Dunántúli Protestáns Lap, 1940 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1940-08-25 / 34. szám
1940. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 161. oldal. nyokért, hagyományokért és az áldozatkészség jeleiért közgyűlés hálás elismerést fejezett ki. A dudari egyházközséget Szűcs Zoltán k.-tanító 25 éves jubileuma és a 3-ik tanítói állás szervezésével kapcsolatban mutatott áldozatkészségéért köszöntöttük. Horváth Péter kispiriti, Kis Lajos kupi ig.-tanítók nyugalombahelyezése, özv. Medgyasszay Vincéné mezőlaki és Illyés Sándor rédei tanítóknak igazgatóvá történt kinevezése alkalmával fejezte ki közgyűlés elismerését. A vizsolyi biblia megjelenésének 350 éves évfordulóján emlékezett közgyűlés az Isten iránt való hálaadás oltárán arról a nagy kegyelemről, mely „az istenes vén ember“ munkáját nemzetünkre olyan sok áldás forrásává tette s utasította lelkipásztorokat, hogy az októberi bibliavasárnapon igehirdetésükben emlékezzenek meg a nevezetes évfordulóról. Bállá Dezső volt kupi lelkipásztortól nyugalombahelyezése, Jakab János volt győrszemerei lelkipásztortól elhunyta alkalmából fejezte ki elismerését és vett búcsút a közgyűlés. A kupi, győrszemerei lelkészi állások tornaiban levő betöltése tudomásul szolgált, egyházmegyei lelkészi tanácsbiró, . tanítóképviselő és lelkészi jegyző választása elrendeltetett. Kiss Zoltán jelentésében a tanügyi dolgok, Mohácsy László számvevő előterjesztésében a gyülekezetek, egyházmegyei pénztár számadásai, költségvetései nyertek jóváhagyást, Bolla József a missziói ügyeket terjesztette elő. Lelkészegyesületi, felsőbb hatósági, közigazgatási felterjesztésekre vonatkozólag hozott még határozatokat a közgyűlés, amelyeknek azonban a részletezését a lap korlátolt terjedelme megakadályozza. Végül kifejezte közgyűlés azt a reménységét, hogy új esperesünk kormányzása alatt Isten kegyelme vezérelje egyházmegyénket boldog virágzásra. Este 7 óra elmúlt, mikor a 69 pontból álló tárgysorozatnak a végére jutottunk és esperes hálaadó imájával tanácskozásunkat befejezhettük. Közben 1—723 óráig fehérasztalnál lelkes felköszöntőkkel ünnepeltük új esperesünket. Gyűlés végeztével ki-ki eltávozott Istentől rendelt munkamezejére, hogy ott forgassuk talentumainkat egyházunk szolgálatában Isten dicsőségére. Vajha lenne közöttünk és a nagy világban békesség s a község közt egyenesség, mert ez a feltétele az Isten országa építésének is. Lampérth Lajos egyhm.-i főjegyző. Váry Szabó Elemér 1864—1940. Irta és a kollégiumi napon 1940 június 1-én felolvasta dr. Pongrácz József theol. tanár, főiskolai könyvtárnok. Ez az 1883-as esztendő nevezetes volt a főiskola életében. Ekkor ünnepelték Bocsor István 50 éves tanári szolgálatát; ekkor halt meg Vály Ferenc tanítóképző int. igazgató. A gimnázium két felső osztálya a Griff nagytermében a főiskola természettani múzeuma javára zártkörű táncvigalmat rendezett, amikor is a 'feindező-bizottság titkára Váry Szabó Elemér VIII. o. t. volt. A középiskola után a gazdasági akadémiát végezte el Magyaróváron. Hagyatékában megtaláltam ottani növény-bonctani és -élettani jegyzeteit, melyeket a család készséggel engedett át könyvtárunk részére. Látszik e feljegyzéseiből, hogy rendkívül szorgalmas, mindenre ügyelő, pontos ember volt már diákkorában. Ezek a jellemvonások segítették őt élete pályáján mindig előbbre. Bejutott a gróf Károlyi Gyula uradalom tisztikarába, sokáig szolgálta, különösen Nagyszénáson, földesurát, azután