Dunántúli Protestáns Lap, 1939 (50. évfolyam, 1-53. szám)
1939-07-30 / 31. szám
154. oldal DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1939. kát, hogy minden vonatkozásban belekapcsolódjanak az anyaország életébe. A változott viszonyok megkövetelik, hogy az egyházak anyagi helyzetében előálló változások a szükséghez képest elrendeztessenek. Szükséges, hogy az egyházak a folyó évre reális költségvetést készítsenek, amely valamennyi egyháznál a való szükségletnek megfelelően állíttassák össze és ezzel kapcsolatosan az anyaországi elvek szerint uj adókulcs állapíttassák meg. Kegyelettel emlékezett meg a jelentés Beke Kálmán eke esi lelkész, több egyházmegyei tisztben lelkesen munkálkodó tanácsbíró elhunytéról és Kúr Klára volt ref. tanítónő haláláról. Emléküket a közgyűlés jegyzőkönyvébe iktatta. Meleg szavakkal emlékezett meg a jelentés Sörös Béla püspöknek a felsőház örökös tagjává és Szilassy Béla dr. kerületi főgondnoknak államtitkárrá történt kinevezéséről, akiket a közgyűlés szeretettel üdvözölt. Beszámolt a jelentés az egyházlátogatásokról, melyeket az esperes több tanácsbíró támogatásával tartott s amelyeken elismeréssel tapasztalta az egyházak szép rendjét. Jelentette az esjperes, hogy a losonci theologia megszűnt és az egyházmegyéből való hallgatók a pápai theologiára iratkoztak be. Ezzel kapcsolatban hálás elismerését és köszönetét fejezte ki Sörös Béla theol. igazgatónak és a tanári testületnek a theologia fejlesztése körül kifejtett munkálkodásukért. Majd felhívta az egyházak figyelmét.egyes egyházakban tapasztalható egykerendszernek úgy az egyház, mint a magyarság szempontjából való hátrányos voltára s ebben a tekintetben a legnagyobb éberségre hívta fel az egyházak vezetőit. Végül megköszönte az egyházmegyei gondnoknak és tisztviselői s tanácsbírői karnak támogatását s az Isten áldását az egyházmegyére. A közgyűlés az elnöki megnyitó és esperési jelentés tárgyalása folyamán a jelentéseket tudomásul vette, a javaslatokat határozattá emelte és Gyalókay László fb. esperes alaposan megindokolt indítványára kimondotta a közgyűlés, hogy »az egyházmegye által a losonci theologian tervbevett internátusára adományozott 60.000 csehkoronát eddigi kamataival együtt a pápai theologia internátusának adja át«. Ezután a lelkészértekezlet javaslatait tárgyalták le, majd a gyámoldai njugdíjintézeti és közalapi számvevők jelentését, a tanügyi bizottság javaslatait, a tanítóegyesületi elnök előterjesztését, a belmissziói bizottság jelentését és a különböző egyházak ügyeit és felterjesztését intézték el. A közgyűlés egyházmegyei ügyészeknek Baranyay Vince dr. vágsellyei és Fekecs Imre dr. érsekújvári ügyvédeket egyhangúan megválasztotta. Az Országos Presbiteri Szövetség megkeresésére kimondotta ,a közgyűlés, hogy az egyházmegye szeptember vagy október hóban meg fogja tartani presbiteri konferenciáját. A kiskoszmályi árvaház gondnokságának jelentését tudomásul vette a közgyűlés, amely Nehézy Károly és Tóth Kálmán lelkészeknek fáradhatatlan munkálkodásáért elismerését fejezte ki. Délben egy órakor a Dózsa-féle Vigadó nagytermében közebéd volt. A közebéden a közgyűlés tagjai vettek részt. Az első felköszöntőt a Kormányzóra Nagy Nándor egyházmegyei gondnok mondotta. A közgyűlést ebéd után folytatták s a tárgysorozat utolsó pontjainak -elintézése után i/25 órakor ért véget. ' Áldásos Élet. Özv. Ihász Lajosné szül. ásvai Jókai Etelka felett 1939 július hó 20-án a hathalmi sírboltnál elmondotta Ólé Sándor lelkipásztor^ Textus: I. Mózes 12.