Dunántúli Protestáns Lap, 1939 (50. évfolyam, 1-53. szám)

1939-03-05 / 10. szám

46. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1939. 2. §. Az elszállítás után az elszakított területen a magyarországi református egyház törvényei alapján szervezett egyházi önkormányzati testületek, gyűlé­sek, hatóságok, bíróságok, tisztviselők minden tör­vényes hatáskörben és illetékesen hozott határozata, intézkedése, eljárása az egész magyarországi refor­mátus egyház minden hatósága és minden tagja szá­mára a magyarországi református egyház ugyanazon­­fokú szervének határozatával, intézkedésével, eljárá­sával egyenlően érvényes. Az e területen szabály­szerűen kiállított lelkészi oklevelek, épúgy mint a négy egyházkerülettől kiállítottak, a magyarországi refor­mátus egyház egész területén érvényesek. 3. §. A visszacsatolt területen minden református egyházközség ahhoz az egyházkerülethez tér vissza, amelyből kiszakíttatott. Á visszacsatolt területek református egyházi közigazgatásának, törvénykezésének és egész egy­házi jogrendszerének a magyarországi református egyház fennálló jogrendszerébe végleges beillesztése végett szükséges rendelkezések előkészítésére a zsi­nat a maga tagjaiból országos egyházi bizottságot alakít, amely az érdekelt egyházkerületek és egy­házmegyék elnökségének meghallgatása után a szük­séghez képest javaslatot tesz az országos zsinat­nak. Az országos bizottság maga tűzi ki azt a határidőt, amely alatt a meghallgatandó tényezőknek nyilatkozniok kell s e határidő elteltével a válasz megadása nélkül is elkészíti javaslatát. 4. §. Mindaddig, mig egyházi törvény az előbbi szakaszban említett munkálat alapján másként nem rendelkezik, legtovább 1939 november 2-ig, a vissza­csatolt területen levő egyházkerületek és egyházme­gyék, valamint egyházi bíróságok — ideértve a kon­­venti bíróságot is — eddigi szervezetükben folytatják működésüket. A visszacsatolt területen levő egyház­­kerületekből alakult konvent működése azonban e törvény hatálybalépésének napján megszűnik. Az esetleg megüresedő, vagy a határváltozás foly­tán működésükben akadályozott egyházkerületi és egyházmegyei tisztségeket az egyházi törvényhozás újabb rendelkezéséig nem tölthetők be és az üres tisztséget az egyházi törvény szerinti helyettes látja el. 5. §. A magyarországi református egyház 1933 október 31-én és 1938 május 6-án kormányzói jóvá­hagyásban és megerősítésben részesült törvényei, a visszacsatolt részeken a 4. §-ban említett egyházi törvény hatálybalépésének napján, legkésőbben 1939 november 2-án lépnek hatályba, kivéve az országos református lelkészi nyugdíjintézetről szóló IX. tör­vénycikket, amelynek életbeléptetéséről — figyelem­mel az érdekelt államok közötti tárgyalásokra — az egyetemes konvent rendelkezik. 6. §. Ez a törvény Magyarország kormányzójától való jóváhagyásának és megerősítésének napját követő hónap első napján lép hatályba. INDOKOLÁS. a) Általános indokolás. Az országos zsinat 1920 szeptember 29-én tar­tott ülésében 133. szám alatt hozott határozatával (III. pont) az akkor már elszakított területeken levő református egyházi alakulatoknak azt az utasítást adta, hogy a magyarországi református egyház tény­leges egységének helyreállításáig az egyházhatósági igazgatást az egyházi törvények rendje szerint szük­ség esetén, nevezetesen a szétszakított önkormány­zati testületekben, az egyházi törvények szerinti he­lyettesek útján lássák el. Ennek megfelelően történt a Csehszlovákiához szakított területen a három kü­lönböző egyházkerület alakulása, amely a trianoni békekötés után az új állami felsőbbség rendelkezé­sének is megfelelve, további szervezkedés alapjául szolgált. Az ilyen módon kialakult és az idegen ura­lom fennállása alatt megszakítás nélkül működő egy­házi önkormányzati testületek és hatóságok létezése és működése tehát egyaránt a magyarországi refor­mátus egyház törvényének és zsinati határozatának szellemében állt fenn. A magyarországi református egyháznak azon a területen, melyet az 1938 november 2-án hozott dön­tés Magyarországnak visszaítélt, mintegy 200.000 tagja él. Ennek az egyháznak tehát a magyar nemzeti szempontokon felül külön is van oka mélységes hála­adással emlékezni meg az Úristen ama nagy áldásá­ról, hogy a haza eme részét Magyarországhoz vissza­juttatta. Méltó az elismerés és a köszönet az ott sok nehézség között híven megmaradott egyház tagjainak és kivált vezetőiknak. Az 1938. évi XXXIV. te. és qz egyházi törvény I. te. 1. § rendelkezésének összevetéséből kétségte­len, hogy a visszacsatolt területeken levő reformá­­tusság a magyarországi református egyház alkotó­része. Minthogy azonban a 20 esztendő alatti külön­állás ezen a területen több olyan jogi helyzetet ho­zott létre, amelyet figyelmen kívül hagyni nem le­het és általában a különállás alatt kifejlődött kü­lönbségeket ki kell egyenlíteni, a visszatérés nem tör­ténhetik az 1918 előtti helyzet önként bekövetkező helyreállásával. Ezért szükséges néhány törvényes rendelkezés. b) Részletes indokolás. 1. §. Az 1. § annak a hangsúlyozása kíván lenni, hogy az egyház a külső erőszak következtében be­állott változást semmi vonatkozásban sem ismerheti el magára nézve kötelezőnek és ezért az előző álla­potba való visszatérés elvi álláspontja mellett a 20 év alatt kialakult helyzet tekintetében a további ren­delkezést a maga számára tartja fenn. Einnek az elvi álláspontnak következése az is, hogy a zsinat meg­alakítása tekintetében a konventi elnökség és az egy­házkerületek részéről tett intézkedés helyességét a törvény megállapítja és a visszacsatolt területen levő egyházközségek közreműködésével és az ott működő lelkészek közül történt választással alakított zsinat­nak az egyházi törvény szószerinti rendelkezésével nem egyező megalakítását törvényesnek mondja ki. 2. §. Mivel a most visszacsatolt területeken levő egyházi önkormányzati testületek és hatóságok a ma­gyarországi református egyház törvényei szerint alakultak és működtek, a tőlük származó határozatok­nak és tett intézkedéseiknek az egész magyaroszági református egyházban érvényes voltát a '2. § kifeje­zetten is megállapítja. 13. §. A visszacsatolás részletei körül számos olyan kérdés merülhet fel, melyeket egységesen és előre felállított elvi alapon eldönteni nem lehet. Ezért a 3. § a zsinat által alakítandó bizottságra kí­vánja bízni a visszacsatolással felmerülő minden kér­dés részletes megvizsgálását és minden érdekelt egy­házi tényezőnek meghallgatása után a szükséges ren­delkezésekre vonatkozó javaslat tételét. Ez a Javaslat lehető egységes elvi alapon ugyan, de mégis a he­lyenként esetleg lényegesen is különböző viszonyok­nak figyelembevételével lesz hivatva feltárni azokat a módozatokat, amelyek mellett a végleges vissza­

Next

/
Oldalképek
Tartalom