Dunántúli Protestáns Lap, 1939 (50. évfolyam, 1-53. szám)

1939-04-16 / 16. szám

80. oldal.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

1939.

Azért, mert a lélek hajija őket! A lélek vágyódik valami után, ami a föld sarából, porából fölfelé viszi magasabb régiókba, ami kielégíti a szép és jó utáni szomjúságát, és ezt az énekben találja meg, az énekben, amely minden szép és jó kútfejéhez, Istenhez emel.

A kampeni református theologiai iskola.

A Pays Bas hotel megvétele óta (1924) az iskola internátussal is rendelkezik. Ez egy minden tekintetben nagyszerű theolőgus-otthon, étteremmel, hatalmas társalgóteremmel, központi fűtéssel és villanyvilágítással ellátva. Jelenleg 23 lakója van,, közöttük 3 külföldi, nevezetesen két ukrán és e sorok írója. A lakást L. P. Hendrikse igazgatónő vezetése alatt a keresztyén szellem egészséges levegője hatja át.

A kam nem theologian jelenleg működő tanárok valamennyien 1912 óta választattak meg. M.ég ugyanezen évben M. Noordtzij nyugdíjaztatása után Dr. J. Ridderbos az ótestamentomi tanszékre, Dr. T. Hoekstra, a pápai theologia másik tiszteletbeli professzora a Biesterveld óta mindezideig betöltetlen gyakorlati tanszékre, kinek helyébe az ő váratlan és megrendítő halála után 1937-ben Dr. K. Dijk, a szigorú ref. ifjúsági egyesület elnöke lép. 1917-ben Lindeboomot az újtestamentomi tanszéken Dr. S. Greijdanus váltja váltja fel. Honig nyugdíjba lépésével 1934-ben az iskola ragyogó tehetségű dogmatikust nyer Dr. K. Schilder személyében, akinek Hepp amsterdami tanárral folytatott éleshangú vitái jelenleg sok nyugtalanságot keltenek az egyházban. A karácsonyi ünnepek utáni napokban Amerikába utazott pár hónapra, hogy dogmatikai állásfoglalását minél szélesebb körökben tegye ismertté és elfogadottá. Az ötödik professzor Bouwman egyháztörténeti tanszékének örököse: Dr. G. M. Hartogh, aki talán az összes tanárok közül a legmelegebben érdeklődik a magyarországi ref. egyház viszonyai iránt.

Úgy hiszem, nem lesz érdektelen, ha szószerint Idézem azt a nyilatkozatot, .melyet a megválasztott professzoroknak és lectoroknak állásuk elfoglalása előtt alá kell írniok. A nyilatkozat így hangzik: »Mi alulírottak, a holland gereformeerd egyház profeszszorai és lectorai az Úr előtt való jó lelkiismerettel aláírásunkat adva nyíltan kijelentjük, hogy szívvellélekkel hisszük és valljuk, hogy a holland geref. egyház hitvallásos iratai mind egészben, mind részleteikben teljesen megegyeznek az Isten igéjével. Kötelezzük magunkat, hogy ezt a tant buzgóságosan fogjuk tanítani és képviselni, sem nyíltan, sem titokban, sem közvetlenül, sem közvetetten nem fogunk ellene tanítani, vagy írni, sőt inkább minden e tannal ellentétben álló tévelygések ellen védekezni és harcolni fogunk. Megígérjük továbbá, hogyha meggyőződésünk e tannal, vagy ennek egyik pontjával is ellentétbe 'kerül, azt a geref. egyház zsinatának tudomására hozzuk, hogy ítéletet mondhasson felettünk, mely esetben mi készségesen alávetjük magunkat a zsinat végzésének. Valamint kijelentjük azt is, hogy amennyiben a geref. egyház generális zsinata, reánk bármi okból is gyanakodva, a tan egysége és tisztasága megvédése céljából szükségesnek tartja, hogy a geref. hitvallás egyik, vagy másik fejezetére vonatkozó meggyőződésünk közelebbi magyarázatát követelje tőlünk, azt bármikor készségesen megtesszük. Az itt megnevezett pontok elleni vétségünk esetén az állásunktól való felfüggesztés ítéletét magunkra vállaljuk«.

