetszés szerint lehet válogatni az énekórákon. (Valamennyit nem szükséges, sőt nem is lehetséges betanítani.) Vannak ezek közt két szólamuak is,, továbbá 11 kánon 2—3—4 szólamra. Ezen kánonok tudvalevőleg könnyen betaníthatok s a többszólamú énekléshez mintegy bevezetést képezhetnek. A gyermekek nagy örömüket találják bennük. Szerző útmutatással is szolgál a kánonok előadásához, úgy hogy akik kevésbbé ismerik ezek előadási módját, azok is könnyű szerrel tudnak boldogulni. Amint a IV. és V. o. számára készült Vezérkönyveket, úgy ezt is a legmelegebben ajánlom a tanító urak figyelmébe. Hiszem, hogy aki egyszer, egy éven át megpróbálja ezen könyvek útmutatása mellett tanítani az éneket, meg fogja kedvelni s úgy ő maga, mint növendékei is örömmel foglalkoznak a hangjegy szerinti énektanítás és tanulással s nem fogják a^t száraznak és unalmasnak találni. Dr. Tóth Lajos nyug. f isk. ének- és zenetanár. »Akit egy kisgyermek mentett meg.« Ezzel a címmel adott ki a pécsi református egyház egy füzetkét, mely 10 éven felüli gyermekek közötti kiosztásra nagyon alkalmas^ bár a füzetke tartalma elsősorban felnőtteknek szól. Német eredeti alapján írta ezt az elbeszélést Nyáry Pál pécsi lelkipásztor, amelyet tömeges terjesztésre ajánlunk mindenkinek. Mutatványszámot 20 fillér ellenében küld a kiadó, egyébként 10 példány ára 1.50 P, 50 példány ára 6 P, 100 példány ára IIP bérmentes küldéssel. Pislogó mécses. Képek a keresztyénség múltjából. Szerkesztette: Draskóczy István, Ivanyos Lajos, Virágh Sándor. Református írások 3. szám. Református Traktátus Sorozat kiadása. Budapest, 1939. Ára 30 fillér. — »A mag szárba szökken« c. 1. füzet utam ez a 2. egyháztörténeti füzet is egyháztörténelmi olvasmányokat ad a következő tartalommal: Virágh Sándor: A hódító Iszlám; Burián László: Canossa; Paczolay István: II. Henrik és Becket Tamás; Draskóczy László: A kolostorok világossága; Draskóczy István: Kempis Tamás; Koszorús TstVán: Szolgáló fejedelemasszony; vitéz Csia Lajos: Avignon. — Megrendelhető: Ref. Trakt. Sorozat Budapest, IX., Kálvin-tér 8., II. 17. Lapunk az ötvenegyedik évfolyamba lépésével most kezdi meg, Isten segítségével, a második félévszázadot. Fokozott mértékben kérjük olvasóink és munkatársaink eddig is tapasztalt hűséges támogatását. Különösen hálás lesz a szerkesztőség, ha a gyülekezeti életben előforduló és a többi gyülekezeteket is érdeklő, azokat példaadásra buzdító eseményekről, adakozásokról, építkezésekről, nagyobb ünnepélyekről, gyűlésekről, személyi változásokról kellő időben értesítést kap. Jó, ha mindnyájan tudjuk, miként dolgoznak, áldoznak az atyafiak a közös célokért. Az erről szóló híradás nem öndicséret, hanem a saját gyülekezet és a többi gyülekezetek iránt való kötelesség.
