Dunántúli Protestáns Lap, 1939 (50. évfolyam, 1-53. szám)
1939-04-09 / 15. szám
Ötvenedik évfolyam. 15. szám. Pápa, 1939 április 9. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ________________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP._________________________________--------------------------------------------- FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK---------------*----------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK H u s v é t. „Elmúlt a gyász, megszűnt a jajszó, Az öröm visszaadatott, Hogy hallatott ez angyali szó: Nincs itt az Úr, feltámadott!“ Nagypéntekre a Husvét veti rá fényét, azért ragyog fel előttünk mennyei fényben. Mikor a Megváltó szenvedett, az volt az emberiség legnagyobb gyásza, legnagyobb szégyene és legnagyobb sötétsége; ebből lett Husvétkor a legnagyobb győzelem, fény és öröm. Husvét nélkül a Nagypéntek örök gyász és örök árnyék . maradt volna. De a Husvét ráveti fényét a Nagypénteki keresztre és egyszerre mennyei fényben ragyog fel előttünk a Golgota minden szenvedése. Mi ez a fény? Az, hogy győzött az, akit Nagypénteken megöltek. Mi ez a fény? Az, hogy az emberek rosszat gondoltak, de az Isten jóra fordította azt. Krisztus meghalt, de harmadnap feltámadt.. Nem önmagáért halt meg, hanem mi érettünk. És hogy ebben Isten kegyelmes akarata volt, Isten örök szerelme volt: mutatja a Husvét. „Éeltámasztatott a mi megigazulásunkért“! „Légy áldott kegyelmes Istenünk! Teremtőnk, Megtartónk, Mindenünk!“ ó. s. Első husvét a szabadságban. Nincs ember, aki megilletődés nélkül tudna végig menni egy temetőn. Bármily gondolatok foglalkoztatták is addig a lelkét, eltűnnek azok nyomban, mihelyt belép a sírok közé. Mert a sírok némán bár, de megrázó módon beszélnek. Felkeltik a lélekben a múlandóság és a halál gondolatát, a tépelődést, hogy akik ott porladnak, lesz-e azoknak valaha feltámadás? Hová lett a’ telkük? Aki ezekre a kérdésekre kétségbe nem vonható, megnyugtató választ tud adni, az az embervilág legnagyobb jótevője. Pál apostol a búzaszemre mutat, melyet a magvető elvet, amely a földben elrothad és így támad belőle új élet. Bölcs és gondolkozásra késztető példa. A búzaszemek is halottak, olyanok, mint a mi drága szeretteink, akiket kiviszünk a temetőbe. Ha a búzaszemből, mely a földben elrothad, új élet támad, a mi földben elrothadó testünkből nem támad-e soha többé élet? Hiszen mi az Isten gyermekei vagyunk. De mit tépelődjünk? Kétségbe nem vonható, megnyugtató választ adott Megváltó Urunknak, a jézus Krisztusnak a feltámadása. Ez a válasz boldogító. A Mindenható Isten jóságát, igazságosságát, atyai szeretetét és emberi szívünk legszentebb vágyát, minden hűséges munkánk és törekvésünk, áldozataink, szenvedéseink jutalmát igazolja ez a feltámadás. Húsz évvel ezelőtt, mint gyermeket az édesanyától, elszakítottak minket édes nemzetünktől és a magyarországi református Egyház szívétől. Rabságba vetettek, a sírunkat megásták. Ügy néztek már minket, mint a földbe elvetett búzaszemet, mely elrothad. Mert kínzóinknak csak a földünk kellett és gyermekeink, kikből maguknak nevelnek kedvükre való nemzedéket. Rabszolgasors' nem élet, sorvadás, haldoklás, halál. De csak akkor, ha a lélek belenyugszik és megadja magát. Ahol nem így van, ahol a lélek ellenáll, csapásokkal, támadásokkal, csábításokkal szemben kemény, mint az acél; ahol senki másnak, csak az Úristennek engedelmeskedik, ott lesz feltámadás. A cseh szolgaság idején, mikor már halálraítéltetésünk végrehajtásán a ránk nézve vad-idegen hatalom lázasan munkálkodott (1922), húsvéti újságcikkben ezeket mondtam: »Én hiszem, hogy a magyarságot, mely 1000 esztendő alatt annyi megpróbáltatáson ment keresztül és annyi dicsőséget szerzett a maga és az Isten nevének., az isteni örök igazság most sem ítélte halálra, csak emberek tették. Farizeusok és bölcsek. Elvakultan, hamis tanúbizonyságokon. De a Golgota hatalma nem örök, a keresztfa hatása múlandó, mert azt csak emberek állítják. Ki nem hisz a feltámadásban? Nézzétek, a fekete rög, mely talán apáink porából képződött, egyszerre csak duzzadni kezd s egyik pillanatról a másikra kiemeli fejét belőle az élet. A földszínen, a porszemek tengeréből s annak helyéből kiemelkedik egy mozgó semmiség, egy porszemnyi féreg, kiemelkedik a feltámadt élet. Ki nem hisz a feltámadásban? Én tudom, hogy a szívünkben lakozó fájdalmat, mellyel most a szeretet sírjára borulunk, érzi az Isten, ki a nagy Halottat feltámasztja újra dicsőséges és diadalmas életre«. Az édes reménység beteljesült, mi a Kárpátok lábainál kesergő, halálraítélt, rab magyarok, megértük a feltámadást. Óh milyen áldott ez a mi első hús vétünk a szabadságban. Legyen érte dicsőség az Istennek! Búcs.soós Károly. Á „ -/N REFORMÁTUS SfflU ’
