Dunántúli Protestáns Lap, 1940 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1940-09-15 / 37. szám

Ötvenegyedik évfolyam. 37. szám. Pápa, 1940 szeptember 15. DDMNTULI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ____________________-------------------------------------------FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK -------”---------------------------------­FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ 1 TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK I A nagyatádi templomszentelésre. Zsolt.: 126. Szeptember 22-én szenteli fel, Isten segítségé­vel, Püspök Urunk az újonnan épült nagyatádi ref. templomot. Ez a templomszentelés, nemcsak a kis fürdővároska ünnepi eseménye, hanem fel kell figyel­nie az egész kerületnek arra, hogyan született meg legújabb gyülekezete, a nagyatádi missziói egyház. A belsősomogyi egyházmegye a fogyó gyülekeze­tek egyházmegyéje. Az'egyházmegye lélekszáma 1920— 1930-ig 1478 lélekkel fogyott s ez a fogyás az utolsó évtizedben még növekedett. Ezekből a megfogyatko­zott lelkekből térült meg mintegy háromszáz az új nagyatádi egyház képében. Ez a gyülekezet ugyanis nem városi tisztviselőkből áll, kiknek számát a járási, megyei, vagy városi intézmények számának növelésével egyre szaporítják, hanem a környékből betelepednek a kisiparosok, a falujukban elszegényedő kisexiszten­­ciák. Somogyiak ezek nagyrészben, kiknek puszta léte bizonyság amellett, hogy meg lehet és meg kell élni föld nélkül is a magyarnak. Helytelen dolog tehát az egyke, vagyis a minden áron nagyobb darab föld után való törtetés, még saját fajtánk pusztulása árán is. Erdély részleges visszatérésének idején jó né­­künk erre a visszatérésre is gondolnunk. Oh, ha a somogyi magyarság megtérne ebből a szörnyű bűn­ből, hogy odaillene ajkunkra a 126. zsoltár szavai: »Mikor visszahozta az Úr Sionnak foglyait, olyanok voltunk mint az álmodok. Akkor megtelt a szánk nevetéssel, nyelvünk pedig vjgadozással. Akkor így szóltak a pogányok: Hatalmasan cselekedett ezekkel az Úr! Hatalmasan cselekedett velünk az Úr, azért ör­vendezünk«. Isten országáért folytatott harcunkban a temp­lomokat váraknak tekintjük. Somogybán a török a templomokból épített magának várat, úgy, hogy a lakosságot sorba állíttatta és kézről-kézre kellett ado­­gatniok a téglákat. Ekkor ritkultak meg itt a templo­mok, mert helyükbe legfeljebb sárból tákolhatták Össze a szentegyházakat, amiket ha föl is váltott azóta sok helyütt megint a kőtemplom, a belejárók fogyatkoztak meg nagyon. De mintha egy új »tégla­adogatás« indult volna meg Somogybán, hiszen az ptolsó tíz év alatt épült az egyházmegyében Keszt­hely, Szigetvár, Tapolca, Sümeg, Nagykanizsa s most Nagyatád ref. temploma. A 126. zsoltár a pusztai búvó patakok hasonlatá­val fejezi ki a visszatérés feletti örömét. A puszta homokja látszólag elnyeli, de később visszaadja .Ke­let fontos éltető elemét, a vizet. Vajha így kapnánk1 vissza mi is, amit itt ezen ja téren elveszettnek hit­tünk. »Hozd vissza Uram a mi foglyainkat, mint patakokat a déli földön!« Isten áldja az új téglaadogatókat, néhai jó Sza­­lóky Dánielt haló poraiban ott a csokonyai temetőben, az utána munkába állottakat életükbenv mert >>akik könnyhullatással vetnek, vigadozással aratnak majd, aki vetőmagját sírva emelve megy tova, vigadozással jő elő kévéit emelve«. Tánczos Dezső. A mezőíöldi ref. egyházmegye közgyűlése. Folyó évi július hó 31-én tartotta a mezőföldi egyházmegye rendes közgyűlését, miután az előző napi bizottsági üléseken a ^gyűlés tárgyai gondosan előké­szíttettek. A gyűlés énekléssel, Bakó Lajos esperes bibliaolvasásával és buzgó imádságával kezdődött. Majd esperes elnöktársa dr. Kovács Gyula egyház­­megyei gondnok nevében is meleg szeretettel üdvö­zölvén a gyűlés alkotó tagjait és az összes jelenlevő­ket, a gyűlést megnyitotta. A törvényszerű formasá­gok elintézése után Bakó Béla lelkészi tanácsbíróvá választását a közgyűlés megerősítette s tudomásul yette, hogy tőle a törvényes bírói eskü kivétetett. Tu­domásul vette az egyházmegyei közgyűlés azt is, hogy a Benedek József elhalálozásával megüresedett tanügyi bizottsági elnöki tiszt vitelével Bózsa Sándor bizatott meg. Ezután az esperesi jelentés tárgyalására került a sor. Egyházmegyei közgyűlés az esperesi jelen­tést, mivel az minden közgyűlési tagnak nyomtatásban megküldetett, felolvasottnak tekintette, tudomásul vette és elrendelte azt, hogy az egyházmegye minden gyü­lekezetében presbiteri gyűlésben felolvastassék. Espe­res úrnak gondos és az egész egyházi életet áttekintő jelentésének elkészítéséért köszönetét mondott. Az^es­­peresi jelentésben foglaltakkal kapcsolatban az egy­házmegyei (közgyűlés hazánk, nemzetünk jövőjét ille­tőleg Istenben való bizalommal tekint a jövő elé s igazságos ügyünk diadalát a nagy baráti nemzetek! megértő jóindulata mellett elsősorban az igazán ítélő Istentől kéri és várja. A leghódolóbb tisztelettel és legnagyobb hálával emlékezik meg az egyházmegyei közgyűlés arról a férfiúról, akinek húsz éves ország­­lása lelkileg fölemelte a nemzetet, területileg gyara­pította az országot, Nagybányai vitéz Horthy Miklós­ról. Mély gyászában is együtt érez vele és fájdal­mára gyógyító balzsamot a Mindenható Istentől kér. Esperesi jelentéssel kapcsolatban a veszteség fáj­dalmával emlékezett meg egyházmegyei közgyűlés Da­rányi Kálmán volt miniszterelnök és képviselőházi el­nök, főiskolánk világi gondnoka-, valamint Sörös Béla püspök, a felvidéki magyarok egyik legkiválóbb vezér­alakja elhunytáról. — Fájdalommal emlékezett meg Benedek József polgárdi lelkipásztor, tanácsbíró és tanügyi bizottsági elnök, Simon Sándor volt világi fő­

Next

/
Oldalképek
Tartalom