Dunántúli Protestáns Lap, 1939 (50. évfolyam, 1-53. szám)
1939-03-12 / 11. szám
54. oldal DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1939. a Felvidékről érkezett zsinati képviselőket. Első kötelesség a legmelegebb elismeréssel adózni a két évtized alatt ott harcolt testvéreknek, mint szirt a habok közt, rendületlen hűséggel és szilárd hazafisággal megmaradtak református magyaroknak. Köszönet illeti a vezetőket, lelkipásztorokat és tanítókat, de az össze s egyháztagokat is, magyar lelkűk megőrzéséért, hitükhöz való tántoríthatatlan hűségükért. Megint bebizonyult, hogy a magyar reformátusok vezető tulajdonságai a nemzeti érzés és hazafias gondolkozás, amelyet zaklatások és elnyomatások sem tudnak lelkűkből kiirtani. Az elnöki megnyitó beszámolt arról, hogy a konventi elnökség a visszatért református közülelek bekapcsolása végett az ország kormányzójától engedélyt kért a zsinat összehívására. Közben letárgyalták a visszatérő közösségiek irányítóival a szükségessé vált intézkedéseket. így végződött az elnöki beszéd: — Ezt a forrongó, nyugtalan, átmeneti korszakot, amelyet a mai nemzedéknek végig kell szenvednie, nem jelölhetem meg találóbban: »Két világ között élünk«. Nemzetek és egyesek néha gyorsabb ütemben, másszor tapogatózva keresik ennek az új világnak alapjait. A jelenlegi helyett igazságosabb és keresztyénibb gazdasági, társadalmi rend megvalósítására, a széles rétegek szociális felkarolására kell törekednünk. Az egyháznak is hivatása megőrizni — üzeni Balogh Jenő — a történelmi magyar alkotmány legfőbb alapelveit s komolyan megvizsgálni a tervek gyakorlati keresztülvihetőségét, következményeit is. Balogh Jenő kérte a zsinat támogatását. Ravasz püspök Balogh Jenő beszédének felolvasása , után így szólt: Illusztris vendégek érkeztek; a testvér evangélikus egyház elküldte hozzánk képviselőit. (Hosszantartó, meleg éljenzés.) Rapi Béla dr. püspök, titkos tanácsos, az evangélikus küldöttség vezetője újabb harsány 'éltetés közepeit emelkedett szólásra. Megköszönte a magyarországi evangélikus egyházegyetem nevében a református zsinatra történt szeretetteljes meghívást, majd ezeket mondotta a többi közt: — Bizonyságot akarunk tenni arról a közösségről, amely minket a református egyházzal összekapcsol. Ez a közösség utal az Evangéliom közös fundamentumára, Krisztus örök igazságainak szolgálására s a vallási életnek azokra a típusaira, amelyeket a protestantizmus képvisel. De jelenti e közösség egyúttal azt is, hogy a protestantizmusnak eme két ága együtt képviseli a magyar protestánsok munkaigényét a nemzet életében s azt a jogot, hogy a nemzet jövendőjéért az Istentől neki adott karizmákkal munkálkodni hajlandó, sőt erre való jogát fenntartani kívánja. (Zajos helyeslés.) A törvényhozási munkának bele kell kapcsolódnia a rohanó idő árjába, de a nemzeti géniuszból kell ihletést merítenie, — lelkiekben az egyház géniuszától kell telítődnie. Újabb drága alkalom nyílt itt a testvéri szív megnyilatkozására, a református zsinat mellé mint testvérek, hűséges lélekkel állunk oda. Szeretettel ölelésre tárjuk a Felvidék hazatért reformátussága előtt is mindakét karunkat: az ő hazatérésük a mi boldogságunk és gazdagodásunk is. imádkozunk azért, hogy a református testvérek törvényhozó munkájuk felett érezzék és lássák mindig az Örök Törvényadót... Ravasz László az elnöki székből felemelkedve válaszolt: — A magyarországi református