az uradalom budapesti központjába került, itt 40 évi szolgálatából 30 évet töltött mint a grófi család bizalmával kitüntetett számtartó és titkár. Családot nem alapított. Áldott lelkű, jószívű ember volt. A jótékony egyesületek, egyházi és diákjóléti intézmények, a nyomorékok, az elaggottak, a, rokkantak sohasem fordultak hozzá hiába. A pápai ref. templomra 1903-ban 200 K-t adományozott, 1904-ben a Pápai Nőegyletnél 40 K-val lett alapítótag. Rendszeresen támogatta a Nagypénteki Református Társaságot. Szerette az irodalmat, a természettudományokat. Szép könyvtára volt, mint atyja, ő is tagja voít a Természettudományi Társulatnak. Sokat utazott. Nyári szünidejét rendesen külföldön töltötte. Bejárta Olaszországot, a Riviérát. Ausztriában Gleichenberg és Karlsbad, idehaza Párád és a Tátra voltak kedvelt üdülőhelyei. Mint igazi nagyműveltségű ember a "hagyományokhoz híven ragaszkodott. Pápához mindig benső vonzalom fűzte. Dr. Antal Géza testi-lelki jóbarátja volt, akivel hacsak szerét ejthette, többször találkozott. A családi kapcsolatokat mint legényember annál hűségesebben ápolta. Szüleit és rokonait meleg szeretettel szerette. Birtokunkban van az általa összeállított családi címtár. Az első a névsorban: »Édesanyám«. Mándent megőrzött* ami velük kapcsolatban volt; megőrizte az iskolai ünnepélyek meghívóit, műsorait, melyeken a családtagok valamelyike szerepelt. A régi pénzek iránt való érdeklődés, úgy látszik, családi hagyomány voll nála. Nem szólva dédatyjáról, Tóth Ferencről, aki a főiskola éremgyüjteményét alapította meg, szakkönyvtárában két olyan könyvet találtam, mely azt bizonyítja, hogy atyay ágon is foglalkoztak régipénzekkel a családban, t. i. Grässe J. G. Th. Handbuch der Alien Numismatik I—II., Leipzig, 1854, mely a bejegyzés szerint Váry Szabó Antalé volt, ugyancsak az övé volt Rupp Jakab Magyarország ekkor ig ismeretes pénzei. I. Buda, 1841 c. mű is. Az igazi indíttatást mégis az anyai dédatya példája adta, amint ezt a végrendelet ide vonatkozó pontja nyiltan hangoztatja is.4 A másik indító ok pedig a főiskola iránt érzett szeretete volt. A két főörökös: Péntek ezredesné Saáry Leóna és vitéz Saáry Lajos miniszteri osztálytanácsos szívességéből megkapta főiskolánk Váry Szabó Elemér 1892- től 1931-ig terjedő pénztári naplóit, melyek mindenike ezzel a jeligével kezdődik: »Isten segítségével«. Hogy valaki mire költi pénzét, az elárulja jellemét. Mert hiszen a pénz felhalmozott személyiség. A pénztári naplók tanúsága szerint azokban az években, melyekben megvetette a gyűjtemény alapját, a következő összegeket fordította régipénzek, könyvek és szekrény beszerzésére: 1902-ben 402.10 K, 1903-ban 483.10 K, 1904-ben 162.12 K, 1905-ben 75.26 K, 1907- ben 147.80 K, ezekben az években összesen 1270.58 K. 4 Ez így hangzik: „Régi pénz- és éremgyűjteményemet az arra a célra szolgáló szekrénnyel és ezen szekrényben elhelyezett szakkönyvek, jegyzetek és érmészeti folyóiratokkal együtt a pápai református főiskolának hagyományozom, amely főiskola éremgyűjteményének alapját a múlt század első felében boldogult nagynevű dédatyám Tóth Ferenc, a dunántúli református egyházkerület püspöke vetette meg. Nehogy úgy a boldogult dédatyám iránt, mint az Alma Mater iránt megnyilvánuló ezen kegyeletes adományom a főiskolának kiadást okozzon, a gyűjteménynek Pápára való elszállításával járó költségek a szállítást és csomagolást végeztető főiskolának két főörökösöm által megtérítendő lesz“.