Dunántúli Protestáns Lap, 1940 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1940-08-25 / 34. szám
Ötvenegyedik évfolyam. 34. szám. Pápa, 1940 augusztus 25. Az úrvacsorától való eltiltás és az úrvacsorái liturgia. E szigorú intézkedésekhez teljes mértékben hozzáalkalmazkodott az úrvacsorái liturgia, mely minden esetben erélyes figyelmeztetést tartalmazott a gyülekezetbe esetleg beférkőzött exkommunikált egyének visszarettentésére. Heltai Gáspár 1559-ből való agendája még fenntartani próbálja az úrvacsoravétel előtti külön magángyónást, melynek a tízparancsolat szerint kivitelezett rendje már eleve kizárja, hogy arra méltatlan lélek részesülhessen a szent jegyekben.15 Mélinsz Péter 1563. évi úrvacsorái liturgiájába a szereztetési igék felolvasása után, mielőtt a járulásra méltó hívek három kérdés út;án történő hitvallását meghallgatta volna, a méltatlanul és jogtalanul járulók lelki veszedelmeit feltüntető külön rövid intést iktat közbe, mintegy figyelmeztetésül arra, hogy ha az embereket félre is lehet vezetni, Istent nem lehet megcsalni.16 A pfalzi befolyás alatt keletkezett úrvacsorái liturgiák sorban figyelmet szentelnek a követelménynek, hogy a méltatlanokat visszariasszák az úrvacsoravételtől. Bornemisza Péter 1577-ből eredő úrvacsorái liturgiája a közgyónást követő „oldozás“ igéinek elmondása után a következő „kötöző“-formulát intézi egyenesen azokhoz, akik méltatlanok volnának a kommunióban való részvételre: „Touábbá vgyanazon Euangeliomnac hatalmaual, eliiltoc e szent vachoratol minden Baluanyozokat es Eretnekeket: hamis hitueket es Isten igeiénec vtaloit: háborúság szerzőt es engedetlen fiakat: prédalokat es lopókat, paráznákat es fösuényeket, részegeseket es szitkosokat, babonasokat es baiolosokat, éijel járókat es ördöngősöket. Mert ezeknec, kik mégis ezekben élnec es élni akarnac, semmi részüc ninchen a Christussal“.17 Szenczi Molnár Albert 1612. évi oppenheimi úrvacsorái liturgiája az előkészület során szintén külön figyelmeztetéssel fordul azokhoz, akik ítéletet esznek: „A bálványimádókat, kic angyalokat, teremtett állatokat segítségül hivnac, kic faragott, öntött és írott képeket imádnac . . . ördöngős tudománnyal és varáslásockal élnec, mindenec, a kic embereket, barmokat es egyéb dolgokat megbüvölnec bájolnac, és az kic efféle büvöléseknec babonaságoknac hisznec . . . valakié Istent, az ő szent igéjét es szent sacramentomit megvetic, uzsorásoc, lopóc, kártyásoc, kóborlóé, ragadozóé, az úrvacsorától eltiltunc“.18 15 Agenda az az Szentegyhazi Chelekedetec. Kolozsvár, 1559. Et—E3 levelein. - R. M. K. I. 37. 16 Válogatót praedikatioc. Debrecen, 1563. 391. 1. — R. M. K. 1. 54. 17 Négy Koenyvetske. Senipte, 1577. Ennek III. része: Az Predikatoroknac roevid tanúságokra. 60/a—60/b levelein. — R. M. K. I. 138. 18 Szent Biblia. Oppenheim, 1612. Függelék, 178. 1. — R. M. K. I. 434., 435. Melotai Nyilas István 1621. évi korszakalkotó agendájának egyik urvacsorai beszédében (a húsvétiban) ad a lelkésznek útmutatást arra, hogyan kell a méltatlanokat visszarettenteni a szentségtöréstől. A kirekesztettek között tételesen felsorolja a „hitetleneket, Ecclésiából kiátkozottakat, nyilván való paráznákat, orzókat, gyilkosokat, egyéb halálos cégéres bűnökben élő penitentia tartatlanokat, csecsemőket, hibás elméjüeket, meg nem tért zsidókat, oláhokat“ stb.19 Samarjai János 1636-ban kiadott, már hivatkozott szertartáskönyvében ugyanezt a gyakorlatot folytatja, mikor urvacsorai beszédében az istentelenek fülébe mennydörgi: „A hitetlenek, a penitentia tartatlanok és képmutatók, hitek és jó készületek nem lévén, Vrunknak valóságos testével és vérével nem részesülhetnek: mivelhogy ők ördögnek hayloki, és a mint a sötétség a világossággal, az igazság a hamissággal, igy Christus a Beliálal nem egyesül Nem ihattyátok az Vrnak poharát és az ördögnek poharát: nem lehettek részesi az Vr Asztalának, es az ördög Asztalának, a mint Szent Pál tanét, I Cor. 10“. „Ezekből meg tetzik, hogy a kik méltatlan járulnak e Sacramentomhoz, nem veszik az élő kenyeret: mind azáltal annak külső Sacramentomát, mint az ebek a Szentséget meg förtöztetik, és mint a disznók a drága gyöngyöt lábok alá tapodgyák.“20 Különben a XVI. és XVII. század összes magyar református kánonain, hitvallásain és agendáin végigvonul az az intenció, hogy a lelkésznek n; nrvacsoraosztás közben is kötelessége eltávolítani a kom .niótól azokat, akik arra méltatlanok. Az 1562. évi Debrecen-Egervölgyi Hitvallás elrendeli, hogy a „méltatlan ebeket és disznókat“ a szent vacsora jegyeitől vissza kell vetni.21 Az urvacsoravétel tisztaságát célzó törekvéseket később erőteljesen alátámasztotta a II. Helvét Hitvallás XXI. részének 9. §-a is. Az urvacsorai szolgálatban forgolódó lelkész főbenjáró nagy tisztét és méltóságát a következő szemléletes szavakkal fejezi ki Melotai Nyilas István: „Ha ezokáért vagy hadnagy, vagy Biró, vagy király méltatlanul járul is fel, tilts meg es tartoztasd meg, nagyobb hatalmad vagyon neked annal“.22 A tógáján kardot viselő s páratlan erélyéről ismeretes Zoványi György tiszántúli püspök 1733-ban kiadott kánonoskönyvében (art. Lil.) nemcsak azt rendeli el, hogy az idegenek, utasok urvacsorázási szándékuk esetén vallásuk felől előzetesen igazolni kötelesek magukat, hogy nem zárattak-e ki az egyházból, hanem kánonaink között unikumszámba menően még azt is megparancsolja, hogy ha valakiről az úrvacsoravétel után kitűnne, hogy a gyülekezetből kirekesz-19 Agenda az az Anyaszentegyházbeli szolgálat szerént való Czelekedet. Kolozsvár, 1621. 86 1. — R. M. K. I. 515. 20 104—105. 1. 21 Kiss Áron i. m. 237. 1. 22 I. m. 87. 1. Dum Ílímm T 1>T'Am7Q^Í¥Q I If) KaSrtiszteletugtócK j • f umak J U I All ü ii Al A I t'ieol. tpnar LET HIVATALOS KÖZLÖNYE — . st^fTSSäk. »árnap. ____ ----------------------------------------- FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK
