Dunántúli Protestáns Lap, 1939 (50. évfolyam, 1-53. szám)
1939-04-30 / 18. szám
Ötvenedik évfolyam. 18. szám. Pápa, 1939 április 30. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ________________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP._________________________________------------------------------------------ FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Az örök templomépítők* „Az örök templomépítő ebben az országban a református magyarság, mert mindig a maga erejéből építette meg templomát. Ma is ebben az országban legalább 20—25 református templom van épülőfélben. A budapesti református gyülekezetek is ilyen örök templomépítők . . . sohasem fogyunk ki a templomépítésekből, mert a milliós nagy városba felözönlő tiszta, színmagyar református nép, kinek száz esztendeje nem volt szabad letelepedni, nem volt szabad telket vásárolni, nem volt szabad ingatlant venni, most 130.000 lélekszámmal képviseli a színmagyar reformatusságot és hogyha száz esztendeje költözködhetett volna be, akkor 230.000-en lennénk és nem kellett volna egy századon keresztül küzdelmet vivni azért, hogy a magyar fővárost magyarosítani kell“ — Azok a templomok, amelyeket a református magyarság épít, nem hatalmas dómok, csak kisebb alkotások, de Isten még ezekben is megpróbálja az örök templomépítők hűségét. — „Néha Isten meg szokta próbálni az ő népét hitében, mikor egy-egy városban, vagy faluban tűzvész üt ki . . . és le enged égni egy-egy templomot“ Fel tudja-e építeni újra az a nemzedék, melyet megpróbált Isten — ez a kérdés! „És mindig az történt, hogy a próba alatt élő gyülekezetek meg tudták építeni a templomot, csak a próba alatt nem élő gyülekezetek nem tudták a templomot felépíteni. Azt a tanulságot vettem, hogy néha enged Isten az elemek csapásának martalékul egy-egy templomot, hogy általa hitet ébresszen, új felelősséget gyújtson fel, megintse az ő népét, hogy egy ideig nem lakozik közötte.“ A pápai református gyülekezet is örök templomépítő. „Ez is már 300 év óta építi templomát. Volt egy hősi korszaka, melynek története ma is lángra * Szabó Imre budapesti református esperes február 5-én Pápán a református nőegyesület estélyén tartott előadásának a cime ez. Az örök templomépítő pápai református gyülekezethez jött el ezzel az előadással Szabó Imre az örök pápai diák, hogy találkozzék azzal a gyülekezettel, amellyel annyira összeforrott a szive. Ez a szeretet melegíti át üdvözlő szavait: „Eltűnik az a 25 esztendő . . . egyszerre itt érzem magamat a pápai diákok világában, a pápai gyülekezet yilágában, ennek az imádkozó körnek a világában, kikkel együtt tusakodtunk a világháború idején ... most is magammal hordozom a pápai nőegylettöl azoknak a csütörtök esti imádságos óráknak az ajándékait“. A külföldi nagy dómok építéséről szól először. Évszázadokig építették ezeket, mint a kölni dómot 600 évig, a speierit 500 évig. Nagy császárok és uralkodók indították meg ezeknek az irtózatos költségekbe kerülő templomoknak az építését. „Benne kifejezésre juttatták hitüket, minden istenszomjuságukat kőbe és kőcsipkézetbe építették bele. Harminc generáció is áldozatával, reménységeivel hordta a követ, hogy majd egyszer építsen olyant, amelynek csodájára jár a világ ..." Persze ezek az óriási építmények folytonos és gondos renoválásra szorulnak és építésük azért voltaképen sohasem fejeződik be. De mégsem ezek a nagy fejedelmek és uralkodók az örök templomépítők. gyújtja a szívet, akik előttünk jártak, . . . milyen szives kitartással és törhetetlen makacssággal adták bele verítéküket, hitüket, hogy Isten igéje hirdetésének templomot emeljenek, ha olyan eltakarva is, de hogy áldozatuk és hűségük az élő Isten iránt az építkezésükben is megmutattassék . . . Rajta keresztül nemcsak ennek a gyülekezetnek, hanem az egész dunántúli keresztyénségnek itt hirdettetett az Isten igéje, mert jövendő lelkészeik itt jártak fel a szószékre az Isten igéjének gyakorlására és innen küldettek szét az Isten igéjének lángjaival, úgy hogy a pápai református templom nem egy magában épült templom, hanem összfoglalata a dunántúli keresztyének összes református templomainak, mert mindenhova innen vitték rá a tüzet és gyújtották fel a kialudt oltárokon..“ Kijutott a megpróbáltatásból ennek a gyülekezetnek, mikor tűrt templomban, csak háttérbe szorítva dicsérhette és magasztalhatta az Istent. . . „. . . hogy ez alatt is megtanuljunk a magunk lábán járást és a magunk erejéből való élést. De elkövetkezett az az idő, mikor a főútvonalra is kijöhet a dunántúli reformátusság, ahol a kollégiumnak és a leányinternátusnak két szárnya, mint két angyalszárny borul rá a szépen elhelyezett új református templomra. Ezért örök templomépítő ez a pápai gyülekezet, mert a maga számára is, meg az egész dunántúli református keresztyénség számára is építi ezt a hajlékot.“ „Akit Isten kiválasztott arra, hogy templomot építsen, annak valami egészen sajátos, semmi máshoz nem hasonlítható Ielkülete van. Megszállja az ihlet, azt sem tudja honnét jő, mikor szállt a szívére, mi az a kényszerítő erő, hogy azt kell tennie. De azt érzi, hogy azért felelős az örökkévaló Isten előtt. Megérzi és megérti azt, hogy vele együtt csendben és titokban egy másik templom is épül, mert egy templom sohasem épül magában és sohasem csupán kövekből. Ha csak kövekből épül az a templom és mellette láthatatlanul a Krisztus gyülekezete nem ébred, nem éled, akkor kinek kell a templom, ki szomjuhozza azt hogy az élő Isten elé odaálljon és meghallgassa, amit szól? Annak a népnek nem szabad még templomot építeni és néha nem is engedi Isten előbb egy-egy templomnak a felépítését, míg a láthatatlan templom egyidejűleg vele párhuzamosan nem épül. A pápai templom elkezdett épülni, vele együtt kezdett itt épülni az a másik, láthatatlan templom is: az élő gyülekezet, akiket, mint élő köveket akar Isten beleépíteni az ő egyházába ..." „Miért építünk templomot? Azt érezte mindig az ember egészen a protestántizmusig, hogyha templomot építettek, Istent odahozták maguk közé. Lehetetlen elbírni azt a gondolatot, hogy Isten nincs közöttünk. Mikor egy népnek a lelkén ez a gondolat hatalmasodik el, hogy Isten nincs közöttünk: az a biztos haldoklásnak a jele, mikor úgy érezzük, hogy elhagyott minket az Ur és nem szól hozzánk ^dbi)4J£zért próbálták erő__________________( »EfOiBrtm fSism j__________
