Dunántúli Protestáns Lap, 1940 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1940-03-24 / 12. szám
52. oldal DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1940. liesztyénség vagy önmagát terjeszti, vagy nem keriesztyénség.9 Az első időkben igazi keresztyénséggel iállnuk szemben. Ez tehát önmagát .terjesztette. A •Bulletin of the John Ry lands Library, Manchester 1938. íé ví kötetében Atkinson^ a manchesteri egyetemen az 'ókori törtéjnet tanára hosszabb tanulmányt ír a Sator-formula-ról, melynek ROTAS OPERA TENET AREPO SÁTOR szövegét újabb tudósok, köztük Rostovtzeff is, így magyarázzák A P A T E R A PATERNOSTER 0 O S T E R Ö Azaz a latin Miatyánk kezdő szavai, az A és O pedig = Alpha és Omega. Ilyen Sátor-formulát sokat ismertek eddig is, de a Durá-ban folytatott ásatások alkalmával az 1931—32. ásatási időszakban négy ilyen formulát találtak és pedig minden valószínűség szerint a Kr. u.-i harmadik évszázad elejéről. Egy katonai laktanyában a falra karcolták keresztyén katonák, akik az üldözések miatt így fejezték ki Krisztushoz tartozásukat a Smegszokott ^ monogramul helyett. A másik még érdekfeszítőbb lelet 1925-ben Pompeiiben került elő, ezt Deila Corte olvasta *el és tette közzé 1929-ben. Mivel a felirat kissé töredezett volt, először ő nem ismerte fel határozottan, hogy a Sator.formuláról van szó, de amikor a Durá-ban lelt grafiti-ket közzé tették, azonnal feltárult előtte a lelet rendkívüli fontossága és a Giomale d’Italia 1937 február 12-iki számában rámutatott arra, hogy felfedezése megerősíti azt a De Rossitó 1 már 1862-ben hangoztatott feltevést, hogy Pompeiiben már Kr. u. 79-ben történt elpusztulásakor keresztyén közösség létezett. Ahogy Kalte nborn-Stach au Die älteste bisher bekannte christliche Originalurkunden című, a Pastoralblätter 1937. évi 92. lapján megjelent cikkében mondja, ez a legkorábbi eredeti keresztyén emlék. Ha a lelet fenti értelmezését magunkévá tesszük, akkor abból érdekes tanulságokat lehet levonni elsősorban Márk evangéliomára vonatkozólag, másrészről pedig az A és O előfordulása alapján a jánosi hagyományban őrzött adatok korai meglétére lehet következtetni. Az American Journal of Archaeology 1929. évi 525. sz. lapján arról számol be Shear: Excavations and Tombs of Corinth című cikkében, hogy az amerikai ásatások folyamán egy utcaburkolat kövezetén Erastus-ra vonatkozó feliratot találtak és ezt az Erastust manapság a legtöbb theologus Pál apostol barát-9 Hogg A. G. Christ’s Message of the Kingdom. Edinburgh, 1911, 4 1. Iával, a korinthusi kincstartó Erastusszal azonosítja. De térjünk rá a még érdekesebb papirusz-leletekre. A papirologia egészen úi. tudománv. Egyik legkiválóbb művelője Grenfell10 szerint Egyiptomon kívül tulajdonképen csak Herculaneumban találtak papiruszokat, egy epikureista bölcselő könyvtárát, amely papiruszok Kr. u. 79-ben elégtek és részben megkövesedve maradtak ránk. Az igazi lelőhely Egyiptom. Innét 1778-ban kerültek először papiruszok Európába, de a tulajdonképpeni velük való foglalkozás akkor kezdődik, amikor 1895-ben az Egypt Exploration Fund azért végeztetett ásatásokat., hogy papiruszokat lelienek. Az .angol példát csakhamar követték a franciák, mérnetek és olaszok. A Ptolemaeusok korából való papiruszok egyrésze és a római és bizánci korszakból való papiruszok csaknem mind Közép-Egyptom romvárosainak nagy szemétlerakodó helyéről került elő. különösen Arsinöe, Hermopolis és Oxyryncusból, esetleg a Fayum falvakból. A Ptolemaeusok korából való papiruszok főleg a múmiák burkolatából kerülnek elő, ezekkel pótolták a vásznat. Fayumban néha papiruszokat használtak a szent állatok, a krokodilusok begöngyölítésére is. Ritka esetekben irodalmi papiruszokat, klasszikusokat és keresztyéneket, találtak sírokban, ahova tulajdonosaik méflé temették el a kedvelt könyveiket. Grenfell nézete szerint a jna nyilvános és magángyűjteményekben levő papiruszoknak körülbelül a felét tették közzé, a másik fele még a kutatók szorgalmas kitartására és türelmére vár. (Folyt, köv.) tir P 10 The Present Position of Papyrology. Manchester, 1921. ■A KÖNYVISMERTETÉS A reformáció és ellenreformáció korának evangéliumi keresztyén (református és evangélikus) egyházi írói. Szerkeszti és kiadja: rdr. Incze Gábor. XI. szám. Szenczi Molnár Albert. Áprily Lajos és Árokháty Béla tanulmányával. Budapest, 1939. 8-r. 320 1. Ara fűzve 1-50 P. Dr. Incze Gábor budapesti vallásoktatási igazgató nagy szolgálatot tesz nemcsak a régi magyar protestáns irodalom búvárlóinak, hogy sorra kiadja a könyvtárak ritkaságai közé sorozott zamatos, erőteljes magyarságú XVI. és XVII. századbeli prédikációkat és egyéb vallásos iratokat, hanem mély hálára kötelezi mindazokat a kegyes lelkeket a protestáns egyházakban, akik szeretnek a múltba visszatekinteni és szent áhítattal gondolnak a hitben elődeikre. A kezünk közt levő kötet Szenczi Molnár Albert a szótár- és nyelvtaníró, a zsoltárok ihletett tolmácsolója, Kálvin főmüvének magyarra fordítója tizenegy munkájából közöl kisebb-nagyobb terjedelmű, de mindig értékes részt. — 14 hasonmás a müvek eredeti címlapjait és fontosabb részleteit mutatja be. Szenczi Molnár Albert bár az egész magyar reformátusság büszkesége, elsősorban a miénk, dunántúliaké, mert egyházkerületünkben született, innét indult el viszontagságos, de Istennek tetsző és páratlanul gyümölcsöző életútjára. A jelen kötetben ott találjuk A Nagyszombati Ecclesidnak, hív Keresztyének Gyülekezeti nek írt előszót, mely a Postilla Scultetica-ban jelent meg és telve van érdekesebbnél érdekesebb dunántúli vonatkozású történeti és önéletrajzi adatokkal.
