Dunántúli Protestáns Lap, 1940 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1940-08-18 / 33. szám
154. oldal DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1940. úrvacsorától való eltiltást s e szankció egyéb büntetésnemek között egyik velejárója volt az erős róm. kát. maradványokat őrző, egyetlen és legjelenősebb fegyelmező módozatának: az exkommunikációnak. A kor kánonai, mint az 1566-ból való gönczi cikkek (art. XIX.),1 az 1567-ben keletkezett tiszántúli „Articuli Majores“ (art. XLVII.),2 az 1560-as évekig visszamenő Rtczés-féle kánonok (art. 30.),3 az 1576-ban készült hercegszöllösi kánonok (art. XXVIII.),4 az 1570-es, 1580-as évekből eredő felsőmagyarországi cikkek (art. XIV., XV.),5 a XVI. századvégi bar>megyei kánonok (art. 23.),6 a XVI század végéről vagy a XVII. század elejéről származó borsoigömörkishonti cikkek (art. XXVI., XXVIII.),7 az 1612. évi Pathai-féle kánonok (art. XXXVIII.),8 az 1617. évi pápai regulák (class. VII. 5.),9 az 1623-ban approbált komjáti kánonoskönyv (class. III. art. XXXIV.),10 az 1646-ban készült Geleji Katona-kánonok (art. XLIV.)11 az egyház iránt közönyös vagy ellenséges érzületüekre, zabolátlan életüekre, cégéres bűnösökre, eretnekekre szabadon alkalmazzák az egyházi és az emberi társadalom közösségéből való kirekesztésnek e rettenetes büntetését, melynek természetes következménye az úrvacsorától való eltiltás is. E fenyítékkel együttjáró társadalmi megbélyegzés lehetetlenné teszi, hogy az exkommunikált bűnös saját gyülekezetében az úrvacsorájához járuljon, hisz penitenciájának tartama alatt, mint Samarjai János szertartáskönyve elrendeli, istentiszteletek alkalmával csak a templom küszöbéig juthatott el, hol mindenek szeme láttára térdepelnie kellett.12 Idegen gyülekezetbe sem juthatott el úrvacsoravételre a kirekesztett ember, mivel az úrvacsora kiszolgáltatása csak a lelkész által ismert egyéneknek volt megengedve s az ismeretlenek visszautasításban részesültek, vagy ha magukat ennek kitenni nem akarták, lelkiismeretük részletes megvizsgálása végett az úrvacsoraosztást megelőzőleg meg kellett jelenniük a lelkésznél (hercegszöllösi kánonok, art. XXXiX., Pathai-kánonok, art. XLIX., Geleji Katona-kánonok, art. LXIL).13 Az a bibliai alapelv érvényesült itt, hogy a méltatlanokat kommunióhoz bocsátó lelkész épp úgy vétkezik, mintha a szent jegyeket az ebeknek vetné (Articuli Majores, art. LII., hercegszöllösi kánonok, art. XLII.).14 (Folyt, köv.) Dr. Kathona Géza. 1 Fr. A. Lampe: Hist. Eccl. Ref. in Hung, et Trans.Trajecti ad Rh. 1728. p. 135. 2 Kiss Á.: A XVI. sz.-ban tart. magy. ref. zsinatok végz. Budapest, 1881. 585. 1. 3 Herczegszőllősi kánonok. Más egyli. kánonokkal egybeveté : Mokos Gyula Budapest, 1901, 352—153. 1. 4 U. o. a magyar facsimile szöveg B;J—B4 levelein. 5 Lampe i. m. p. 433. 6 Mokos i. ni. 248—249. 1. 7 Lampe i. m. p. 300. 8 Mokos i. m. 214. 1. és Thury E.: A dunántúli ref. egyh. kér. tört. Pápa, 1908. 160. 1. 9 Thury i. m. 185—186. 1. 10 Széki Béla-féle kiadás. Pápa, 1867. 47. 1. és Thury i. m. 416. 1. 11 Sárospataki Füzetek. 1865. évf. 684—685. 1. 12 Az Helvetiai valláson való Ecclesiaknak egyházi ceremoniajokrol . .. való könyvetske. Lőcse, 1636. 146—147., 150— 151. 1. — R. M. K. I. 662. 13 Mokos i. m. latin facsimile szöveg Cy—C2 levelein, továbbá 218. 1. — Thury i. m. 164. 1. — Sárospataki Füzetek. 1865. évf. 686. 1. 14 Kiss Áron i. m. 586. 