Dunántúli Protestáns Lap, 1940 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1940-01-14 / 2. szám
10. oldal DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1940 Istené«. A haza, a hit és az egyház iránt való rendíthetetlen hűséggel akar szolgálni. A kálvinista puWtán szellemet kívánja ápolni, ez az erő tartja meg reformátusnak és magyarnak. Vissza kell menni a forráshoz, a Bibliához és a hivatást eleveelrendelésnek tekinteni. Hangsúlyozta, hogy a meglevő intézményeket fejleszteni kell. Dolgoznunk, küzdenünk és fáradnunk kell hazánkért és egyházunkért, annak intézményeiért. Ne várjunk előnyöket a köztől, hanem inkább áldozatokat hozzunk a közért. Ne a jogainkat követeljük., hanem a kötelességeinket teljesítsük. Ne legyünk vasárnapi reformátusok, ünnepnapi keresztyének, hanem hittel éljünk a szürke hétköznapok óráiban is. így szeretné és akarja szolgálni ezt az úi^ munkakört és kéri munkatársait, hogy azok is hasonló szellemben szolgáljanak vele. (Folyt, köv.) Ifjúsági téli tábor Csurgón! Csurgón immár harmadizben tartotta meg a belsősomogyi egyházmegye ifjúsági téli táborát a karácsony és újév közötti időben. Amíg1 a diákok vakációznak, addig az egyházmegye földmíves ifjúsága szállja meg az internátust és a gimnáziumot és van néhány napig együtt komoly szellemi és lelki közösségben. Ebben az évben az egyházmegye ifjúságához csatlakozott az evnagélikus ifjúság is és a 74 református ifjú mellett 28 evangélikus résztvevője is volt a csurgói téli tábornak. A csurgói téli tábor minden évben való megrendezését lehetővé teszi az a körülmény, hogy az egyházmegye 400 pengőt állított be az ifjúsági munka céljaira és így anyagilag is támogatni tudja a résztvenni szándékozó ifjakat. Ebben az évben kilenc körzet ifjúsága számára pályázatot hirdetett »Falum ifjúságának élete« címmel. 15 pályamunka érkezett be |és a pályázók közül 10-en teljesen ingyen vettek részt a táborozáson. Még az útiköltségüket is fedezte az egyházmegye. Az egyházmegye gyülekezeteiből 24 képviseltette magát a táborozáson. Örülnünk kell ennek a nagy számnak, de ha arra gondolunk, hogy nagyobb azoknak a gyülekezeteknek a száma, amelyek még a három tábor közül egyetlen egyre sem küldtek képviselőt, akkor elszomorodik a szívünk. Különösen meglepő, hogy a Csurgó környéki gyülekezetekből jöttek nagyon kevesen. Mint örvendetes tényt és az ifjúság áldozatkészségének nagyszerű jelét említjük meg azt, hogy az egyik gyülekezetből 26 km.-t gyalogoltak az ifjak Csurgóra és 26 km.-t vissza, tehát 52 km.-t tettek meg azért, hogy a négy napos téli táboron résztvehessenek. A téli tábor minden reggel bibliakörrel kezdődött, amit délelőttönként két előadás követett, majd délután tanulmányi séta, megbeszélés és este ifjúsági mintaösszejövetel. Az esti programmok közűi kiemelkedett a csurgói KIÉ és leánykor tagjaival együtt rendezett szeretetvendégség. Minden esztendőben a csurgói ifjúság megvendégeli a vidéki téli táborozókat. A mostani szeretetvendégség legkiemelkedőbb pontja volt a fonójelenet. A magyar népi gondolat gyönyörű megtestesítője volt az egész est. Hisszük, hogy egész Somogybán magyar missziót végez a csurgói ifjúság, ha a fonójelenettel látogatásokat tesz több gyülekezetben. A téli tábort dr. Matolcsy Sándor kormányfőtanácsos