Dunántúli Protestáns Lap, 1939 (50. évfolyam, 1-53. szám)

1939-04-09 / 15. szám

Ötvenedik évfolyam. 15. szám. Pápa, 1939 április 9. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ________________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP._________________________________--------------------------------------------- FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK---------------*----------------------------­FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK H u s v é t. „Elmúlt a gyász, megszűnt a jajszó, Az öröm visszaadatott, Hogy hallatott ez angyali szó: Nincs itt az Úr, feltámadott!“ Nagypéntekre a Husvét veti rá fényét, azért ragyog fel előttünk mennyei fényben. Mikor a Megváltó szenvedett, az volt az embe­riség legnagyobb gyásza, legnagyobb szégyene és legnagyobb sötétsége; ebből lett Husvétkor a legnagyobb győzelem, fény és öröm. Husvét nélkül a Nagypéntek örök gyász és örök ár­nyék . maradt volna. De a Husvét ráveti fényét a Nagypénteki keresztre és egyszerre mennyei fényben ragyog fel előttünk a Golgota minden szenvedése. Mi ez a fény? Az, hogy győzött az, akit Nagypénteken megöltek. Mi ez a fény? Az, hogy az emberek rosszat gondoltak, de az Isten jóra fordította azt. Krisztus meghalt, de harmadnap feltámadt.. Nem önmagáért halt meg, hanem mi érettünk. És hogy ebben Isten ke­gyelmes akarata volt, Isten örök szerelme volt: mutatja a Husvét. „Éeltámasztatott a mi meg­­igazulásunkért“! „Légy áldott kegyelmes Istenünk! Terem­tőnk, Megtartónk, Mindenünk!“ ó. s. Első husvét a szabadságban. Nincs ember, aki megilletődés nélkül tudna vé­gig menni egy temetőn. Bármily gondolatok foglal­koztatták is addig a lelkét, eltűnnek azok nyomban, mihelyt belép a sírok közé. Mert a sírok némán bár, de megrázó módon beszélnek. Felkeltik a lélekben a múlandóság és a halál gondolatát, a tépelődést, hogy akik ott porladnak, lesz-e azoknak valaha fel­támadás? Hová lett a’ telkük? Aki ezekre a kérdé­sekre kétségbe nem vonható, megnyugtató választ tud adni, az az embervilág legnagyobb jótevője. Pál apostol a búzaszemre mutat, melyet a mag­vető elvet, amely a földben elrothad és így támad belőle új élet. Bölcs és gondolkozásra késztető példa. A búzaszemek is halottak, olyanok, mint a mi drága szeretteink, akiket kiviszünk a temetőbe. Ha a búza­­szemből, mely a földben elrothad, új élet támad, a mi földben elrothadó testünkből nem támad-e soha többé élet? Hiszen mi az Isten gyermekei vagyunk. De mit tépelődjünk? Kétségbe nem vonható, megnyugtató választ adott Megváltó Urunknak, a jézus Krisztusnak a fel­támadása. Ez a válasz boldogító. A Mindenható Isten jóságát, igazságosságát, atyai szeretetét és emberi szívünk legszentebb vágyát, minden hűséges mun­kánk és törekvésünk, áldozataink, szenvedéseink ju­talmát igazolja ez a feltámadás. Húsz évvel ezelőtt, mint gyermeket az édes­anyától, elszakítottak minket édes nemzetünktől és a magyarországi református Egyház szívétől. Rab­ságba vetettek, a sírunkat megásták. Ügy néztek már minket, mint a földbe elvetett búzaszemet, mely el­rothad. Mert kínzóinknak csak a földünk kellett és gyermekeink, kikből maguknak nevelnek kedvükre való nemzedéket. Rabszolgasors' nem élet, sorvadás, haldoklás, halál. De csak akkor, ha a lélek belenyug­szik és megadja magát. Ahol nem így van, ahol a lé­lek ellenáll, csapásokkal, támadásokkal, csábítások­kal szemben kemény, mint az acél; ahol senki más­nak, csak az Úristennek engedelmeskedik, ott lesz feltámadás. A cseh szolgaság idején, mikor már halálraítél­­tetésünk végrehajtásán a ránk nézve vad-idegen ha­talom lázasan munkálkodott (1922), húsvéti újság­cikkben ezeket mondtam: »Én hiszem, hogy a magyar­ságot, mely 1000 esztendő alatt annyi megpróbálta­táson ment keresztül és annyi dicsőséget szerzett a maga és az Isten nevének., az isteni örök igazság most sem ítélte halálra, csak emberek tették. Farizeu­sok és bölcsek. Elvakultan, hamis tanúbizonyságokon. De a Golgota hatalma nem örök, a keresztfa hatása múlandó, mert azt csak emberek állítják. Ki nem hisz a feltámadásban? Nézzétek, a fekete rög, mely talán apáink porá­ból képződött, egyszerre csak duzzadni kezd s egyik pillanatról a másikra kiemeli fejét belőle az élet. A földszínen, a porszemek tengeréből s annak helyé­ből kiemelkedik egy mozgó semmiség, egy porszemnyi féreg, kiemelkedik a feltámadt élet. Ki nem hisz a feltámadásban? Én tudom, hogy a szívünkben lakozó fájdalmat, mellyel most a szeretet sírjára borulunk, érzi az Isten, ki a nagy Halottat feltámasztja újra dicsősé­ges és diadalmas életre«. Az édes reménység beteljesült, mi a Kárpátok lábainál kesergő, halálraítélt, rab magyarok, meg­értük a feltámadást. Óh milyen áldott ez a mi első hús vétünk a szabadságban. Legyen érte dicsőség az Istennek! Búcs.­­soós Károly. Á „ -/N REFORMÁTUS SfflU ’

Next

/
Oldalképek
Tartalom