Dunántúli Protestáns Lap, 1939 (50. évfolyam, 1-53. szám)

1939-07-30 / 31. szám

154. oldal DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1939. kát, hogy minden vonatkozásban belekapcsolódjanak az anyaország életébe. A változott viszonyok megkövetelik, hogy az egy­házak anyagi helyzetében előálló változások a szük­séghez képest elrendeztessenek. Szükséges, hogy az egyházak a folyó évre reális költségvetést készítse­nek, amely valamennyi egyháznál a való szükséglet­nek megfelelően állíttassák össze és ezzel kapcsola­tosan az anyaországi elvek szerint uj adókulcs álla­píttassák meg. Kegyelettel emlékezett meg a jelentés Beke Kál­mán eke esi lelkész, több egyházmegyei tisztben lel­kesen munkálkodó tanácsbíró elhunytéról és Kúr Klára volt ref. tanítónő haláláról. Emléküket a közgyűlés jegyzőkönyvébe iktatta. Meleg szavakkal emlékezett meg a jelentés Sörös Béla püspöknek a felsőház örökös tagjává és Szilassy Béla dr. kerületi főgondnoknak államtitkárrá történt kinevezéséről, akiket a közgyűlés szeretettel üdvö­zölt. Beszámolt a jelentés az egyházlátogatásokról, melyeket az esperes több tanácsbíró támogatásával tartott s amelyeken elismeréssel tapasztalta az egy­házak szép rendjét. Jelentette az esjperes, hogy a lo­sonci theologia megszűnt és az egyházmegyéből való hallgatók a pápai theologiára iratkoztak be. Ezzel kapcsolatban hálás elismerését és köszönetét fejezte ki Sörös Béla theol. igazgatónak és a tanári testü­letnek a theologia fejlesztése körül kifejtett munkál­kodásukért. Majd felhívta az egyházak figyelmét.egyes egyházakban tapasztalható egykerendszernek úgy az egyház, mint a magyarság szempontjából való hátrá­nyos voltára s ebben a tekintetben a legnagyobb éberségre hívta fel az egyházak vezetőit. Végül meg­köszönte az egyházmegyei gondnoknak és tisztviselői s tanácsbírői karnak támogatását s az Isten áldását az egyházmegyére. A közgyűlés az elnöki megnyitó és esperési je­lentés tárgyalása folyamán a jelentéseket tudomásul vette, a javaslatokat határozattá emelte és Gyalókay László fb. esperes alaposan megindokolt indítványára kimondotta a közgyűlés, hogy »az egyházmegye által a losonci theologian tervbevett internátusára adomá­nyozott 60.000 csehkoronát eddigi kamataival együtt a pápai theologia internátusának adja át«. Ezután a lelkészértekezlet javaslatait tárgyalták le, majd a gyámoldai njugdíjintézeti és közalapi számvevők jelentését, a tanügyi bizottság javasla­tait, a tanítóegyesületi elnök előterjesztését, a bel­­missziói bizottság jelentését és a különböző egyhá­zak ügyeit és felterjesztését intézték el. A közgyűlés egyházmegyei ügyészeknek Bara­­nyay Vince dr. vágsellyei és Fekecs Imre dr. érsek­újvári ügyvédeket egyhangúan megválasztotta. Az Or­szágos Presbiteri Szövetség megkeresésére kimon­dotta ,a közgyűlés, hogy az egyházmegye szeptember vagy október hóban meg fogja tartani presbiteri kon­ferenciáját. A kiskoszmályi árvaház gondnokságának jelentését tudomásul vette a közgyűlés, amely Nehézy Károly és Tóth Kálmán lelkészeknek fáradhatatlan munkálkodásáért elismerését fejezte ki. Délben egy órakor a Dózsa-féle Vigadó nagyter­mében közebéd volt. A közebéden a közgyűlés tagjai vettek részt. Az első felköszöntőt a Kormányzóra Nagy Nándor egyházmegyei gondnok mondotta. A közgyűlést ebéd után folytatták s a tárgysoro­zat utolsó pontjainak -elintézése után i/25 órakor ért véget. ' Áldásos Élet. Özv. Ihász Lajosné szül. ásvai Jókai Etelka felett 1939 július hó 20-án a hathalmi sírboltnál elmondotta Ólé Sándor lelkipásztor^ Textus: I. Mózes 12.