Dunántúli Protestáns Lap, 1939 (50. évfolyam, 1-53. szám)

1939-04-02 / 14. szám

1939. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 69. oldal. váltság 1929—32-ig a legsúlyosabb helyzetbe sodorta úgy, hogy a hívek, ha az egyházi felsőbb hatóság* en­gedi, már a lelkipásztori állás betöltésérül is lemond­tak volna, mert a kishitűség úrrá lett rajtuk s meg­feledkeztek arról, hogy Isten segítségével van szabadu7 lás minden nyomorúságból és mindenre van erőnk a Krisztusban. A teljes lelki és anyagi lerongyolódás után az új lelkipásztor vezetése mellett elkezdődött az újraépítés munkája a gyülekezet lelki és anyagi életében egy­szerre. Lassan önmagára ébredt ez a kicsi, magyar gyülekezet és kéz a kézben, Istenbe vetett bizalommal elindult a jobb jövő felé. Előbb az anyagi bajokból való szabadulás, azután régi, szép, hatalmas parochiájának megépítése, melynek tetőzetét egy novemberi vihar lesodorta, majd kipusz­tult szőlőjének újra plántálása, a présház megépítése, továbbá elhanyagolt erdejének rendbehozása voltak azok a feladatok, melyeknek elvégzése szükségessé vált. 1935 szept. 1-től már kisegítő-tanító tanít az iskolában és megszólal újra a rég elnémult orgona is a templomban. 1938 március 3-án pedig újra szervezett tanítói állását is betöltötte és azóta rendes tanítója van. 6 év alatt kb. 4000 P adósságot fizetett ki az egyház és kb. 12.000 P-t költött építkezésre,, beruházásokra és javai­nak rendezésére s ebből csak 1400 P volt segély. Ter­mészetes, hogy e hatalmas összegnek legalább felét kezük munkájával (közmunkával) teremtették elő a hivek. Most 1939-ben új, nehéz feladat előtt állunk. Iskolát és tanítói lakást kell építenünk, 18.000 P költséggel, mert a régi nem felel meg a követelményeknek. 10.000 P államsegélyt kaptunk, ez azonban nem elég, mert az új telek megszerzése felemészti a régi iskola árát. A hiányzó 8000 P-ből 4000 P-t vállalt már a gyülekezet természetbeni szolgáltatásokban, kb. 4000 P az az összeg, melynek előteremtése gondot okoz a gyüleke­zetnek. Nehéz feladat, súlyos kérdés, de Istenbe vetett bizalommal és reménységgel megyünk ez elé is és hisszük, hogy nem szégyenülünk meg. Közben folyik a lelkiépítés munkája évről-évre, mely nélkül lehetetlen az anyagiakban való épülés. Ez a fundamentum. Október 31-ével kezdődik és húsvétiéi végződik a gyülekezeti belmissziós munka. Minden má­sodik héten vallásos estélyt tartunk, melyen előadás, felolvasás, énekszámok, gyermekek szavalatai és a végén bibliamagyarázat van. Az új ének tanulását is itt vé­gezte el a gyülekezet, ma már minden éneket énekelünk a templomban is. Az ifjúsági munkát a fiúknál a lelki­­pásztor, a leányoknál a lelkipásztorné, a bibliaiskolát a lelkipásztor irányításával a tanító vezeti. Összejövete­lek minden héten vannak. A leányok szerdán, a fiúk csütörtökön este jönnek össze saját otthonukban, mely kb. 300 P költséggel rendeztünk be és szereltünk fel. A bibliaiskola szombaton délután van. A leányok és fiúk összejövetele szórakozással kez­dődik. Asztali tennisz, sakk és különböző társasjátékok, újságok és egy száz kötetes kis könyvtár áll rendel­kezésükre, mely utóbbi Barthalos Dezső főjegyző, pres­biter úr és neje Somody Ida úrasszony adománya. Utána ének vezeti be az összejövetelt úgy a fiúknál, mint a leányoknál, felolvasás, rövid előadás megbeszé­léssel, a végén bibliatanulmányozás és ének fejezi be az összejövetelt. A felolvasást elő és utóimát rendesen az ifjak végzik. Közben van szórakoztató rész is, ma­gyar nóták tanulása. A leányok pedig kézimunkáznak, most év végén kiállítás és vásár lesz. Az ifjúsági mun­kától indul ki minden nagyobb megmozdulása a gyü­lekezetnek. Ádvent utolsó vasárnapján volt leánykörünk ka­rácsonyfa estélye, mely alkalommal 18 szegény gyerme­ket ruháztak fel. A műsor két egyfelvonásos színjáték végén Bolla Ferenc veszprémi s.