Dunántúli Protestáns Lap, 1939 (50. évfolyam, 1-53. szám)
1939-04-09 / 15. szám
76. tidal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1939. e mai napig az általunk szigorú reformátusnak ismert egyházat jelöli. Az 1893—1903-ig terjedő időszakot méltán nevezi Bouwman a viharok évtizedének. A két egyház egyesítése után esetleges szakadástól félve felvetődik a kampeni iskola és az amsterdami Szabad Egyetem egyesítésének gondolata. Sokan a kampeni iskola teljes megszüntetése, mások az amsterdami egyetemre előkészítő szemináriummá való degradálása mellett foglaltak állást. Az ősi intézmény léte és nemléte forgott .kockán a harcokban, melyek Kuyper tanácsára és megokolására a nyugtalanságot keltő javaslatok elvetésével . végződték. Kevéssel ezután Bavinck azzal az úi, indítvánnyal áll elő, hogy az iskola előkészítő tanfolyamát gimnáziumi fokra kellene emelni, ami az elvilágiasodástól félő konzervatívok, különösen prof. Lindeboom ellenállása miatt meghiúsul. Majd 1902-ben újabb javaslatot terjeszt a zsinat elé, mely szerint a nevelés egysége úgy érhető el, ha a gyülekezetek theol. iskoláját és a Szabad Egyetem theol. fakultását egy iskolává egyesítik somikor a zsinat e javaslatát elveti, elkeseredésében a közben Cock helyére megválasztott profeszszortársával, Biestérvelddel együtt az amsterdami egyetem meghívására elhagyja Kampent. Huszonhét hű növendék kiséri Amsterdamba szeretett profeszszorát a hátramaradt huszonnyolccal szemben. A kampeni iskolára szomorú évek következnek: tanulóinak száma felére csökken, legkiválóbb professzorai elhagyják, a különböző gyülekezetek részéről' újabb meg újabb rágalmak érik, hi vei egymásután pártolnak el tőle Amsterdam javára, úgy gondolják, hogy sorsa meg van pecsételve, olyan, mint egy sűlyedő hajó, melyet jobb minél előbb elhagyni; még egy kis ideig fennáll, aztán a gyülekezetek támogatása és tanulók hiányában okvetlen összeomlik. »De azok számára, akik az iskola és egyház ügyét szívükön hordozták, mégis maradt még egy menekvés: imádkozni a mindenható, hűséges mennyei Atyához. Amit az emberek — jóllehet jó szándékkal — rosszűl tettek, azt az Úr jóra fordíthatja. És az Úr megmutatta, hogy magasabbak az Ő útai a mi vitáinknál és az Ő gondolatai a mi gondolatainknál«, (Dr. H. Bouwman: »Onder veilige hoede«. 93. old.) Sokan, akik a zsinat lezajlása után kezdték magukat vádolni álálsfoglalásuk miatt, később hálát adtak Istennek, hogy az ügyet hatalmas kezével úgy irányította, hogy az egyház ősi iskolája továbbra is megmaradt, melyen a Mindenható gazdag áldása és jótetszése annyiszor megmutatkozott. Az anyagi támogatás lassacskán ismét mind nagyobb méreteket ölt, különösen mikor a »De Wächter«« ' című hetilap megindul, mely minden jövedelmét az iskola számára ajánlja fel. A tanulók száma 1905-ben csak 17 s ez a szám, mely a következő években gyarapszik ugyan, de különösebb növekedést nem mutat, 1917-ben egyszerűé 100-ra ugrik fel és később sem száll alább. 1896-ban a három éves előkészítő tanfolyam megszűnik s helyébe egy teljesen önálló, a kor színvonalának megfelelő gßfef. gimnázium létesül, de úgy, hogy azért gimnáziumi végzettség nélkül is vehetők fel tanulók a theologiára, ha akár magán-, akár más úton szerzett alkalmasságukról bizonyságot tesznek a professzorok előtt leteendő ú. n. admissieexamenen; 1933 óta azonban senki sem iratkozhatik be gimnáziumi végzettség nélkül. Közben új tanárok jelennek meg a sok vihart kiállt falak között. Steketee, Velzen, Brummelkamp nyugdíjba vonul, Wielenga meghal s utóda az egyháztörténeti tanszéken dr. H. Bouwman, pápai iskolánk volt tiszteletbeli tanára lesz, az Amsterdamba távozott Bavincké pedig dr. A. G. Honig, a magyar komité most is élő elhöke. (Folyt, köv.) Varga István ref. s.-lelkész. Az OTBA és a lelkészek. A »Lelkészegyesület« című lapban egyik lelkésztársunk írt arról, hogy milyen jótétemény volna ránk nézve, ha a lelkészeket is felvennék az »Országos Tisztviselő Betegápolási Alap« tagjai közé. A képviselőházban is hangzottak el e tekintetben érdekünkben felszólalások. Talán Ígéret is tétetett a kívánság teljesítésére. Tanítóinkat, úgylátszik, fel is vették az OTBA tagjai közé; nálunk már mindhárom tanító meg is kapta tagsági igazolványát. Eszerint minden hónapban havi fizetésük 1.5 o/o-,át kell tagsági díjként befizetniök. Eddig rendben is volna, de most már lássuk a vele járó előnyöket! Városi lelkészeknél és tanítóknál ez meg is lesz, mert az OTBA körzeti orvosai városokban vannak. De a mi tanítóink, akik eddig a pár kilométernyire levő szomszéd falu orvosát hívták betegükhöz, ezután csak a vonaton megközelíthető s 42 kilométer távolságra levő Körmend városkába kell menniök a körzeti orvoshoz, mert ilyen orvos itt falun nincs. Lázas beteget, gyermeket "hogyan lehet oda bevinni, vagy milyen költséggel lehet onnan 'kihozni az OTBA orvosát, ezt mindenki képzelje el. Ennek az lesz a vége, hogy a havi fizetés 1.5 o/o-át levonják a fizetésből, ,s ha orvos kell, mégis csak a szomszéd faluból hivatjuk el az orvost s fizetjük őt is, meg az OTBA-t is! Érdemes lesz-e ezt az előnyt két kézzel megragadnunk? Tessék ezt megfontolni! Senyeháza. Szűcs László. VEGYESEK ®®©®®®@®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®@®®S)®®©®®S Lapunk olvasóinak és munkatársainak Istentől gazdagon megáldott, boldog húsvéti ünnepeket kívánunk. — Dr. Black J., a Skót Református Egyház idei elnöke meglátogatta a Magyar Református Egyházat. A Kálvin-téri templomban rádióközvetítéssel prédikált. Beszédét dr. Ravasz László konventi elnök tolmácsolta. Dr. Black prédikációjában többek között így szólt: »Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az. Ez a titka annak, hogy mi jobb és boldogabb világot nyerjünk. Egyiket a másik nélkül nem lehet elérni. Sokan azt mondják a keresztyénségről: átok. Ha az: csodatevő átok. Mert ez az egyetlen dolog földön és égen, ami az emberekből felszabadítja a jobbik ént, új embert teremt, megtanít szeretni és szolgálni, önzetlen és nagyvonallá életre vezérel. Számomra az az új világ: a Jézus Krisztusban, az én Uramban életemet megnyugtatom, jellememet megacélozom. És az emberiség számára az az új világ, ha követjük az Ő akaratát és Néki szolgálunk, mint ahogy Ő szolgált nekünk egész a keresztfán való haláláig«.
