Dunántúli Protestáns Lap, 1940 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1940-06-30 / 26. szám
Ötvenegyedik évfolyam. 26. szám. Pápa, 1940 június 30. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ____________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. __________________•___________------------------------------------------ FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONORÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Kárhozatot eszik és iszik magának. Előre kijelentjük, hogy ezzel a szerény cikkel nem akarunk valami világra szóló dologgal előállni, de mégis olyan kérdést szeretnénk fölvetni és megvilágítani, mely körül egyházi életünkben kis homály borong. Éppen ezért választottuk ezt az apostoli figyelmeztetést címül, mert ez kiküszöböli azokat az aggodalmakat, melyek az úrvacsorától eltiltással kapcsolatban itt is, ott is felmerülnek és elejét veszi azoknak a botránkoztatásoknak, melyek e nélkül bekövetkezhetnének. Általános sorainkban az a vélekedés, hogy az úrvacsorától eltiltás illuzórikus, mert könnyű kijátszani és legfeljebb csak arra jó, hogy ne vegyék a hívek komolyan az egyházi bíróságok ítéletét. Könnyű szerrel kijátszhatja bárki is az úrvacsorától eltiltást úgy, hogy elmegy egy másik egyházközségbe, ahol nem ismerik és ott minden nehézség nélkül élhet úrvacsorával. Nem akarjuk kétségbe vonni, hogy ennek a vélekedésnek lehet komoly alapja. Ismerve népünk gondolkodásmódját, feltételezzük, hogy akadnak számosán, akÍA így gondolkodnak: azért is megmutatom a papnak, hogy élek úrvacsorával, elmegyek Pápára, Székesfehérvárra, Kaposvárra, vagy Győrbe, — aszerint, hogy melyik városhoz lakik közelebb — ‘ott senki sem ismer és nem is tudják, hogy saját egyházközségem eltiltott az úrvacsorától, ezért ott nyugodtan járulhatok az urasztalához. Talán már akadt is ilyen egyháztag, mintahogy igen gyakran megtörténik, hogy akinek valami nézeteltérése van lelkipásztorával, más egyházközségbe megy úrvacsorával élni. Nem kívánunk most és itt azokkal a tapasztalatokkal foglalkozni, melyeket szerezhettünk a XI. te. 12. §-ának életbeléptetése folytán lefolytatott bírói eljárások, illetve a hozott bírói ítéletek hatása során, — ezeket majd összegyűjtik és feldolgozzák az esperes urak — csak a felmerülő aggodalmak eloszlatására szeretnénk segítő kezet nyújtani. Az a tapasztalatunk, hogy a túlnyomó többség komolyan veszi az urasztalától eltiltást. Mélyen fáj nekik és belátják, hogy vétküknek méltó büntetését veszik. De vannak olyanok is, akik semmibe sem veszik, csak bosszankodnak azon, hogy miért molesztálja őket az egyház, eddig sem éltek úrvacsorával, nem akarnak ezután sem élni vele. És lehetnek olyanok, akik megkísérlik az úrvacsorától eltiltást úgy kijátszani, mint már említettük s atnitől komoly lelkipásztorok féltik egyházunk tekintélyét. Az ilyen kijátszást csak egyféleképen lehet megakadályozni. Azt ajánljuk kedves lelkipásztortestvéreinknek, hogy az urasztalához meghívásnál, fejezzék ki igen határozott formában, hogy akik magukat méltatlanná tették a gyülekezeti közösségre, nevezetesen akiket egyházi bíróság (presbitérium) az urasztalától eltiltott, tartózkodjanak az úrvacsorával éléstől. Az urasztalához meghívás szövege e szerint ez lenne: »Most pedig, akik magatokat illendőképen elké> szítettétek, járuljatok a szent asztalhoz alázatos Szívvel és szép renddel; ha pedig volna köztér tek valaki, akit a helybeli, vagy más egyházközség bírósága az urasztalától eltiltott, vagy lelkipásztora az urvaccsorával éléstől való tartózkodásra figyelmeztetett, intjük és figyelmeztetjük, hogy maradjon távol, mert csak kárhozatot eszik és iszik magának«. Ehhez nem kell külön zsinati intézkedés, mert a házasuló felek közt a gyermekek vallása ügyében kötött egyházunkra nézve sérelmes megegyezés esetén követendő eljárásra vonatkozó Utasítás 3. §-ának| utolsó mondata egyenesen kötelességévé teszi a lelkipásztornak, hogy az urvacsoraszereztetési beszédben intézzen felhívást azokhoz, akiket egyházi bíróság az úrvacsorától eltiltott, hogy tartózkodjanak a vele való éléstől. Nézetünk szerint még jobban kidomborodik1 jennek a figyelmeztetésnek komolysága, ha az egyenesen az urasztalához meghívásban jut kifejezésre. Nem ringatjuk magunkat abban a naiv hiedelemben, hogy az elmondottakkal valami nagy felfedezést tártunk fel, bizonyára jelen sorok írójával együtt mások is megcsinálták és megteszik ezt, de mert több ízben és vezető egyházi férfiak részéről is hallottuk azt az aggodalmat, hogy hogyan ki lehet játszani az úrvacsorától eltiltást, szolgálatot vélünk telejsíteni, ha ezt a már két éve bevezetett gyakorlatot a nyilvá,nosság elé hozzuk annak a tapasztalatunknak hozzáadásával, hogy a mi egyházközségünkben úrvacsorától eltiltott egyháztag még nem jött az urasztalához. Azt azonban már láttuk, hogy az urvacsoraosztás alkalmával egy-két egyén a padban maradt. Büntetés hatálya alatt álló egyháztag volt-e, aki figyelmeztetésre nem jött az urasztalához, vagy más vallású érdeklődő, aki azt akarta megnézni, hogyan megy végbe egy református úrvacsorával élés, nem tudjuk, mert nem ismertük. »Idegen« volt. Győry Elemér. Főiskolai Telepítési Mozgalom. A főiskolai telepítési bizottság folyó hó 25-én tartotta ezidei utolsó ülését, melynek legfontosabb tárgya a tanév folyamán végzett gyűjtésről való beszámolás, majd az összegyűlt összeg felett való rendelkezés volt., A teológiai és gimnáziumi tanári testületnek a teológiai ifjúsággal együtt végzett gyűjtése 850j a gimn. ifjúság gyűjtése 1363, a Nőnevelő-intézet tanári karának és a tanítónőképző-intézet ifjúságának a gyűjtése 300, a polgári leányiskola gyűjtése pedig 19.40 P volt. Összesen gyűjtöttek 2532.40 P-t. Ebből az öszszegből 2500 P-t juttattak két telepesnek; mégpedig a
