Dunántúli Protestáns Lap, 1940 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1940-03-24 / 12. szám
50. oldal DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1940. M.a, husvét napján: a feltámadás ünnepén átéljük-e azt az örömöt, melyet ez az ünnep magában rejt? A szivünket eltölti-e az az igazi, kimondhatatlan nagy öröm, amikor halljuk a húsvéti evangéliomot, az örömhírt: Nincs itt az Űr, feltámadott!? Milyen boldogok voltak a tanítványok, amikor hallották a legcsodálatosabb hírt: feltámadott az Úr! Krisztus él! A húsvéti örömhöz a szenvedés útján érkezünk meg. Nagypéntek és Husvét elválaszthatatlanul összetartoznak. Husvét a Nagypéntek függvénye. Nagypéntek nélkül nincs Husvét! Szenvedés nélkül nincs feltámadás, nincs örökélet! Husvét nélkül Nagypéntek nem lehet teljes! A keresztyén embernek tudnia kell, hogy szenvedés visz az égbe, fel az örök dicső-, ségbe! A földi élet szenvedései e cél felé vezetnek. Mi, magyarok is nagyon jól ismerjük ezt az utat, amely a Golgotáról vezet a húsvéti sír fényességéhez, a húsvéti örömhöz. A mi nemzetünk történelmében a Golgota útja ismeretes. Mohi, Mohács, Világos és Trianon jelzik ezt az utat, ezek a magva? golgotái út állomásai. Hányszor állott a sír szélén (nemzetünk, de a kegyelem felemelt, megtartott bennünket, mert Istennek célja van a mi magyar népünkkel Kelet és Nyugat kapujában, ahol annyi vér folyt és könny hullott erre a drága magyar földre.^ amely a mi szent örökségünk, istentől nyert jussunk, melyet Védenünk kell és szeretnünk kell, mert ez ápol, nevel és majd egykor hantjával ez takar el bennünket! A magyar Golgotáról az út mindig elvezetett a húsvéti örömhöz, a feltámadás ünnepére, mert a magyarság mindenkor erős hittjei bízott isten kegyelmében, remélte az igazság diadalát. A húsvéti örömhírre és a belőle fakadó áldásokra. .gyümölcsökre: a feltámadás hitére ma .különösen szükségünk van. Az Istenbe vetett reménység és a feltámadás hite nem szégyenít meg, hanem nagy akaraterőt, felelősséget eredményez és győzelmet jelent. A feltámadás hite nélkül az ember bizonytalanságban jár, az emberi élet célja ismeretlen lenne. Az olyan ember, akinek a szívében él a feltámadás hite, látja a láthatatlant, nem az ideig valókra, hanem az örökkévalókra figyel elsősorban. Ez á 'látás és boldogság azé lehet, aki kéri az Istentől. Husvét ünnepén azért könyörögjünk az élő 'Istenhez, hogy töltse meg a szívünket a feltámadás hitével [és ez a hit ajándékozzon nekünk igazi örömöt, serkentsen munkára, Indítson el minket szerető, szolgálni kész szívvel a magyar, jövő útján és vezessen el a teljes magyar feltámadás ünnepére! Bízzunk az Élet Fejedelmében: Krisztusban, Ő az igazság bajnoka, győzelmet aratott bűnön és halálon, az Ő feltámadása a mi feltámadásunk záloga! A magyar Golgotáról nyitva az út a magyar Husvét felé! Ezen az úton Isten vezet bennünket, az ő hatalma és kegyelme mindenre elégséges és elérkezünk a magyar feltámadás ünnepére! Ete. Szabó Kálmán. — A komáromi Protestáns Jótékony Nőegyleí a kollégium nagytermében szeretetvendégséget rendezett, melyen dr. Vass Vince kecskeméti lelkipásztor tartott előadást »A református egyház megújhodása az elmúlt húsz év alatt« címen. Győrffy Lajos szőnyi lelkipásztor Bibliát magyarázott és imádkozott. A református tanítóképző növendékei szavalattal és vegyeskarral, a polgári iskola növendékei szavalattal és szavaló-kórussal járultak hozzá az est sikeréhez. Protestáns politikai napisajtót! Ide s tova egy éve már annak, hogy fenti címen írtam e lap hasábjain. Fájdalommal kellett tapasztalnom, hogy e nagyfontosságú, egyházi életünk szellemi és anyagi megújulását célzó kérdés felvetése egyáltalán nem keltett figyelmet. Azóta mindössze a Lelkészegyesületben olvastam egy református vagy protestáns napilap életrehívását sürgető rövid közleményt. Pedig azok az anyaszentegyházunk szinte létérdekeivel összefüggő szempontok, melyek e kérdés felvetésével kizárólag vezettek és vezetnek, semmiképen sem indokolják a tapasztalt fagyos nemtörődömséget. Igaz, hogy van nekünk sok-sok hetilapunk 2—300, a legjobb esetben pár ezer előfizetővel. Tudjuk, hogy nagyon megszívlelni való útmutatást nyújtanak e lapok a hitfejlesztésre, a vallásos élet kimélyítésére. De azt is tudjuk, hogy csupán belmissziózásból, kúra paszto.rálisból — bár ezeket lekicsinyelni egyáltalán mines szándékomban, — egyházakat, intézményeket fenntartani lehetetlen. Anyagi vonatkozásban pedig közöttük a legnagyobb olvasótáborral rendelkező se tudja sikeresen betölteni azt a hivatást, amire anyaszentegyházunknak égető szüksége van. Mivel egyesületben van az erő, egység kell mindenek felett. Napilap nélkül pedig egységet megvalósítani nem lehet. Enélkül életünk csak ködös, bizonytalan ténfergés, sötétben tapogatódzás, ide-oda kapkodás, de a bennünket egy táborban egyesítő napilap birtokában olyanok leszünk mint egy lelkileg és technikailag jól felszerelt hadsereg telve a közeljövő harcai (itt védekező harcra gondolok) győzelmes megvívásának biztos reménységével. Jól tudjuk, hogy a törvényben biztosított felekezeti egyenfőség síkjáról nagyon is lecsúsztunk már a kisebbségi sors megpróbáltatásokkal beárnyékolt lejtőre. Nem lehet vitás, hogy máris erősen megtépázott jogainkat egyesült erővel egy napilap irányítása mellett tudjuk csak sikeresen megvédeni. Tehát egy ügyeinket, jogos kívánságainkat, sérelmeinket állandóan felszínen tartó politikai napilap megindítása immár elodázhatatlan szükségessége anyaszentegyházunknak. Egy olyan napilapé, amely tekintélyes szerkesztő-gárdával és nagyszámú olvasótáborával kiemel bennünket elesettségünkből. De miért kell kifejezetten pol.tikai napilap ? Azért, mert a politika különösképen és állandóan érdekli az embereket. Református tömegeinket is csak a politikán át tudjuk megfogni és anyaszentegyházunk szolgálatába állítani. Hiszen látjuk, tapasztaljuk, hogy a legolcsóbb egyházi hetilapot is alig lehet eladni, holott ugyanakkor híveink közül legalább öten hatan még a legkisebb faluban is állandóan drága politikai napilapot járatnak. Gondoljunk csak arra, hogy évről-évre úgyszólván összes gyűléseinken szorgalmazzuk az egyházainkat jog szerint megillető segélyek teljes összegű kiutalását. Felettes hatóságaink el is járnak ez ügyben a magas Kormánynál, de — fájdalom — minden eredmény nélkül. Bizonyos, hogy egy jól szerkesztett újságon keresztül a mindenkori kormányzat figyelmét sokkal inkább feltudnók hívni követeléseinkre és esetleges sérelmeinkre. Miért haboznak hát a vezetők ? Hiszen itt még kockázat sincs! Méltóztassanak csak kísérletet tenni egy részvényjegyzési felhívással a napisajtó alapra, majd meg fogják látni, hogy van bennünk élni és győzniakarás a mindnyájunkat lelkesítő közös nagy protestáns ideálokért. Ha minden protestáns lelkész híveinek csak 3—4 0/°-át tudja is megnyerni, ha azoknak a protestáns testvéreinknek, kik eddig is újságot olvastak, csak a fele