1. — Mokos i. m. latin facsimile szöveg C2 levelén. — Péter Mihály volt felvidéki püspök könyvtárát a losonci theologiának, illetve ennek megszűnése esetén a sárospataki főiskolának hagyta. A könyvtárat a közelmúltban szállították el Sárospatakra. A tatai egyházmegye közgyűlése. Folyó évi július hó 24-én délelőtt 9 órára jöttek össze a tatai egyházmegye közgyűlésének alkotó tagjai a tatai hittestvérek templomában, hogy megtartsák évi rendes gyűlésüket. Ott voltak Löké Károly és Tlialy Dezső elnöklete alatt az egyházmegye tisztikara majdnem teljes számban, a lelkipásztorok és segédlelkészek kevés kivétellel, az egyházak világi képviselői közül sokan. A nehéz idők által megjelenésben akadályozottak távolmaradásukat igazolták. Igaz örömünkre szolgált, hogy Fáy István világi főjegyzőnk nagy elfoglaltsága mellett is tudott időt szakítani arra, hogy gyűlésünkön részt vegyen, megmutatva megjelenésével — mint mindig — hogy magas pozíciójában is komoly kötelességnek tekinti egyházmegyénkben már több mint negyed század óta viselt tisztségét, amit a gyűlésen történt felszólalásában kifejezésre is juttatott, kiemelve, hogy mindig boldognak érzi magát, ha egyházunknak szolgálatára állhat és segítségére lehet. A közgyűlés a 63. dicséret eléneklésével vette kezdetét. Majd Löké Károly esperes a XLVI. zsoltárt olvasta fel és buzgón imádkozott a Megváltóhoz. Szívhez szóló alkalmi imájában könyörgött hazánkért, egyházunkért és a közgyűlés munkájára Isten áldó és megszentelő kegyelmét kérte. Esperes imája után Thaly Dezső egyházmegyei gondnok mondta el gyűlési megnyitó beszédét, melynek bevezető részében élénk vonásokkal ecsetelte a páriskörnyéki békeparancsok által felidézett mostani nagy háborút, s rámutatott Kormányzó Urunk 20 év óta tartó bölcs kormányzására, melynek köszönhetjük a vérnélkül visszanyert területeinket és mint a közgyűlés minden tagjának meleg érzését, forró óhaját tolmácsolja, hogy a nagy Isten Kormányzó Urunkat igen sokáig éltesse és adjon neki erőt és bölcseséget, hogy biztos kézzel irányíthassa szebb és boldogabb jövő felé nemzetét és adja vissza kormányzása alatt mindnyájunk hő óhaját: az integer Nagy-Magyarországot. Örömmel szól egyházunk nagyjainak kitüntetéséről, fájdalommal emlékezik meg hazánk és egyházunk nagy halottjáról, dr. Darányi Kálmánról és egyházmegyénk halottjairól. Mint a nehéz idők örvendetes eseményét említi fel, hogy egyházmegyénk területén három új templom épül, melyek közül a mosonmagyaróvári már készen is van es felszentelése is megtörtént. A meg nem lankadó munka és élniakarás bizonysága, hogy egyházmegyénk területén, Tatán ifjúsági téli táborozás és több helyen körzeti leánykonferenciák voltak. Szól a felekezeti iskolák fenntartásának fontosságáról. A 7 és 8. osztály felállításával járó terhek arányos megosztásáról, hogy azok gyülekezeteinkre elviselhetők legyenek. Mintegy ébresztő kürt szava hangzik beszéde végén, hogy a keresztyén egyház minden tagja felekezeti különbség nélkül együtt küzdjön a hitetlenség és a magyar haza ellenségei ellen. A gondnoki megnyitó után Besse Lajos lelkészi főjegyző előadásában több az egyházmegyei közgyűléshez intézett köszönő levelet vettünk tudomásul. Sáhó István bőnyrétalapi lelkipásztor, megválasztott új tanácsbíró állásában megerősítést nyert és az eskü ^ letétele után szép szavakkal kötelezte el magát az egyházmegye hűséges szolgálatára. Eddigi önzetlen munkálkodása biztosíték arra, hogy benne az egyházmegye odaadó jó munkást választott. Az eddigi tanítóképviselőknek: Szilágyi Gyula, Tarczy Zoltán és Zsemlye Gyulának öt évre szóló új megválasztása megerősítést nyert. Tarczy Klára komáromi (déli) óvónő letette az esküt.