-1—2. v. „Én megáldalak téged és felmagasztalom a te nevedet és áldás leszessz.“ Az Úr Ábrahámnak mondja ezt az Igét. Ebben fejezte ki Ábrahám elhivatását. De szól Ábrahámon keresztül és az azóta élt nemzedékeken keresztül hozzánk is az Ige. Mert az Ige minden koroknak és minden nemzedékeknek szói, akik hallgatják azt. Megáldalak téged, felmagasztalom a te nevedet és áldás leszessz. Ki nem érezné közülünk, hogy mennyire illik ez az ige arra az áldott szívre, amely most ittnyugszik e koporsóban ? Van-e valaki e gyásztisztességtevő gyülekezetben, aki azt ne mondaná: ő volt az, ő volt az az áldásos élet, akire azt mondta az Úr, felmagasztalom a te nevedet és áldás leszessz! Ha valaki nem tudná, ki volt özv. ihász Lajosné ásvai Jókai Eszter úrasszony, olvassa el a gyászjelentést. Óh, hogy áradnak ebből a gyászjelentésből a szeretet szavai, melyek olyan lélek mélységeiből törtek fel, aki számára megáldott volt és áldás volt. Azt hallottam valakitől, aki mint diák és rokon élt valamikor az ő közelében, hogy Etelka néni olyan jó volt, mintha nem is anya szülte volna, hanem a mennyből az angyalok közül szállt volna le. Mennyire igazolja ezt a felnevelt fiú, aki azt mondja, maga volt a megtestesült jóság, szeretet és gyengédség, a hitvesi és anyai szeretet ragyogó példaképe, élete áldás volt mindazokra, akik őt körülvették. Ez az áldásos élet ott kezdődött, gyásztisztességtevő gyülekezet, abban a komáromi emlékezetes épületben, melyet buzgó protestánsok emeltek a vallásüldözés korában s ahol tartották az üldözöttek titkos istentiszteleteiket. Ez a hely templom maradt mindig, amíg a Jókai-család kezén volt, ebben hangzott fel naponként, a kerekes pergő rokka zümmögése mellett a nemes Pulay Mária buzgóságos éneke: „Istenre bizotf? magamat, Magamban nem bizhatom“. Ettől nyerte a nagy Jókai Mór azt a vallásos szivet, amelyről tudva van, hogy egészen megtelt Istennel. Ez a magyarázata, hogy Jókai Mór Istent látta a csiilag-tejutakban, az az aszufa-levél férgeinek életében, saját sorsának rejtélyes fordulataiban, nemzetünk történelmében és mindenben. És innét eredt, a nagyanya buzgóságos szivéből eredt, itt gyökerezett ásvai Jókai Etelka úrasszony vallásossága, nemessége, jósága, amelyért azt mondja az ő nevelt fia: Élete áldás volt. Áldás volt, mert hiszen örökölte a szellemet a nagy Jókai-családtól. Hozta magával azt a szellemet, amely csak jó lehet, csak nemes lehet, csak áldás lehet. Hozta magával azt a szellemet, amelynek közelében csak a nemesség és a tisztaság találhatott helyet. Áldás volt ő az irodalomban is, áldás volt a csöndes jótékonyságban és közismert nemesszivűségében. Ki van itt közülünk olyan, aki közvetlenül, vagy közvetve, így vagy úgy, egyszer, vagy másszor ne érezte, vagy ne élvezte volna az ő jószívűségét. Talán nem volt kihirdetve, hogy ezt meg ezt az ő jó lelke tette, de a Nap sem hirdeti ki, hogy ő most fölsíit reánk, ő csak süt és ontja jótékony sugarait reánk. Áldás volt ő Pápa városára, mindig ott volt lelkének egy sugara, kezének egy simogatása a városban, ott volt a kollégiumban, a nőegyletben, a szegények felsegélésében. Áldás volt ő az egyházban. A néhai való drága jó nagyanya, Pulay Mária szive dobogott az ő szivében, lelke lobogott az ő lelkében, a nagyszerű