Dunántúli Protestáns Lap, 1940 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1940-06-16 / 24. szám
116. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1940. tipornák őseik hitét, ha lehetne; tudunk-e névtelen I béres- és zsellértizezrekről, akiket a gondozatlan dia- , spora-élet sodort el utódjaikkal együtt? Látjuk-e, hogy gyülekezeteink igen nagy részében csak egy vékony és többnyire tovább-vékonyodó réteg él csak benne anynyira-amennyire közösségünk életében és, ami a Iegszomorúbb: sok helyütt ezeket is csak a reklám, vagy a hagyományos szokás vékony póráza tartja még. Akkor, amikor minden világnézet és nem egy nagy vallási közösség is 'vüzdelmes időkre rendszerezi tömegeit, tanításait és magatartását: elégnek tartjuk-e mi azt, amit magunk e téren Istennel, népünkkel és hivatásunkkal szemben teszünk, avagy próbálgatunk? Mert nincsen béke és nem lesz béke. Csak győzelem van és vereség. A Sátánnal nem lehet békét kötnünk, ha még önmagunkkal, egymással és Istennel sem tudunk. Az a szabadságharc, amelyet Isten vív állandóan bennünk érettünk és általunk, nem szűnhet meg soha. Az Élet harca és törvénye ez, rügyben és virágban, gyökérben és lombban, ágban és termésben: mindnyájunkban. Nem olyan, mint a világ harca, mert | nyomában nem rombolás jár, hanem épület: lelki ház emelkedik. Nem kultúrharc ez, vagy gravámináüs politika kifelé és nem kendözés befelé; tehát semmiképpen sem az, amit sokszor még ma is, mi is folytatunk, hanem önmagunkon elkezdett és belőlünk kiáradó új reformáció, amely a romokon, a romokra, a romokból hittel és Isten iránti engedelmességgel palotát építhet. Alázat kell hozzá, amely nem kiált Istenhez: »halld, uram, mert szól a te szolgád«, hanem iinádságos éjjel csendjében fohászkodik: »szólj, Uram, mert hallja a Te szolgád«... Kész a szolgálatra és így szól: küldj engemet... Boldog öntudat kell hozzá; azoké, akiknek az életük sem drága, csakhogy elvégezhessék a maguk küldetését. Közösség lelke kell hozzá: egybefonódás a Krisztussal és a néppel is, amelyhez küldettünk, mert »az én juhaim hallják az én szómat« — mondotta i Jézus — »és senki ki nem ragadhatja őket az én ke- ' zemből... az én Atyámnak kezéből«. Minden összesereglés és tanácskozás annyit ér, amennyi munka és szolgálat sarjad belőle. Ha a mi mostani, avagy bármelyik és bármikori találkozásunk és tanácskozásunk egyetlen eredménye csak az lesz, hogy bölcs dolgokat mondottunk egymásnak, akkor hasztalan minden és akkor ítélet süvölt ki számunkra a felolvasott próféciából: mázzal-mázolók vagyunk, akik még ma sem vagyunk készek felhágni a törésekhez. Semmit sem látók, tehát nem próféták vagyunk és ránk omolhat a fal, amelyet nem tudtunk, vagy nem akartunk megóvni a romlástól. De ha készek leszünk arra, hogy engedjük magunkat megragadni és szolgálatunkat megszentelni és megerősíteni Istennek Lelke által, akkor nem íiitunk hiába. Akkor építők vagyunk, akik által Isten építi a maga tervét a mi egyházunkban, hogy mindenestől növekedjünk »Abban, aki a fej: a Krisztusban, akiből az egész test, szép renddel egybeszerkesztetvén... minden egyes tagnak mértéke szerint való munkássággal teljesíti a testnek nevelkedését a maga felépítésére szeretetben«. (Ef. 4:16.) — Presbiterek családlátogatásai. Pünkösd hetében a kaposvári egyház presbitere és a lelkipásztor 350 családot