nyitotta meg az egyházmegye nevében. Meleg szavakkal köszöntötte az ifjakat és elmondta, mit vár az egyházmegye az egybesereglett if jaktól. Az előadók a következők voltak: Tóth Kálmán csurgói, ifj. Nyáry ,Pál somogvaszalói, Győr Sándor merenvei, Lagler Béla porrogszentkirályi lelkipásztorok, Antal Gábor kisasszondi helyettes lelkész, Németh László és Zámolyi Gyula segédlelkészek, Lőczy Lajos csurgói, Vargha Pál kaposmérői igazgató-tanítók, Imre Sándor gazdasági iskolai igazgató, Mátéffy Béla, Cser Andor és dr. Bódi Ferenc csurgói gimnáziumi tanárok, valamint Bonnyai Sándor, Kovács Bálint [és Wagner Aurél ifjúsági titkárok. Hisszük, hogy nemcsak pillanatnyi hangulat volt az a feledhetetlen búcsúösszejövetel, -amelyen komoly bizonyságtétellel búcsúztak a tábor résztvevői egymástól, hanem életük legmaradandőbb és legáldottabb emléke lesz. Hisszük, hogy nemcsak elindultak a komoly bibliaolvasó és imádkozó élet útján, hanem azon Isten segítségével továbbra is haladnak és ezek által a Krisztusban megújult ifjak áltál a somogyi magyarság is megújul. Hisszük, hogy a somogyi ifjúsági munka nyomán nemcsak Somogybán, hanem az egész Dunántúlon eddig soha nem látott áldások származnak. ©g®®®©®®®®®®®®®©®®®®®®®®®®®®®®®®©®®®®®® ® c«j 8 VEGYESEK S Ctí (ej ®®S®®@@®®®®®®®@®®®®®®®®@®®®®®®@®®®®®®@@ — A főiskolai igazgató-tanács január 10-én Pápán, a főiskolai díszteremben Ólé Sándor főiskolai lelkészi gondnok és dr. Jókay-Ihász Miklós egyházmegyei, gondnok elnökletével teljes gyűlést tartott, melyen Ólé Sándor méltatta dr. Darányi Kálmán volt főiskolai világi gondnok nemes kálvinista magyar egyéniségét. Darányi Kálmán a lélek és a munka embere volt, önmagával szemben soha nem ismert kíméletet. Hű volt a nagyokban és hű a kicsinyekben. Mindé jellemvonások forrása mély vallásossága. Emlékét az igazgató-tanács kegyelettel örökítette meg jegyzőkönyvében. Nagy örömmel vette tudomásul igazgató-tanács, hogy új főiskolai világi gondnokká az egyházkerület gyülekezetei fáji Fáy István m. kir. titkos tanácsost, m. kir. vallás- és közoktatásügyi államtitkárt választották meg. A gyűlés egyes tárgyait Fekete József, dr. Tóth Lajos, Fejes Zsigmond, dr. Horváth Endre, Ligárt Ida és Eötvös Sándor adták elő. Kegyelettel emlékezett meg a gyűlés az elhunyt Lux Lajos tanítóképzőintézeti tanárról, akinek helyére Gaál Tinka oki. középiskolai tanárt alkalmazta az iskolai év hátralévő részére helyettes óraadói minőségben. Hosszabb leszmecsere folyt a nőnevelő-intézet szabályrendeletének módosításáról és a polgári leányiskola esetleges átszervezéséről. Javaslattételre kilenc tagú bizottságot küldtek ki. — Fáy István m. kir. titkos tanácsost, az új főiskolai világi gondnokot január 11-én testületileg üdvözölte a kollégium egész tanárikara. Dr. Tóth Lajos főiskolai igazgató szavaira Fáy István meleg szavakkal ígérte meg, hogy a kerület tanügyi intézményeinek úgy anyagi mint szellemi életét fokozott érdeklődéssel fogja kísérni. Üdvözlés után szívélyesen elbeszélgetett a tanárikarok tagjaival. — László Gézától, kollégiumunk jeles számtantanárától, akit a debreceni kollégium tanárává választottak meg, a főiskolai igazgatótanács legutóbbi gyűlése elismeréssel búcsúzott és pápai eredményes munkásságát jegyzőkönyvében is megörökítette.