És most néhány szót a theol. hallgatók vizsgáiról. Négy évig hallgatnak előadásokat s a kollokviumokon kívül — miket ők »te* b n.en«-eknek neveznek — a következő vizsgákra vannak kötelezve:

1. Pro paede litis ch-examen. Körülbelül a mi alapvizsgánkkal hasonlítható össze, fő tárgyai a héber és a klasszikus nyelvek. Ez a vizsga az eiső theologiai év után esedékes.

2. Candidaais-exümen, melyre csak az összes megkívánt kollokviumok letétele után lehet jelentkezni. A theologian eltöltött idő a legtöbbször rövidnek bizonyul erre, úgyhogy az előadások hallgatását a negyedik évvel befejezett theologusok sokszor éveken keresztül kollokválnak még, mig a candidaats-examenre jelentkezhetnek. Ez a vizsga a mi első és második lelkészképesítő vizsgánk anyagát öleli fel, azonban semmiféle lelkészi teendő végzésére való felhatalmazó joga nincs, azt a jogot az iskolától független egyházi hatóságok tartják fenn maguknak. Ezért még két olyan vizsgáról kell említést tennem, mely előttünk eléggé idegennek tűnik fel.

a) Pmep\araioir~, vagy előkészítő examen, mely az illetékes classis előtt történik, az egyént választhatónak nyilvánítja ki s mint segédlelkészt felhatalmazza az igehirdetésre, azonban az istentiszteletet befejező áldás és a sákramentumok kiszolgáltatási joga nélkül.

b) Peremtoir-, vagy befejező examen. Ez a lelkipásztorrá való meghívás után teendő le a meghívás által illetékessé vált classis és újabban még két vagy három zsinati képviselő előtt. Feljogosít mindenféle lelkészi teendő végzésére.

E két utóbbi examen nem iskolai, hanem teljesen egyházi jellegű s a vizsgáztatók,. akik a theologia bármely tárgyával kapcsolatban is tehetnek fel kérdéseketv nem professzorok^ hanem lelkészi és világi jellegű képviselők.

Ami most már az iskola s egyúttal a geref. theologia sok fölényeskedő kritikus által »megkövesedett orthodoxiá«-nak nevezett irányát illeti, szabad legyen itt idéznem dr. H. Bouwman szavait: »Iskolánktól a modern irányhoz való alkalmazkodást követelő emberek kívánságának nem tehetünk eleget, mert ha eleget tennénk, az a minket éltető éktprincipium megölését jelentené. Ezek az emberek nem értik meg a szigorú ref. hit nagyszerűségét és erejét... Egyáltalában nem az a szándékunké hogy egy szigetre félrehuzódjunk, ahol az élet áramló folyója kikerül bennünket, ahol a mai nemzedék előretörő kultúrája elől elzárkózhatunk, ahol az élet realitásától távol, levegőben lógó ideákról édesen álmodozhatunk... Krisztus (egyháza élő egyház. Az Isten Lelke élteti és nem az a feladata, hogy munkáját a világtól elzárkózva, hanem hogy a világban vigye véghez az idők szüksíégletei szerint s az életet az Úr útján irányítsa. Épen azért a szigorú ref egyház és tudomány sohasem lehet megkövesedett konzervatív. Ámde igenis konzerváljuk az Isten igazságát, amely kijelentetett nekünk az Ő Igéjében... Nem vezettethetjük magunkat e földi bölcseség szerint való igazság s a szüntelenül váltakozó emberi vélemények által, melyek az idők áramlatában fel- és letűnnek, hanem életünk egész folyását és fejlődését a Szentirásbian ladott isteni kijelentés által kívánjuk meghatározni«. (Dr. H. Bouwman: »Onder veilige hoede«. 108. old.)

»A geref. theologia nem megszáradt cserje, mely nem hajt többé friss, zöld levelet, hanem élő, virágzó fa, mely folyó mellé van plántálva, mely meg-