egyház zsinata hálásan köszöni azt a megtisztelő üdvözlést, amelyben Főtisztelendőséged és a társaságában levő illusztris urak részesíteni méltóztattak s erre az üdvözlésre szíve mélyéből ad visszhangot. Örömmel állapítom meg újra meg újra, hogy a magyarországi református és evangélikus egyházak között fennálló négyszázados barátság, élet- és sorsközösség nem fogható sem az egyházi diplomácia, sem pedig két egyház udvarias és tisztes jogi formák közötti érintkezésének fogalma alá. Ez a négyszáz esztendős bizonyságtétel egy történeti, gyakorlati apológia, amely nem elméletben áll, hanem mindig élő, mint a kötelesség, mint a szeretet parancsa, mint minden, amit az ész és a szív egyaránt 'javall s amelyben a mi közös urunk és királyunk, Jézus Krisztus parancsát ismerjük fel. Ezzel a gyakorlati bizonyságtétellel tudunk mi vallomást tenni arról: milyennek képzeljük mi az egyházak közötti viszonyt ezen a földön! Tudunk mi bizonyságot tenni arról, hogy a történelmileg kialakult külső szervezet és életfolyamat mögött meglehet, mert megvan a lélek állandó egysége és azonossága. Ezzel tudunk bizonyságot tenni arról, hogy a »szentek egyessége« egyházközi vonatkozásban is érvényes és az egyházalkotmányi különállásokon túl, a lélek egysége és a szeretetnek köteléke az Efézusi Levél örökkévaló kijelentése szerint fennállott, fennállhat és fenn kell állania még azok között az egyházak között is, akik talán külső megjelenésük és történelmi sodruk következtében távolabb állnak egymástól. És: gyakorlati bizonyságtétel ez amellett, hogy a két történelmi evangéliumi egyház együtt adja azt a magyar protestantizmust, amely mint szellemi irányzat, mint művelődéstörténeti áram, egész múltúnkat átjárta, csodálatos alkotásokat hozott létre, színezte és meghatározta a magyar lelket, ezen a földön a kiengesztelődésnek, a világosságnak, a szabadságnak, a rendnek, a belső autonómiának, a puritanizmusnak és az etikai, erkölcsi eszményiségnek! volt mindig a képviselője. Ezek együtt adták történelmünknek azt .az állandó ihletést, amelyből ennek a nemzetnek legnagyobb alkotásai, legfelségesebb álmai, örök reménységei, kockázatos, de szent vállalkozásai támadtak és együtt nemzedékről-nemzedékre átöröklődtek úgy, mint magyar voltunknak egyik legdrágább alkotórésze és öröksége. Főtisztelendő és nagyméltóságú Püspök úr és a közöttünk tisztelt küldöttség útján az Ötödik budapesti zsinat küldi testvéri kézszorítását az evangélikus egyháznak, minden elöljárójának és minden tagjának, a feléje nyújtott kezet mégegyszer megszorítja, szívért szivet ajánl és testvéri szolgálatukra, közös nagy 'küldetésünkre, bajtársi harcunkra Isten gazdag áldását kéri. — Viharos ováció kisérte a nagyfontosságú kijelentéseket. — Az elhunyt zsinati tagok búcsúztatása, a Presbiteri Világszövetség levelének felolvasása s a bizottsági választások következtek még. A Magyar Értesítő nyomán. @ ® 1 VEGYESEK I 5»1 ® @ S ® S®®@S®©®®@®®®®©®®®©>©®®®®©®©®© ®®@S®S® — Személyi hír. Dr. Révész Imre tiszántúli ref. püspök a zsinat után Dunántúl bemutatkozó látogatásokat tett. Március 4-én meglátogatta a pannonhalmi ősi monostorban Kelemen Krizoszföm bencés főapátot, m. kir. titkos tanácsost, aki oly rendkívül szívességgel fogadta 1938-ban az ORLE-konferencia látogató csoportját. Majd Győrben meglátogatta dr. Rapi Béla m. kir. titkos tanácsost, a magyarországi evangélikus egyház lelkészi elnökét és Györy Elemér