-lelkész tartott befejező áhítatot. Karácsony második napján Mikszáth—Harsányi: „Vén gazember“-ét adta elő az ifjúsági és leányegye­sület a lelkipásztor és tanító rendezésében. Február hó 12-én volt legkedvesebb téli estélyünk a Szeretetszövet­­ség és a gyülekezet céljaira rendezett, évről-évre meg­ismétlődő szeretetvendégség, mely alkalommal Trombi­tás Dezső nagyvázsonyi lelkipásztor hirdette az igét. Közreműködtek: Stremer Antalné úrasszony, Daróczy Baba úrleány, Komló Mária, Bakos Mária, Fodor Vilma, Bállá Rózsi, Molnár Eszter leányköri tagok, a tanító, a lelkipásztor és a lelkipásztorné, akinek a vállaira ne­hezedett a rendezés nehéz munkája. Március 15-én a lelkipásztorné és a tanító rendezésében kedves estét élvezett végig a gyülekezet. Három hazafias egyfelvoná­sos színjáték a gyermekek előadásában, karének, ma­gyar tánc — erre az alkalomra készült gyönyörű papir­­ruhákban — a tanító ünnepi beszéde, a lelkipásztor éneke stb. tarkították a műsort. Husvétkor lesz a leány­kor kézimunka kiállítása és vására. Ezzel véget ér a téli munka, az ifjúságot azonban a nyáron is összetart juk, ha ritkábban- is, de összejövünk. Áz ifjúsági munka anyagi eredménye készpénzben és természetbeni ado­mányokban kb. 400 P. Most a téli munka végén és hat év után Isten iránti mélységes hálával állunk meg, hogy megköszön­jük neki az erőt és kedvet a munkára. Tudjuk, hogy haszontalan szolgák voltunk, mert többet is végezhettünk volna. Az eredményért legyen Istené a dicséret és di­csőség. Még nagy feladatok előtt állunk, melyeknek megoldása küszöbön van, tde ha Isten velünk, kicsoda ellenünk. Lehet, hogy az Ő akaratából ez a nem régen még a halál útján járó gyülekezet valóban az Életé és Krisztusé lesz. Újra népes, gyermekkacagástól hangos, lelkiekben és anyagiakban egyaránt gazdag lesz. Fiai, leányai megindultak már a Krisztus felé, csak meg is érkeznének Hozzá, Aki az Ut, az Igazság és az egyetlen igaz élet. Tótvázsony. Szabó Géza. Felhívjuk a Nagy tiszteletű Lelkipásztor Urak figyelmét, hogy a nagypénteki perselypénz a Nagypénteki Református Társaság által nevelt árvagyermekek részére, nevezett Társaság gond­noki hivatalához (Budapest, II., Szilágyi Dezső­­tér 3. szám) küldendő be. ^@®®®§!$'@®®®®®®®@®®®®®®®®®®®®®®®®®®@@®@® ® __ ® 1 VEGYESEK 1 ® ® @ ® ® s®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®® — Gyászhírek. Részvéttel értesültünk, hogy Darab Lajos nyug. ref. ig. kántortanító, az Őrségi Ref. Tanítóegyesület örökös tiszteletbeli tagja, márc. 23-án életének 74-ik évében, Csurgón csendesen elhunyt. Gyászolják gyermekei: Darab Erzsébet férj. özv. Varga Dezsőné, Darab Lajos ceglédi kántor, Darab Ferenc nemesdédi- Darab Dezső komiósdi lelkipásztor, dr. Darab Sándor, Darab Ödön és a nagyszámú rokonság. Az igazak emlékezete áldott. Mézes Károly nyug. állami tanító, az ógyallai ref. egyház érdemes kántortanítója, hosszas szenvedés után, életének 63-ik évében, csendesen elhunyt. Temetése Ógyallán volt a gyülekezet és a tanítókartársak nagy részvéte mellett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom