Dunántúli Protestáns Lap, 1940 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1940-12-29 / 52. szám
1940. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 267. oldal. emigránsok Amerikában hamar szétszóródtak, nehezen tudott velük valami kevés kapcsolatot is fenntartani. A naplóban ezért többet kapunk a fiatal Amerikáról, mint a magyar emigrációról. Az egyházi életet, a társadalom egyes megmozdulásait, az amerikai racionalizmust jól látta Ács G. »Az ifjúi népben nincs ifjúi nemes entliuziazmus, mindent a haszonvágy szemüvegén néz. Gazdágulás, hivatal, hír a főcél s ennek áldozva hazafisáig s a szebb elvek. Vastag önzés jellemzi az amerikait...« Reméljük, hogy a terjedelmes feljegyzések tartalmaznak még részleteket a magyar emigránsok életére vonatkozólag, mert bennünket első sorban az ő tevékenységük és sorsuk érdekel. Dr. Rúzsás L. 1 VEGYESEK 1 S ® SS®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®'®®®® — Gyászhír. Dr. Honig A. G., a kampeni theol. főiskola nyug. tanára dec. 11-én 76 éves korában, hosszú szenvedés után meghalt. A kainpeni főiskolán járt magyar theologus diákok melegszívű barátja volt. Tagja volt a holland geref. egyház magyar diákokat segítő bizottságának. Ezen keresztül is sokat tett érdekükben. Mindig szeretettel látta őket vendégül otthonában, állandóan kész volt a segítségükre, tanáccsal látta el őket. A vakációk idejére ismerősei körében gyakran gondoskodott számukra meleg családi körről, ahol meleg szeretettel fogadták őket. Dr. Honig a rendszeres theologia professzora volt. Tudományos munkássága jelentős a holland geref. theologiában. Több munkája jelent meg nyomtatásban, ezek között legjelentősebb az 1938-ban megjelent dogmatikai kézikönyve. Katnpennek igen jellegzetes egyénisége volt dr. Honig professzor. Mindenki ismerte a fehérszakállas öreg urat, akinek a szemeiből végtelen jóság és szelídség tükröződött. Lelki épülés volt vele beszélgetni. Minden beszélgetése bizonyságtétel volt az örökkévaló Isten mindeneket kezében tartó, végtelen bölcs kormányzásáról. Szavai mélységes hitről tanúskodtak. Legyen áldott az emlékezete. F illő p Zsigmond, a komáromi ref. egyházközség főgondnoka, egyházkerületünk világi tanácsbírája dlec. 23-án hirtelen elhunyt. Akik ismerték munkáját, azok tudják, milyen nagy veszteség érte halálával Komárom Városát, az ottani református gyülekezetét, de az egész magyarságot és református egyházunkat is. Mindig a köznek élt; önzetlenül és fáradhatatlanul szolgált kicsinyekben és nagyokban egyaránt. Történelmi küldetése az volt, hogy mint városbíró ő üdvözölhette a Kormányzó urat Komáromba bevonulása alkalmából. A tollat jól és gyakran forgatta. Megírta a komáromi ref. gyülekezet történetét is. Megnyerő egyénisége sok jó barátot szerzett neki szerte az országban. A felszabadulás után többször volt előadó református gyűléseken. A haláleset alkalmából a komáromi református egyház a következő gyászjelentést adta ki: "»A rév-komáromi református keresztyén Egyház presbitériuma, diakónus testületé és közönsége mélységes fájdalommal, die Isten akaratán alázatosan megnyugodva jelenti, hogy tizenöt éve fogondjhoka Fiiíöp Zsigmond Magyar kir. kormányfőtanácsos, több magasabb egyházi tisztség viselője, a Komáromi Önsegélyző Hitelszövetkezet igazgatója, Komáromi thj. sz. kir. város volt polgármestere, törvényhatósági bizottsági tagja, a MÉP komáromi tb. elnöke, a Jókai Egyesület ügyvezető elnöke, a Magyar Országos Dalosszövetség alelnöke, a Komáromi Dalegyesület elnöke, a Ref. Első Énekkar elnöke, a Ref. Ifjúsági Egyesület tb. elnöke, a SZMKE elnökségi tagja, a Komáromi Lapok felelős kiadója, a cseh megszállás alatt az Országos Magyar Párt vezetőségi tagja, és számos intézmény, egyesület elnökségének és igazgatóságának tagja, stb., folyó hó 23-án éjjel 11 órakor elköltözött e látható világból. Istenfélő, puritán kálvinista jellem volt. Nálánál senki sem szerette jobban szülő városát, de nemesen példás tagja volt Egyházának is, melyét emelkedett gondolkozásával, istenfélő életével, áldozatos hűségével szolgált, mint Jézus Krisztus jó vitéze. Temetése a Jókai utcai fűtött nagy templomból történik, karácsony másnapján, december 26-án d. u. 2 órai kezdettel gyászistentisztelet keretében. Itt búcsúznak az Egyház és a magyarság nagy halottjától az egyes testületek is. Komárom,/1940. évi december hó 24-én. A rév-komáromi ref. kér. Egyház ,presbitériuma.« — A szeretett jóbaráttól elfogódott szívvel búcsúzunk mi is. A lélek él, találkozunk! Holló Géza, az űjbarsi, marosfalvai és kiskoszmályi református egyház 24 éven át volt lelkipásztora életének 51. évében, hosszas szenvedés után december 23-án elhunyt. Temetése karácsony első napján volt Újbarson nagy részvét mellett. Az igazak emlékezete áldott. Részvéttel értesültünk, hogy id. Kovács Gyula ny. ref. tanító, 78 éves korában, Szőnyött elhunyt. A megboldogult hosszú évtizedeken dolgozott a szőnyi gyülekezetben. Kovács Béla szőnyi r ref. tanító édesatyját gyászolja az elhunytban. Az Úr vigasztalja szeretteit. — Felvidéki emlékérem. Szinay Sándor nagyölvedi ref. lelkésznek, a csehszlovák uralom alatti hűséges magyarságáért Budapest székesfőváros polgármestere a Felvidéki emlékérmet adományozta. — Új tanító. A győri ref. egyház presbitériuma a III. sz. tanítói állásra egyhangúlag Kürtösné Vizváry Erzsébet eddjigi kisegítő tanítónőt választotta meg. — Zsoltároskünyvünk az Ige mérlegén címmel rendezi meg a Kálvin János Társaság januári konferenciáját január 15—16-án Budapesten, a Ref. Theol. Akadémia dísztermében. Szó lesz a gyülekezeti éneklés bibliai alapjairól, a zsoltárok és dicséretek helyes értékeléséről theologiai, zenei, esztétikai s irodalmi szempontjából, a zsoltárok szépségéről és gazdagságáról, arról, hogy mit jelent a zsoltár a református hivő életében, A konferencia lesz az első nagy találkozó a visszatért erdélyi félmilliós reformátusság képviselőivel. Vasúti kedvezményes jegyek a konferencia rendezőségénél kaphatók : Budapest, IX., Ráday-utca 28 — Szeretetvendégség Nagyigmándon. A ref nőegylet szokásos évi szeretetvendégségét folyó hó 15-én tartotta a kulturház nagytermében a gyülekezet igen nagy érdeklődése mellett. Mintegy 260-an ültek le a leánytagok által ízlésesen megterített asztalok mellé és hallgatták nagy figyelemmel a pápai kollégium tanárának, Vargha Lászlónak nagy felkészültségre valló, lebilincselő előadását a magyar haza megszállásáról őseink által. Igen megragadta a közönséget, amikor elmondotta, hogy miként jutott szép hazánk gyöngye: Erdély olyan szomorú sorsra, hogy a hegyi pásztorok beszivárgása nyomán tulajdonuknak akarták örökre tartani a tisztán magyarok által megszállt földet. A magyar föld szeretetére, a magyar faj természetes szaporodására mutatott rá, amelyek biztos zálogai a visszatért részek megtarthatásának. Előadása mély nyomokat hagyott a megjelentek lelkében. Halom Józsefné úrasszony megrázó erejű hazafias szavalata, Molnár Ida, Bajcsai Mária
