Dunántúli Protestáns Lap, 1939 (50. évfolyam, 1-53. szám)
1939-03-26 / 13. szám
Ötvenedik évfolyam. 13. szám. Pápa, 1939 március 26. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ________________________________MEGJELENIK MINDEN VASARNAP. _________________________________------------------------------------------ FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Református evangélizáció. Mi az evangélizáció? Dr. B. Wielenga amsterdami református lelkész hasonló című tanulmányában így állapítja meg: »Evangélizáció a1att értjük azt a céltudatos és szervezett evangéliumi munkát, amely azok között történik, akik Isten igazságától elidegenedve élnek«. Hogy vannak ilyenek egyházunkban is egyre növekvő számban, azt minden nyitott szemmel járó református ember fájdalmas szívvel látja. Mint idegenednek el Istentől, egyháztól a megkeresztelt emberek tömegei s mint gyengítik ezek a hitvalló egyház erejét, napról-napra érezzük és látjuk. Pedig gálvarab-ősök utódairól van szó. Az Antikrisztus serege nőttön nő s egyre csatlakoznak hozzá egyházuktól elhidegült kicsik, nagyok. A romlott világ romboló szelleme betör békés falusi hajlékok, vagy gyülekezetek életébe. Vájjon nézhetjük-e ezeket ölbefett kezekkel, nem volnánk-e haszontalan pásztorok, tanítók, ha azt várnánk, hogy a nyájtól elszakadt bárányok önmagukból fognak visszatalálni. Vájjon a bárány megy vissza elhagyott nyájához, avagy a pásztornak kell utánamenni a megtévedt báránynak? Mindent megpróbáltunk már, belefáradtunk, belefásultunk, többé-kevésbbé magunk is közönyösekké lettünk. Istennek kellett tehát újra kezéberagadni a kezdeményezést. Krisztus, a nagy Pásztor jön, hogy felébressze, összegyűjtse az elszéledt nyájat. Ő jön, itt van az Ő sereggyüjtésének napja, ki áll be az aratók közé, mert a magyar mezők fehérek az aratásra! Legelőször is tisztán kell látnunk, hogy az elvetett nemes gyümölcsmagvakból csak vad fák nőnek, amelyek beoltásra szorulnak ismét. Természetes ez és így van ez a hívő keresztyén ősök utódainál is. Igaza volt annak a lelkipásztornak, aki azt mondta: »A keresztyénségbe nem lehet beleszületni, csak újjászületni lehet«. Mindez bizonyítja az evangélizáció szükségességét. Sok helyütt folyik is már a harc, sok helyütt homokba futnak a felfakadt erők, mert nem az egyház arra hivatott tényezői végzik a műnkét. Mert a Krisztus egyháza van elsősorban hivatva az Ige továbbítására. "Nem kell-e megaláznunk mamiinkat s alávetni a Krisztus újjáteremtő erejének? Mert csak élő egyház ébreszthet alvókat, csak a Lélek tűzével lehet halottakat támasztani. Nem él az a fa, amely nem .növekedik s önmagunknak kell a Krisztus igájába hajlamúnk, mielőtt mások evangélizálásához hozzákezdenénk. Az evangélizációnak sok áldott lehetőségét elmulasztottuk igénybevenni. Csak egyik fajtáját említem. Egy gyülekezetben egy másik gyülekezet lelkésze, kiben a Szent Lélek felelősséget ébresztett veszendő, megtévedt reformátusok lelkének megmentésére, több napon keresztül (bevált a 10 nap) esténként templomi igehirdetést tart. Tíz napon keresztül kitenni a lelkeket az áldott Ige hatásának. Ha csakugyan a Lélek erejével szól az igehirdető s imádság áll e munka mögött, az áldás el nem maradhat. Hamarosan meg fog látszani, hogy a közönyösség hamuja alatt még él az isteni szikra, a hit parazsa, amely a Lélek fuvallatára lángra lobban. Egyáltalában nagy áldása van annak, ha egyik gyülekezet fölkeresi a másikat lelki épülés céljából. Ezeken az evangélizációkon a rendes igehirdetésen kívül alkalmat kell adni arra, hogy a lelkek mélyén rejtőzködő kételyek, kérdések felszínre jöjjenek és helyes feleletet kapjanak. Ez rendszerint egy-egy utóösszejövetel keretében lehetséges. Itt nyílik alkalom arra, hogy az Ige fegyvereivel, de csakis ezekkel az Antikrisztus erősségeit lerontsuk. Vannak lelkek, akikben valóságos nagytakarítást végez ilyenkor a Szent Lélek. Hogy milyen áldása van egy ilyen evangélizációnak az egész gyülekezetre nézve, azt, hála Istennek, már országunkban sok helyütt megtapasztalták. Hiszen gondoljunk csak a körzeti K1E-, vagy a presbiteri konferenciákra, már ezek az alkalmak is megtapasztaltatták velünk a közösség és egyakaraton levés lélekrázó és tisztító erejét. De az ilyen alkalmak megrendezése mindig sok nehézségbe ütközik s a megjelenés anyagi vagy fizikai megerőltetést követel. Erre pedig a gyengébb lelkek nem képesek. Sokkal könnyebben keresztül vihető, természetesen az előbbiekre is égető szükség Yan, a gyülekezeti evangélizáció. Már az is felmérhetetlen áldást hozhat, ha lelkipásztorok időnként kicserélik egymással katedrájukat, vagy egy kis csoporttal meglátogatnak egy szomszéd gyülekezetét. Mindkét félre nagy (áldást jelentenek az ilyen látogatások. Csak az a fő, hogy a cél, a központ mindig a Krisztus legyen. Sürget az idő, kívánatos volna az arra hivatottaknak összejönni és egy leendő evangélizációs munka módszereit megbeszélni, esetleg meghívni erre olyan egyéneket, evangélizátorokat, kiknek ezen a téren már áldott tapasztalataik vannak. Az egyházjavító törekvéseknek önmagukból kell kiindulni, s a fő után a tagok következhetnének. Egy nagy lelki front kialakulására van. égető szükség, mert elvesztettük a Lélek egységét, a Lélek pedig csak tökéletes egységben tud munkálkodni. Magyar református Sionunk sürgetve várja, hogy szánjuk oda magunkat megújítására. Isten akarja a magyar ébredést, akarjuk-e mi is, hiszünk-e benne? Dobjunk el mindent, ami megakadályozza, lehetetlenné teszi tökéletes egységünket. Találja meg minden református pásztor, tanító munka-
