Dunántúli Protestáns Lap, 1940 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1940-06-02 / 22. szám
108. oldal DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1940. káskormányok módszereivel szemben a református módszer abban áll, hogy egyfelől a munkás Isten igéje által megvilágosítva, saját lelkében megnemesíti és értékeli a munkát. Másfelől a munkaadóval megérteti kötelességeit, melyek a munkással szemben ránehezednek. (Folytatjuk.) Győry Elemér. A leányliceum. A régi nyugalmasabb időkben is nagy gondot okozott a szülőknek gyermekeik iskoláztatása. . És ez érthető is, ha meggondoljuk, hogy az iskola választással már sok tekintetben előre meghatározzuk a gyermek lelki és testi fejlődésének irányát, ezzel együtt nem csekély mértékben jövőjének alakulását is. Minden iskolának megvan a maga sajátlagos jellege, szelleme, vagy helyesebben életre nevelő ereje. A mi pápai iskoláink éppen erről az életre nevelő erőről voltak híresek és ismeretesek, ez vonzotta ide a fiúk és leányok seregét az ország minden részéből. Ezt az erőt vitték magukkal, mint soha el nem fogyó drága ajándékot innen a múlt hagyományaival gazdag iskolából fiúk és leányok egyaránt. Ez az az erő, amely nélkül az élet kapuján belépő királyfi is koldussá válik, de amelynek birtokában a zsellérfiúból is az élet hőse lesz, és ez itt munkál ma is lelket formálólag, jövendőt biztosítóan a mi iskoláinkban. És ha fontos volt a múltban, hogy ezzel az élet harcaiban győzelmet biztosító utravalóval hagyja el az ifjú az iskolát, mennyivel fontosabb ez ma, a bizonytalanságok idején, az egyén és a nemzet szempontjából egyaránt. Ezt az erőt, amely az élet gyakorlati téréin való eredményes munkálkodásra is alkalmassá tette ifjainkat és leányainkat, a kultuszkormány az 1938. XIII. t.-cikkel életre hivott gyakorlati középiskolákkal hathatósan növelte intézeteinkben. A gimnáziumban a folyó tanév elején megnyílt kereskedelmi középiskola ,már az első év alatt megmutatta, hogy be fogfa váltani teljes mértékben a nemzetnevelés szempontjából hozzáfűzött reményeket. t)e szerintem még ennél is égetőbb szükség volt a leányliceumnak nevezett gyakorlati irányú leányközépiskola megalkotására. A fiuk, illetve szüleik ugyanis eddig is megtalálták a képességek és hajlamok szerint megválasztandó legfelemelőbb iskolát. De mi volt a helyzet a leányok taníttatása és nevelése terén? Régebben a legtöbb szülő a polgári iskola négy osztályának elvégzése után, ha leányát tovább akarta taníttatni, a tanítónőképzőbe íratta be, egyrészt azért, miért a tovább tanulni akarók előtt ez látszott a polgári szerves folytatásának, másrészt oklevelet adott, s ezzel együtt az élet számára a megélhetés reményét nyújtotta a növendéknek. Könvnyen érthető, hogy ennek következtében a tanítónőképzőkben túltermelés állott be, az okleveles tanítónők nagy része nem tudott elhelyezkedni a választott életpályán, bár kétségtelen, hogy a tanítónőképzőben szerzett ismeretek a család körében is igaz értékeknek bizonyultak. A szülők másik része, különösen a világháború után, egyetemi végzettséget óhajtott leányának, ezzel akarván biztosítani a jobb elhelyezkedést és nagyobb társadalmi tekintélyt. Ezért a gimnáziumot választotta. Az érettségi bizonvítvánvnak különös varázsa volt és van ma is. Sajnos. nem bizonvult olvan ereiűnek.. hogy birtokosát hegyeken-völgyeken,. az élet nehézségein átsegítette volna. Itt is beállott a túltermelés. Pár évtized alatt oly nagyra nőtt az érettségizett leányok serege, hogy az egyetemen korlátozó rendszabályokat kellett életbeléptetni az évről évre százával felvételre jelentkező nőhallgatókkal szemben. A statisztika jjesztő adatokat közöl az állásnélküli diplomás nők számáról. A fent vázolt tények bizonyítják, hogy leánynevelésünk sürgős, és a mai kor viszonyainak megfelelő, az egyén érdekeit szem előtt tartó, a szülőket megnyugtató, s a nemzeti nevelésügy igényeit kielégítő megoldása elodázhatatlanná vált. Őszinte örömmel és nagy megnyugvással mondhatjuk az e téren sok tekintetben még nem eléggé tájékozott szülőknek, hogy a magyar kultuszkortnány bölcsesége az 1938. XIII. Leikkel megalkotta azt a leányközépiskolát, amely értékes ismeretanyag közlésével, gyakorlati irányával, erősen hangsúlyozott nevelő munkájával négy osztályának elvégzése után az érettségi bizonyítvánnval a mai kor Tvövetelménveinek mindenben megfelelő általános műveltséget, számos főiskolán, illetve akadémián és magasabb tanfolyamon való továbbtanulásra pedig kellő előismereteket nyújt. A jelenlegi tanító- és tanítónőképző intézetek az idézett törvény értelmében az 1938—39. tanév szeptemberétől fokozatosan líceumokká, illetőleg leánvliceumokká alakulnák át, vagyis a következő 1940—41. iskolai évben már megnyílik a leányliceum III. osztálya is, 1942 júniusában lesz az utolsó tanítóképesítő vizsgálat és ugyanakkor tartjuk az első leányliceumi érettségi vizsgát is. De lássuk most már közelebbről a leányliceum célkitűzéseit. A leányliceum az elméleti és szakirányú műveltséget közvetítő középiskolák mellett az a korszerű leányközépiskola, amely jól megalapozott, de gyakorlati irányú általános műveltséget nyújt, és főkép a gyakorlati életpályákra, valamint a neveléssel kapcsolatos élethivatásokra készít elő. A líceumok számára kiadott Tanterv és Utasítás szerint »A líceum feladata, hogy a tanulót vallásos alapon és nemzeti szellemben erkölcsös polgárrá nevelje, gyakorlati irányú műveltséghez, a fiútanulót ezenfelül gazdasági, a leánytanulót pedig háztartási ismeretekhez juttatja, továbbá a családi és iskolai gyermekneveléshez szükséges alapismeretek tanításával magasabb nevelési szaktanulmányokra előkészítse, főiskolai szaktanulmányokra képessé tegye. Mivel a leányliceum a gyakorlati irányú műveltség ismereteinek ás a nevelési alapismereteknek közvetítése mellett a leányokat különleges n& hivatásukra, családi kötelességeikre és feladataikra is előkészíti, méltán tekinthető a leányliceum annak a régóta óhajtott korszerű és tökéletes leányközépiskolának, melyben a magasabb iskoláztatás után vágyódó leányok értékes műveltség birtokába jutnak, előkészülnek a gyakorlati életre és megerősödik bennük női hivatásuk szeretete és megbecsülése. A törvénynek az a rendelkezése, hogy a líceumban közvetített műveltségnek gyakorlati irányúnak kell lennie, egyúttal kijelöli a líceum helyét a magyar iskolarendszerben. Ä törvény a líceumban az elmelet1 irányú gimnázium mellett ezzel egyenlő értékű gyakorlati középiskolát alkotott és a liceumnak a gimnázium mellé állításával eleve kizár minden olyan törekvést, vagy magyarázatot, amely a líceumot másodrendű középiskolává, vagy középiskola-szerű intézménnyé akarná lefokozni.