-1—2. v. „Én megáldalak téged és felmagasztalom a te nevedet és áldás leszessz.“ Az Úr Ábrahámnak mondja ezt az Igét. Ebben fejezte ki Ábrahám elhivatását. De szól Ábrahámon keresztül és az azóta élt nemzedékeken keresztül hoz­zánk is az Ige. Mert az Ige minden koroknak és min­den nemzedékeknek szói, akik hallgatják azt. Megáldalak téged, felmagasztalom a te nevedet és áldás leszessz. Ki nem érezné közülünk, hogy mennyire illik ez az ige arra az áldott szívre, amely most itt­nyugszik e koporsóban ? Van-e valaki e gyásztisztesség­­tevő gyülekezetben, aki azt ne mondaná: ő volt az, ő volt az az áldásos élet, akire azt mondta az Úr, fel­magasztalom a te nevedet és áldás leszessz! Ha valaki nem tudná, ki volt özv. ihász Lajosné ásvai Jókai Eszter úrasszony, olvassa el a gyászjelen­tést. Óh, hogy áradnak ebből a gyászjelentésből a sze­retet szavai, melyek olyan lélek mélységeiből törtek fel, aki számára megáldott volt és áldás volt. Azt hallottam valakitől, aki mint diák és rokon élt valamikor az ő közelében, hogy Etelka néni olyan jó volt, mintha nem is anya szülte volna, hanem a mennyből az angyalok közül szállt volna le. Mennyire igazolja ezt a felnevelt fiú, aki azt mondja, maga volt a megtestesült jóság, szeretet és gyengédség, a hitvesi és anyai szeretet ra­gyogó példaképe, élete áldás volt mindazokra, akik őt körülvették. Ez az áldásos élet ott kezdődött, gyásztisztesség­­tevő gyülekezet, abban a komáromi emlékezetes épü­letben, melyet buzgó protestánsok emeltek a vallásül­dözés korában s ahol tartották az üldözöttek titkos istentiszteleteiket. Ez a hely templom maradt mindig, amíg a Jókai-család kezén volt, ebben hangzott fel na­ponként, a kerekes pergő rokka zümmögése mellett a nemes Pulay Mária buzgóságos éneke: „Istenre bizotf? magamat, Magamban nem bizhatom“. Ettől nyerte a nagy Jókai Mór azt a vallásos szivet, amelyről tudva van, hogy egészen megtelt Istennel. Ez a magyarázata, hogy Jókai Mór Istent látta a csiilag-tejutakban, az az aszufa-levél férgeinek életében, saját sorsának rej­télyes fordulataiban, nemzetünk történelmében és min­denben. És innét eredt, a nagyanya buzgóságos szivé­ből eredt, itt gyökerezett ásvai Jókai Etelka úrasszony vallásossága, nemessége, jósága, amelyért azt mondja az ő nevelt fia: Élete áldás volt. Áldás volt, mert hiszen örökölte a szellemet a nagy Jókai-családtól. Hozta magával azt a szellemet, amely csak jó lehet, csak nemes lehet, csak áldás lehet. Hozta magával azt a szellemet, amelynek közelében csak a nemesség és a tisztaság találhatott helyet. Áldás volt ő az irodalomban is, áldás volt a csöndes jótékony­ságban és közismert nemesszivűségében. Ki van itt közü­lünk olyan, aki közvetlenül, vagy közvetve, így vagy úgy, egyszer, vagy másszor ne érezte, vagy ne élvezte volna az ő jószívűségét. Talán nem volt kihirdetve, hogy ezt meg ezt az ő jó lelke tette, de a Nap sem hirdeti ki, hogy ő most föl­­síit reánk, ő csak süt és ontja jótékony sugarait reánk. Áldás volt ő Pápa városára, mindig ott volt lelkének egy sugara, kezének egy simogatása a városban, ott volt a kollégiumban, a nőegyletben, a szegények fel­­segélésében. Áldás volt ő az egyházban. A néhai való drága jó nagyanya, Pulay Mária szive dobogott az ő szivében, lelke lobogott az ő lelkében, a nagyszerű

Next

/
Oldalképek
Tartalom