Dunántúli Protestáns Lap, 1940 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1940-09-29 / 39. szám
Ötvenegyedik évfolyam. 39. szám. Pápa, 1940 szeptember 29. r r r A DUNÁNTÚL! REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ____________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ______________________________------------------------------------------ FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Megnyitó beszéd. A belsősomogyi egyházmegye 1940 augusztus 30-án Kaposváron tartott rendes közgyűlésén elmondta dercsikai Huszár Aladár egyházmegyei gondnok. Nagytiszteletű Esperes Úr! Nagytiszteletű és Tekintetes Egyházmegyei Közgyűlés! Most 26 éve volt szerencsém először az Önök megtisztelő bizalma folytán az Egyházmegyei Közgyűlés elnöki székét elfoglalni, s Önökhöz e helyről keresetlen szívből jövő szavakkal pár szót intézni. Akkor, mint még lelkesedő, tettre vágyó, .egyháznak és hazának javára munkálkodni akaró fiatalember tettem ezt, — s most 26 év múltán hosszú betegségemben meggyengült erőben, hajlott koromban, de ugyancsak lelkes szívből akarok önökhöz huszonhatodszor,, nem lehetetlen utoljára néhány szót intézni! M.ennyi különbség és mégis mennyi hasonlatosság van a múlt és .a jelen Között. Akkor is fekete volt Európa égboltja es közvetlen közelből fenyegetett bennünket az az eredményében akkor kiszámíthatatlan kataklizma, mely dacára, hogy a hosszú háborúban hadseregünket soha sem verték meg, mégis a fronton lévő katonák lelkét megmételyező, ellenséges propaganda hatásaként kihullott kezünkből ra fegyver, s mi halálra ítélve, szétdarabolva a földre suitattunk. Most is felleges Európa égboltja, de ma' már ,^em állunk elhagyottan, egyedül hagyva, hanem támogat bennünket a két nagy erő§, győzelmes leneei’vhatalom, a német és az olasz, s ez mindemesietre reményekre jogosít bennünket, hiszen a felvidéki vármegyék és a ruthén föld visszacsatolása Szt. István birodalmához, már az ő hathatós támogatásuk eredménye volt, s most tán csak napok választanak el bennünket attól az örvendetes ténytől, hogy ugyancsak két nagy barátunk támogatásával jelentékenyen fog nőni ismét csonka országunk s.Erdély ősi magyar földjének jelentékeny része kincses Kolozsvárral együtt újból magyar lesz. Mennyivel vigasztalóbb, mennyivel megnyugtatóbb ez a most festett kép, mint a 26 év előtti. S ha keressük az okát annak a nagy változásnak, nem találhatjuk azt másban meg, mint abban, hogy megtartottuk, s a legreménytelenebb helyzetben is ápoltuk hitünket ügy, bog}'' nyugodtan elmondhatjuk a zsoltáríróval (44, 5): »Minden utolért minket, mégsem feledtünk el Téged és nem szegtük meg a Te frigyedet. Nem pártolt el Tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le ösvényedről«. Ennek köszönhetjük, az Úrnak azt a kiváló kegyelmét, hogy akkor, amikor a reménytelenség már-már csüggedtté tett bennünket, s amikor már csaknem elmerülni látszottunk a .posványbán, a Mindenható Isten kiemelt sorainkból és fölibénk helyezett egy olyan bölcs és lelkes férfiútv ki lángoló hazaszeretetével visszarántotta a meredek széléről ezt a maroknyi kis megcsúfolt magyarságot, s akkor, mikor itt még őrült játékát űzte a csőcselékuralom, kevés, de válogatott vitézeivel bejött Szegedről, itt vas kezével rendet teremtve visszaadta a magyar népnek élni akarását és .élni tudását. Most 20 éve annak, hogy a nemzet felismerve ebben a férfiúban hivatott vezérét, egyhangú lelkesedéssel választotta meg Őt államfőjévé. Én azt hiszem, Nagytisztehtű és Tekintetes Egy házmegyei Közgyűlés, hogy ez a 20 év olyan időhatár, amely mellett szó nélkül nem haladhatunk el, álljunk meg tehát itt egy percre, s vizsgáljuk meg ennek a 20 évnek történetét s ha ezt tesszük, akkor meg kell állapítanunk, hogy egyedül és kizárólag vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó úr Öfőméltósága bölcs kormányzása vezetett el bennünket a fentebb jelzett sikerekhez, s hogy soha meg nem szűnő hálával kell viseltetnünk az iránt a férfi iránt, kit a történelem valamikor az elvesztett Szt. István birodafom nagy részének vísszaszerzőjekéint 'fog a legnagyobb államférfiak között apostrofálni. Használjuk fel ezt .az alkalmat most. s adjunk kifejezést a mi örök hálánknak a kabinetiroda útján küldendő sürgönyünkben, melyben a 20 éves államfői évforduló alkalmából hódolatteljes tisztelettel és igaz szeretettel üdvözöljük Őföméltóságát, s kérjük az Ő további munkálkodására is a Mindenható Isten megáldó kegyelmét. Befejezésül pedig engedtessék meg nekem, hogy Rámutassak arra a nagy sisifusi munkára* sistergő forrásra, amely Európa mai mozgalmas helyzete közepette az Európa jövőjét irányító hatalmak részéről megnyilatkozik. A győző nagy tengelyhatalmak felismerték a szükségességét annak, hogy a régi', szerintük korhadt világ helyett .egészen úi. világot kiéli alkotni Európában, mely a .réginél emberibb, szociálisabb kell hogy legyen. Természetes, hogy ebben az új Európában mi is.csak úgy helyezkedhetünk el, l a mi is egy új Magyarországot teremtünk, ugyancsak emberibb és szociálisabb érzelmekkel telítve. De ennek a nagy munkáinak az elvégzésénél nem szabad szakítani az ezer éves magyar múlttal és nem szabad a magyar nép jellegzetes sajátságaitól eltérő olyan világot teremteni, melyben a magyarság, mint más talajba átültetett terebélyes fa, elhervadna, élsorvadna. Nekünk magyaroknak ezer éves múltúnkat §oha el nem feledve, magyarabbnak és hívőbbnek kell lennünk, mint elődeink voltak, s a zsoltáríró (90. zsolt. 1, 2.) szavaival kell az Egek urához fohászkodni, mondván: »Uram, Te voltál nekünk hajlékunk nemzedékről-nemzedékre! Minek előtte hegyek lettek és föld és világ
