Dunántúli Protestáns Lap, 1940 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1940-05-19 / 20. szám
Ötvenegyedik évfolyam. 20. szám. Pápa, 1940 május 19. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ____________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. •_____------------------------------------------ FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK A szociális kérdés és a református egyház.* (Folyt.) Ma mind nemzeti, mind egyházi szempontból az érdeklődés középpontjában áll a magántulajdon kérdése. Ezt a kényes és nehéz kérdést nem lehet olyan egyszerű kézlegyintéssel elintézni, mint Proudhon tette, aki egyszerűen kijelentette, hogy a magántulajdon lopás. Nézetünk szerint ebben a kérdésben is az evangéliom adja kezünkbe a helyes megoldást. Az evangéliom álláspontja merőben ellentétes a materiár lista felfogással. Nem' a jólétet tartja a legfőbb jónak és a szegénységet nem a legnagyobb rossznak. Rendszerint azt szokták kidomborítani az evangéliomból, hogy a gazdagságot kárhoztatja, a szegénységet pedig erénynek tartja. Azonban a teljes evangéliomból kétségtelenül áll előttünk, hogy Jézus nem ellensége a magántulajdonnak. Kitűnik az előbbi abból, hogy elfogadta vagyonos emberek meghívását (Simon farizeus, a bélpoklos Simon, Zákeus) és nem tiltakozott a drága nárdus olajjal való megkenése ellen. Tanítványai közül többen (Máté, Péter, János) elég jó viszonyok között éltek. A kérdés abban a kijelentésben oldódik meg, hogy a javak tulajdonosa Isten, az emberek csupán haszonélvezői annak. Isten mint sáfárokra reájuk bízza annak kezelését. Ebből azután következik az, hogy a vagyont nem azért adja Isten,, hogy az ember a maga hasznára fordítsa, mert mis helyt ezt teszi, rögtön érdemetlenné válik rá, hanemf hogy Isten dicsőségére használja fel, azaz úgy, hogy belőle mindenkinek haszna és előmenetele legyen. így támad belőle jólét, kultúra, templom, iskola és a jótékonvsási intézménvek hosszú sora. A hűtelen sáfártól Isten meg is vonja a reá bízott vagyont. Ezért aj keresztyénség Jézus tanítása szerint a magántulajdont megbecsüli, de nem tartja szentségnek, hanem egyszerű eszközt lát benne arra, hogy az egyén áltatta építhesse Isten országát. Ugyanez a református keresztyénség álláspontja a tőkére vonatkozólag is. Ismeri a pénz missziói értékét, de romboló hatását is. Pénz nélkül nem épült volna egyetlen templom és kórház; nem lehetne aZ Örömüzenetnek egyetlen példányát sem eljuttatni szétszórtan élő testvéreinkhez, nem is beszélve azoknak az intézményeknek fenntartásáról, melyek ma már a református egyház ekzisztenciális kérdései közé tartoznak. De azt is világosan látja a református kérész-' tyénség, hogy minél több a pénz, annál több drága,* érték válik eladóvá és lesz megvásárolhatóvá; meg lehet venni a férfiúi becsületet és a női erkölcsöt, úgy^' hogy, ahol hiányzik az erkölcsi alap és a pénznek lelki * A dunántúli ref. egyházkerület lelkészértekezletén elhangzott előadás. értékelése, ott a keresztyén társadalomban is minden eladó. Épen ezért a református keresztyénség a tőkét a l egszigorúbb evangéliomi nézőpontból tekinti és értékeli. A kapitálizmusban kárhoztatja az úgynevezett profitéhséget, mellyel kiuzsorázza a munkást, csak a termelés fokozására gondol, de nem a termelt javak igazságos elosztására. így azután a társadalmat két részre osztja: kitermel olyan réteget, mely könvékig vájkál a földi javakban és olyat, amely megelégedi nék a gazdag asztaláról lehulló morzsákkal. Vannak egyes kiváltságosak, akik olyan jövedelemmel rendelkeznek, hogy 10—20 család is szépen megélhetne! belőle és vannak tömegek, amelyek emberhez nem méltó életet kénytelenek élni. A református keresztyénség világosan látja, hogy a túlkapásokat nem lehet kényszerrendszabályokkal megszüntetni és a pauperizmus ellen nem lehet könyöradományokkal küzdeni. Bármennyire idegenül hangzik isr ez a merőben anyagi kérdés alapjában véve lelki kérdés s megoldásához csak a lelkek megváltozása, újjászületés vezethet el, mert a társadalmi életnek erkölcsi és gazdasági vonatkozásában isi megrontója a bűn. A bűn sokkal nagyobb hatalom, mint ahogyan azt szociológusaink és közgazdászaink képzelik. Jézus Krisztus a bűnnek üzent hadat, de ebben azután az is bent van, hogy a nyomorúságnak, a társadalmi igazságtalanságoknak üzent hadat. Ezért a rendeltetése tudatában élő egyház Jézus Krisztus evangéliomának mértéke alá állítja a társadalmi bajokat és gazdasági kérdéseket. Ha nem ezt tenné, méltatlan lenne nevéhez, ha elhanyagolná ezeknek a kérdéseknek nyugvó pontra juttatni segítését, vagy egyszerűen tartózkodnék ezektől az anyagi kérdésektől, ez az evangéliomi keresztyénség szégyenletes megfutamodása lenne saját kora problémái elől. Nem mond~ hatja azt, hogy én a lélekkel foglalkozom, az anyag;i kérdésekhez inem nyúlok hozzá, hogy megőrizzem tisztaságomat. Ha így gondolkodnék, úgy cselekednék, mint a remeték, akik abból indultak ki, hogy Isten elhagyta a világot, hogy megtalálhassák, nekik is el kell hagyni azt. Benépesítették a pusztákat, azonban ma évszázadok múltán nincs ott egyetlen iskola, templom, kórház, vagy szeretetház, amely hirdetné, hogy1, valamikor szent életű emberek éltek azon a helyen. Ezek után térjünk át a gyakorlati élet mezejére., Óriási terület! Nem is kívánunk az összes számba]' jöhető problémákkal foglalkozni, csak megemlítjük, hogy a különböző társadalmi rétegek az OTI, az OTBA, a MABI keretében hathatós szociális megsegítésben részesülnek. A múlt évben a mezőgazdasági társadalmi biztosítást kettős irányban fejlesztette tovább a kormány: az özvegyi évjáradékok biztosítása és a baleseti biztosítás hiányainak kiküszöbölése felé. Ehhez jön most a legkisebb mezőgazdasági munkatx REFORMÁTUS fms