Dunántúli Protestáns Lap, 1940 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1940-10-20 / 42. szám
Ötvenegyedik évfolyam. 42. szám. Pápa, 1940 október 20. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ________ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ___________________________-------------------------------------------FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Záróbeszéd. Irta és az egyházkerület! ifjúsági vezetőképző tanfolyamra beküldötte dr, Balogh Jenő egyházkerületi főgondnok.* Főtiszteletű és Nagytiszteletű Urak! Kedves Fiatal Barátaim! Azok a nagy történelmi események, amelyek az utolsó 22 esztendő folyamán a régi Nagymagyarország területén lefolytak, minden gondolkodó és elmélkedő fiatalember lelkében is bizonyára azt a meggyőződést keltik,, hogy »nem a vak sors szeszélve« igazgatja a világ folyását, hanem a nemzetek sorsát a Mindenható bölcsesége intézi. Az utolsó negyedszázad alatt Európában lefolyt világtörténelmi események folytán ma két világ között élünk. Az egyik világ 1914 körül letűnt, azt feltámasztani senkinek sincs hatalmában, de nem is óhajtjuk annak visszatértét. A másik, új világnak csak körvonalai láthatók, találgatás volna jósolgatni afelöl, milyen lesz és mikorra zárul be annak kialakulása. Csak fohászkodnunk, imádkoznunk kell azért, hogy tökéletesebb, jobb, keresztyénibb legyen a réginél. Azok az események is, amelyeket fiatal barátaim már átéltek, sok igazságot rejtenek magukban, de részemről ezenfelül, mivel más, éspedig felsőházi kötelességek miatt az eddigi előadásokat sajnálatomra nem hallgathattam és így azokra megjegyzést sem tehetek, egy más keretben, nevezetesen a történelem és az államélet szempontjából óhajtanám fiatal barátaim figyelmét néhány körülményre különösen felhívni. A mi ezeresztendős magyar történelmünk igazságul szolgál. Mielőtt a magyarság a honfoglalást megkezdhette volna, a besenyők támadása indította őseinket arra, hogy új hazát keressenek. Komoly történettudósok is úgy magyarázzák ezt a történelmi tényt, hogy a Mindenható figyelmeztette, mintegy küldötte a magyarságot megtelepülésének régi helyéről Nyugat felé új hazát keresni. Ma már általánosan elfogadott vélemény, hogy — amint első krónikásaink is felemlítették — az új hazát kereső magyarok visszaemlékeztek nemzeti hagyományaikra, a hun-magyar rokonságra s ezen az alapon selindulva keresték fel és néhány év alatt el is fog1- lalták Attila hajdani birodalmának egyrészét. Bizonyos, hogy a Gondviselés a magyar nemzetnek két nagy más faj: a germánság és szlávság között történelmi küldetést rendelt. Ez a történelmi küldetés nemzetünk számára ma is megvan, ami egyúttal megnyugtató bizonysága annak, hogy nem elveszésre vagyunk Ítélve, hanem éppen Délkeleteurópának ezen * A beszédet a tanfolyam elnöke, Medgyasszay Vince püspök olvasta fel. a nagyon fontos, de egyúttal rendkívül veszélyes pontján nemzeti feladatot kell betöltenünk. A keresztyénség felvételét követő századokban a magyar nemzetre még egy másik rendkívüli feladat nudliit reá: megvédeni az egész keresztyénséget s azzal együtt Közép- és Nyugateurópa művelődését azoktól a Keletről jövő erős pusztító és hódító támadásoktól, amelyeket a tatár és a török indított. Két év múlva a magyar nemzet gyásszal fog megemlékezni a tatárjárás borzalmairól, amelyek a Sajómelletti vesztett csatát követték, s amelyekből csak IV. Béla királyunknak országalapító bátorsága és a magyar nemzetnek szívós munkája tudta megint elődeinket a felemelkedés útjára vezetni. Még borzalmasabb volt a mohácsi csatavesztést követő százötvenéves török uralom, amely végét jelentette a Hunyadi Mátyás idejében nagyhatalom számba ment magyar nemzeti államnak. Ez a szörnyű 150 esztendő s az azzal járó háborúk: a magyar fajú lakosságnak rendszeres írtába vagy szolgaságba hurcolása szörnvú módon meggyengítette az azonidőbeli magyarságot és okozta azt. hogy az országnak .kipusztított vidékeire,, különösen a határszélekre a színmagyar lakosok helvébe más fajú népek telepedtek illetőleg szivárogtak be. így változott — sajnos — a régi magyar nemzeti állam nemzetiségi állammá és így keletkeztek azután, főleg a XIX. század elejétől kezdve azok a nemzetiségi törekvések, amelyek a magyarság ellen, sőt az egész magyar nemzeti állammal szemben gyűlölséget szítottak. Az osztrák kormány 1848-ban ezt a gyülölséget használta fel a magyarság megtámadására, majd az abszolutizmus 18 éve alatt (1849— 1867-ig) az egységes Magyarország területének darabokra osztására. Vigasztaló bizonyosság, mert ma a magyarság életerejét tanúsítja, azonban, hogy az abszolutizmus után éppúgy mint a trianoni békeparancsot RövetÖleg Magyarország a mélyből újra felemelkedett. Fiatal barátaim csak mások elbeszéléséből, vagy a legújabbkori történelem tanúságaiból tudhatják azt, hogy 22 év előtt,, amikor itt Közép- és Délkeieteurópában nagy régi birodalmak összeomlottak, egyes külföldi politikusoknak gyűlölsége és rosszakarata, másoknak teljes tudatlansága a szerencsétlen békeparancsokkal olyan új Európát akart teremteni, arnelv nemcsak tartósságra nem volt méltó, hanem úiabb súlvps háborúknak, esetleg egy új világháborúnak okozójául szolgált. Ugyanekkor történt, hogy a győztes hatalmaknak békét parancsoló politikusai széttörték azt a nagyszerű földrajzi, vízrajzi és gazdasági egységet, amelyet az Úr Isten kegyelme egy egységes állam alkalmas területéül rendelt.