látogattak végig. Mindenütt örömmel és szeretettel fogadták őket. Ezeket a látogatásokat folytatni fogják. I VEGYESEK ®'«5K@®@®S®®®3®®®®®@®®®©®®©®®®®®®@®®<a:@@g® — Új esperes. A pápai református egyházmegye gyülekezetei a lemondott Jakab Áron helyére egyhangúlag Végh János adorjánházai lelkipásztort, egyházmegyei főjegyzőt és egyházkerületi tanácsbírót választották még. A szavazatok felbontása Pápán történt, június 8-án, dr. Jókay Ihász Miklós egyházmegyei gondnok elnökletével összeült szavazatbontó bizottságban. Az új esperest, ki eddig is élénk részt vett az egyházi közéletben, lapunkban is többször cikkezett, szeretettel köszöntjük és esperesi munkásságára is Isten gazdag áldását kérjük. A pápai ref. egyházmegye gyülekezetei az esperesi állásról lemondott Jakab Áron nagypiriti lelkipásztort egyhangújag egyházmegyei lelkészi tanácsbíróvá választották meg. — Lelkészbeiktatás. A barabásszegi református gyülekezet június 2-án délelőtt 10 órakor kezdődő istentisztelet keretében iktatta be tisztségébe új lelkipásztorát Pais Sándort. A beiktatást Fejes Gábor nagyrákosi ref. lelkész, az őrségi református egyházmegye esperese végezte. Déli 1 órakor társasebéd volt az elemi iskola nagyobbik tantermében. — Gyászhír. Mély részvéttel értesültünk, hogy Akóts János gőzmalomtulajdonos, földbirtokos, sok nemes ügy buzgó és áldozatos támogatója, egyházkerületi tanácsbiró életének 69-ik évében rövid szenvedés után Székesfehérvárott elhúnyt. Az Úr vigasztalja hátramaradt szeretteit. — A Református Gyülekezeti Evangélizáció Barátai Társasága június 15-én, Nyíregyházán szödligeti evangélizációs telepének, a Megbékélés Háza javára láthatatlan konferenciát rendezett, melyen egyházkerületünkből Galambos Zoltánná lelkipásztorné Komárom és Bódás János székesfehérvári lelkipásztor szerepeltek. A konferencia azért volt láthatatlan, mert annak résztvevői nem jöttek valóságosan össze, hanem a konferencia programmját kinyomtatva könyvalakjában kapták meg. — A Református Világszövetség főtitkára Hamilton és egyik vezető egyénisége dr. Hagan, kik hazánkban is többször képviselték e világszövetséget, meglátogatták a francia református egyházat és több alkalommal hirdették Isten Igéjét. — A kaposvári Lorántffy Zsuzsánna Egyesület az anyák napjáról ebben az évben is kegyeletes és méltó módon emlékezett meg. Május 5-én istentisztelet után a templom melletti teremben 3 sokgyermekes anyát 10 —10 pengővel ajándékozott meg. Pomothy Dezső segédlelkész bibliaolvasása és imája után Csejdy Gáborné elnöknő szólott arról, hogy a magyar gyermeket, mint Isten ajándékát az egyház és a haza javára kell nevelni. Május 18-án pedig nagy és tartalmas anyáknapi műsoros előadást rendeztek, melyet nagyszámú közönség hallgatott végig. Dr. ikafalvi Farkas Béla imával, a ref. egyházi énekkar Soltész Emil zeneiskolai igazgató vezetésével énekkari számokkal, dr. Szél Ferencné prológgal, dr. Kovácshegyi Istvánná művészi énekszámokkal, Duráczky József tanár evangéliomi alapra felépített ünnepi beszéddel, Kocsisné Fekete Julia szavalattal, a ref. vallású gimnazista fiúk Varga Gyula hitoktató betanításában és vezetésével Reményik Sándor „Közelebb hozzád“ c. versének szevalókórusában való előadásával, Kétszery Lajos tanár harmoniumkísérettel működtek közre. Az est jövedelméből 100 pengőt adtak az árvízkárosultak
