Dunántúli Protestáns Lap, 1940 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1940-08-18 / 33. szám

Ötvenegyedik évfolyam. 33. szám. Pápa, 1940 augusztus 18. I. István király. A nemzetek történelmében nagy és kimagasló eseményekkel is találkozunk, melyek a nemzet életére átalakító, életformáló és döntő hatást gyakoroltak Ezek­ről az eseményekről az esztendő valamelyik napján tör­ténik méltó megemlékezés nemzeti ünnep keretében. Ilyen nemzeti ünnepünk nekünk, magyaroknak kettő van: március 15-ike és augusztus 20-ika Minden nem­zeti ünnep emlékezés és erőmerítés a jövendő számára. Augusztus 20-án, a magyar nemzeti ünnepen, az első magyar király: I. István személyéről, alkotásairól és műveiről emlékezünk. I. István korszakalkotó mun­káiban is, mint minden nemzeti eseményben, Isten ke­gyelmét látjuk és magasztaljuk. Isten vezérelte a mi magyar őseinket ide a Kárpátok medencéjébe és Ö tartott meg bennünket mind a mai napig jó- és bal­sorsban egyaránt és hisszük, hogy az Ö kegyelme és szeretete velünk marad továbbra is, mert Őneki céljai vannak a mi magyar népünkkel. A honfoglalás után a kalandozások meggyengítették a magyar nemzet erejét és ezért ezeket Géza fejedelem megszüntette. A magyarságnak szervezkednie kellett, hogy megmaradhasson az elfoglalt földön, itta Duna—Tisza vidékén, a magyar Kánaánban. A szervezkedés nagy munkáját I. István király végezte el, akit Isten különös képességekkel áldott meg. A ke­resztyén vallás megismertetése és elterjesztetése céljából idegen szerzeteseket hozott be az országba I. István és ezzel kijelölte a magyarságnak az útját, Magyarország a Nyugathoz kapcsolódott. A pogánysággal sokat küz­dött I. István, de megtörte annak erejét, ha kellett fegyverrel is. I. István király uralkodói bölcseségéről, nagy szer­vezői képességéről tanúskodnak a törvényei, az állami és egyházi életre vonatkozók egyaránt, de legfelségesebb argumentum arra, hogy az ő elgondolásai, egész műve mennyire kiváló: a magyar nemzet ezer éves történelme. Az I. István király által lerakott alapra felépült magyar királyság, kiállotta a tűzpróbát, a veszedelmet és a viha­rokat, amelyek annyiszor és oly nagy erővel átzúgtak fölötte. E viharok nagyságáról, melyek a magyar nem­zeten átvonultak, írja a költő: vérözön lábainál s láng­tenger fölötte. Az első magyar király: I. István idegen eszméket és intézményeket vett át Nyugatról, de az új intéz­ményekbe magyar szellemet vitt és a magyar élet ősi formáit megkímélte. Magyarország földjén, a Kárpátok medencéjében kelta, trák, szkíta, germán, szláv és török népek telepedtek le, de egyik sem tudott politikai és kulturális egységet, tartós nemzeti életet megteremteni és állandósítani. A magyar az egyedüli nép, mely ezen a területen a politikai és kulturális egységet megvaló­sította és fenntartotta, Kelet és Nyugat kapujában a küldetését teljesítette és teljesíti a jövőben is. A politikai és kulturális egység megvalósítása, a magyar nemzet állam alapítása I. István király müve. Ez az eredmény a magyar faj és magyar szellem erejének és kiváló­ságának legnagyobb bizonysága. Ez a nemzeti ünnep indítson és tanítson ben­nünket összetartásra és szeretetre! A magyar nép a küldetésének, melyet. Isten reá bízott a Kárpátok medencéjében, úgy felel meg a jövőben is, ha az összetartás és szeretet megvalósul és megmarad a nemzeti élet egész területén ! Ma, amikor emléke­zünk az első mágyar királyról: I. Istvánról, Istent áldjuk, Aki adta őt rnekünk, a magyar nemzetnek. Isten­ben bízunk és az Ő mindenekre elégséges kegyelmét kérjük továbbra is a magyar nemzetre. Minden magyar ajakról szálljon a nemzeti himnusz, a hálaadás és a kérés: Isten áldd meg a magyart! Isten meghallgatja a bűnbánó és alázatos szívből származó imádságot és éneket. A magyar vágy és kívánság: az integer Magyar­­ország megvalósul, mert velünk az Isten és Ő akarja az igazság diadalát és győzelmét! Ete. Szabó Kálmán. Az úrvacsorától való eltiltás és az úrvacsorái liturgia. Igen figyelemreméltó cikkben mutatott rá e lap junius 30-iki 26. számában Györy Elemér az úrvacsorá­tól eltiltó egyházfegyelmi büntetés kijátszásának lehető­ségére, majd annak megakadályozására s utóbbi célra az lírvacsorai liturgiába külön intő formula beiktatására. Szerényen előrebocsátotta, hogy a cikkében kifejtett javas­latának nem tulajdonít nagy horderőt, csupán egy ho­mályban borongó kérdésre óhajt világosságot deríteni. Pedig voltaképen érvényben levő úrvacsorái liturgiánknak egy elvileg még tisztázatlan kérdésére nézve tett igen nagy­jelentőségű javaslatot. A probléma nem új. Olyan régi, mint a magyar református egyházfegyelmezés. Attól az órától kezdve, hogy elindult a magyar református egy­házfegyelmezés, igen jelentős kautélák kezdtek jelentkezni a használt lírvacsorai liturgiákban a fegyelmi ítéletekkel sújtott személyek jogtalan és méltatlan úrvacsorázásának megakadályozására, sőt az egyházi életet szabályozó kánonok egynémelyike is foglalkozott a kérdéssel. Az alábbiakban Győry Elemér javaslatának történelmi meg­alapozása végett rámutatunk arra, hogy a magyar refor­mátus egyház XVI. és XVII. századi klasszikus korsza­kában milyen szoros kapcsolat állott fenn az úrvacsorá­tól való eltiltást kimondó kánonok és a gyakorlatban használt úrvacsrai liturgiák között s ennek következmé­­nyeképen némi kiegészítéseket kapcsolunk az értékes és időszerű javaslathoz A magyar református egyház XVI. és XVII. szá­zadi kánonalkotása önállóan csak ritkán alkalmazta az TM LÄP A DUN/ dr. ?“|é0Í'. ta UVATALOS KÖZLÖNYE __________ 5tái"6^^-*oAA®AP._______________________-------------------­­MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK------------------------------------------­; FELELŐS SZERKI JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FÓMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ . i^ihüT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK

Next

/
Oldalképek
Tartalom