Dunántúli Protestáns Lap, 1940 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1940-06-09 / 23. szám

112. oldal DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1940. egyház bekapcsolódását- Nagyszerű munkát kezdemé­nyezett a debreceni kollégium, melynek ifjúsága 1936. év február havában kiáltvánnyal fordult a magyar tár­sadalomhoz, rámutatva arra, hogy ez a reformtörekvés csak akkor vezethet sikerre, ha a nemzeti társadalom áldozatos erőfeszítése mellette áll. Minden pártpoliti­kai céltól függetlenül áll a mozgalom, nem kiván bele­szólni a kérdés politikai megoldásába, hanem a min­denkor adódó lehetőségek között (vétel, árverés, föld­reform) szeretné biztosítani, hogy a magyar föld a ma­gyar nép kezére kerüljön és eként a fajmagyarság jö­vőjének szilárd alapjává lehessen. 1940 március 15-ig a mozgalom anyagi eredménye 29.402.61 P, melyből az ifjúság adománya 7411.36 P, a Kormányzó úr ado­mánya 10.000 P és a társadalom adománya 11.991.25 P. A társadalom áldozatkész tagjai havi befizetéseket is vállalnak. Eddig 73 ilyen állandó befizető van, akik havonta 210 P-vel járulnak a cél eléréséhez. Említésre méltó, hogy a biharmegyei tanítóság külön, a debre­ceni ref. tanítótestület szintén állandó befizetésre vál­lalkozott, ezek nincsenek benne az imént említett 73 állandó befizető számában. A debreceni ref. tantestület fizetésének fél o/0-át ajánlotta fel. Eddig hat magyar családot telepítettek át Dunántúlra, kiknek mindegyike házat, telket, felszerelést kapott és feles gazdálkodásra fel van készítve. Egyik család ezenfelül állami föld­osztásból 17 holdat kapott a debreceni mozgalom se­gítségével. Eddig 21.730.18 P-t nyújtott a telepesek­nek. Ebben van a szállítási költség, amit ajándékba kapnak s <az ingatlanok és felszerelés ára, amit 20 év alatt kamatmentesen törlesztenek. Most van folyamat­ban egv nagyobbszámú telepítés Tótvázsonyba, amely­nek kapcsán 12 család telepedik át. A mozgalom to­vábbi érintkezést tart fenn a telepesekkel. Megláto­gatják őket, aminek egyházi szempontból el sem gon­dolható nagy jelentősége van. Kívánatos volna^ ha a dunántúli lelkipásztorok megbízható adatokat nyújta­nának minél több község helyzetéről: milyen a ma­gyarság számaránya, van-e vételalkalom, van-e jó munkaalkalom, akar-e földosztást csinálni ott az állam, lehetne-e oda telepeseket küldeni a reformátusság megerősítése végett stb. A debreceni mozgalom vezetősége a munka meg­osztásához munkatársakat keresett, így összeköttetésbe jutott édes testvérével, a pápai református főiskolával. A pápai református főiskola tanártestületei nyomban megértették a kérdésnek fajunk jövőjére kiható nagy jelentőségét és készséges örömmel vállalták a munka egyrészét, a Dunántúlnak és a hozzá közelálló Komá­rom, Bars, Esztergom, Hont vármegyék megszervezé­sét- A pápai főiskola az előtte álló nagy feladatot a földmivelésügyi minisztériummal karöltve óhajtja meg­valósítani, vagyis a földmivelésügyi minisztérium ki­jelöli a földet és rendelkezésre bocsátja a telepítési törvény rendelkezései értelmében az arra jogosultak­nak. A telepeseket a főiskolai telepítési bizottsága vá­lasztja ki és hozza javaslatba. Nem hagyhatjuk szó nélkül azt a különbséget, mely a debreceni és a pápai telepítési mozgalom kö­zött mutatkozik. Amig a debreceniek egyes családokat telepítenek veszélyeztetett területekre, addig a pápai mozgalom a földmivelésügyi minisztérium segítségé­vel telepestömböket, falvakat óhajt létesíteni a dunán­túli területeken. Nem teszi ki a telepest az idegen környezet felszívó hatásának, ellenkezőleg a telepes község létesítése arra van hivatva,, hogy az idegen kör­nyezetre gyakoroljon felszívó hatást. A. pápai mozga­lom eddigi eredménye: a gimnáziumi ifjúság befize­tett 722 P^ a thíeo'l. és a gimn. tanári kar felajánlotta fizetésének 1 o^o -át. Ezek azok a fontosabb szempontok, melyeket a kérdéssel kapcsolatban szükségesnek láttunk felvetni. Tisztában vagyunk azzal, hogy nem merítettük ki egyházunk teendőinek hosszú sorozatát, de érezzük, hogy nem dolgoztunk hiába. Egyébként ez az egész előadás csak egy lépés akart lenni a mi szociális fel­adataink megvalósítása felé. (Folyt, és vége.) Győry Elemér. t KÖNYVISMERTETÉS Kállai Albert. Praedicatio, mellyet az nagyságos, tekintetes és jó emléközetü vitéz Urnák Drugeth Ho­­monnai István Uramnak, Zemplén és Ung Vármegyék­nek fő Espánnyának, tiszteséges temetségén, az Ung­vári Praedicator-------praedicállot, 1599. Esztendőben. Bártfa, 1599. Bp., 1940. 16. 1. Ez a halotti prédikáció dr. Incze Gábor értékes vállalatában: A reformáció és ellenreformáció korának keresztyén református és evangélikus egyházi íróiban jelent meg, mint a sorozat XIV. száma. Az eddig is­meretlen füzetet Csikesz Sándor találta meg több más ismert theologiai munka között egy régi bőrkötéses kö­tetben. Ez a legelső magyarnyelvű, református temetési prédikáció. Az új kiadást a budapesti református vallásoktató testület adta ki kegyelete jeléül, a felfedező Csikesz Sándor emlékére. A bevezetést Incze Gábor írta, aki szerint „a talpraesett, világos és megkapó temetési beszéd igazi evangéliom“. Közli az új kiadás az első kiadás címlapját is hű másolatban. Dr. Incze Gábor mély hálára kötelezte a régi ma­gyar irodalom kedvelőit és búvárait e ritka ny omtatvány újra kinyomtatásával. ®®®®@®®Ce}®®®®®®®©®®®®®®®®®®®®®®®©®:S®@S5@ I VEGYESEK I ®@@®®®®®®@®®®®®®®®®®®®®®$®@®®©®S®@3 — Mit tegyen az egyház? Finnország újjáépí­téséről ír a Kotimaa című finn újság, s mint a Harang­szó laptársunk közli, az alábbiakban jelöli meg az újjáépítés munkájában az egyház feladatát: Az egyház­nak elsősorban és mindenekelőtt Isten igéjét kell hasz­nálni. A nép lelke szenvedéstől megtört és azt semmi más nem tudja megvigasztalni, mint Isten igéje. Az az Ige, mely a mennyei Atya szeretetéről beszél, Jézus megváltói haláláról, bűntől való szabadulásról, halál és minden gonosz hatalomból való menekülésről és a Szent­lélek újjáteremtő erejéről. Az igehirdetésben és a szent­ségek kiszolgáltatásában az egyháznak most van a leg­nagyobb feladata. Az apostolok idejétől kezdve az ige­hirdetéshez kapcsolódott egyházunkban a szeretetszolgá­lat is. Voltak idők, mikor erről megfeledkezett az egy­ház. A múlt században megelevenedett azonban ez a szeretetszolgálat. Egyházunk szeretetmunkája figyelemre­méltó volt, különösen a diakonissza munka. A meg­kötött béke ebbe a munkába is mély sebet vágott. Két diakonisszaintézetet és a finn belmissziói szövetség in­tézeteit vesztettük el. Végül említsünk meg egy olyan dolgot, mely nem újkeletű gondolat, de most éppen nagy jelentősége van. A finn egyháznak van földje.

Next

/
Oldalképek
Tartalom