Dunántúli Protestáns Lap, 1939 (50. évfolyam, 1-53. szám)
1939-02-26 / 9. szám
Ötvenedik évfolyam. 9. szám. Pápa, 1939 február 26. DDNARTÜLI PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ________________________________MEGJELENIK MINDEN VASARNAP._________________________________------------------------------------------- FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL ÓISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Üdvözlés. Sörös Béla dunáninneni püspök beszéde a dunántúli református egyházkerület február 16-i közgyűlésén. Főtiszteletü és Nagyméltóságú Elnökség! Főtiszteletű és Méltóságos Közgyűlés! Mélyen meghatva mondok hálás köszönetét azért a szíves üdvözlésért, amellyel a Nagyméltóságú egyházkerületi Főgondnok Úr engem az egyházkerület nevében, mint a dunáninneni református egyházkerület meghívott elnökségének egyik megjelent tagját köszönteni kegyes volt. ügy érzem, nemcsak a magam nevében kell erre felelnem, de az egész felvidéki reformátusságnak a hálás köszönetét hozhatom. A Nagyméltóságú Főgondnok Úr azon az elnöki értekezleten, amely december hó 8-án az anyaország és a visszacsatolt Felvidék egyházkerületeinek elnökségei résvételével tarttatott, az egész Felvidék visszatért reformátusságát köszöntötte az ő meleg szívének forró szeietetével. Mi ezt akkor az atyai házba visszatért gyermek feledhetetlen emlékeként vettük a szívünkre. így hozdozzuk és szeretetteljesen így visszonozzuk. Most, amikor közelebbről a dunáninneni református egyházkerület elnöksége nevében köszönöm- a dunántúli református egyházházkerület közgyűlésének a vendégül való szíves meghívást és az én személyemben Anyaszentegyházunk régi egyházkerületének a részéről jött szeretetteljes fogadtatást, ki kell jelentenem, hogy nem pusztán vendégképpen jöttem, hanem mint testvér az édes testvérek közé. Nagy örömöt érzek azoknak az arcoknak láttán, akiket itt találtam. Jelentékeny részben azok vesznek körül, akikkel együtt jártam e városban a régi pápai református főiskolában. Akkor az egyházkerületnek a magyar kultúra iránt érzett szeretete és tradicionális egyházhüsége még csak a tégláit hordta össze ennek at épületnek, amiben most ülésezünk. Most gyűléstermének falain a több százados emlékeket, nagy értékű szolgálatokat és ezek megbecsülését jelentő arcképeket szemlélve a magyar történelemnek az a levegője vesz körűi itt engem, ami arra kötelez, hogy hódolattal hajoljak meg a kerület régi nagyjainak nemzethűsége és egyházszeretete előtt és a mi Felvidékünk visszatérése felett érzett mérhetetlen örömünk úgy kell, hogy kapcsolódjék a nemes tradíciókat híven ápoló egyházkerület hittestvéri közösségéhez, hogy minden további együtthaladásunk — úgy a bizodalmas hitben, mint az építő szeretetben — megfelelő folytatása legyen az itt ihlető nagyok példája követésének. Végtelenül sajnálom, hogy Szilassy Béla egyházkerületi főgondnok úr nem lehet jelen ezen a gyűlésen, de ha a mai kormányválsággal kapcsolatos teendői távol tartják is, meglehetünk győződve mindannyian, hogy ő most is és ott is az egyházunk igaz érdekeit szolgálja. Én pedig ha hivatalos minőségemben magam vagyok is, mégsem kerültem egyedül a dunántúli református egyházkerületnek a közgyűlése elébe. Előre bocsátottam magam előtt az én kedves családomat, 14 theologus ifjút, az én édes fiaimat. Előttünk ülésezett az egyházkerület igazgató-tanácsa és a Főgondnok úr Őnagyméltósága kegyes közléséből tudom, hogy ezeket a mi ifjainkat itt megértő lélek és meleg szeretet fogadta. Örömmel értesültem, hogy a kerület elnökségének és a theologiai tanárikar egészének a jóindulata nagy egyetértéssel és segítő készséggel ment át a kerület közgyűlés minden egyes tagjára. Amikor az Ő szíves fogadtatásukért is hálás köszönetst mondok, a régi világ egymásra talált szövetségeseinek és egy célt látó vezetőinek a példája nyomán a most visszatért Felvidék részéről ezeket a mi fiainkat zálogul hagyom a dunántúli református egyházkerület anyaiskolájában hűségünk, odaadásunk, egyházi és hittestvéri készséges szolgálatunk megtartásának bizonyítására. Sokat emlegetett dolog ma Magyarországon a „felvidéki lélek“. Én nem mondom, hogy ők felvidéki lelket hoznak. Mi a mi hegyeinken túl sokkal magasabbra emeltük a mi tekinteteinket. A szuverén Isten feltétlen hatalma alá helyeztük a losonci szerény theologiánkat. Itt egyenként és együttesen szereztük azt a tapasztalást, hogy mit jelent minékünk embereknek az élő Isten kegyelme. Egyedül erre támaszkodtunk. Előtte alázatossággal jártunk. A Jézus Krisztustól hűséget tanultunk. így lett a hitünk bizodalommal teljes akár az Úrra néztünk, akár az élet feladataira. Ezzel a bizodalmas hittel tekintünk utánuk és ki- • sérjük figyelemmel a sorsukat az anyaegyházkerület anyaiskoláján. Hittapasztalásaink és az Istentől vett ígéreteink azonosak Dunáninnen és Dunántúl. Ezek összekötöttek bennünket a múltban és szorosan ápolják kapcsolatainkat és együttélésünket a jövendőben is. Erre alapítva Ígérem a visszatérő Felvidék hűségét és ebben bízva hagyom a dunántúli egyházkerület anyaiskolájának ölén hűségünk zálogaképen a dunáninneni egyházkerület tovább itt képzendő theologus ifjúságát. — Barabásszegen 1938-ban 9 vegyes párból 4 adott javunkra reverzálist, kárunkra 1. Hozzánk áttért ló, kitért 2. Január 15-én Pethő Antal lelkipásztor Barlahida szórványban az ottani evang. gyülekezet lelkészével közös istentisztelet keretében áldotta meg Barlahida új temetőjét. — Nagyrákoson az or gonabeszerzésre megajánlásképen befolyt 3295 P, az Énekkartól 300 P, ugyané célra Ispánk adott 845 P-t, Pankasz 2192 P-t, Szatta 770 P-t, Csődé 220 P-t, Kisrákos 120 P-t, Körmend 150 P-t, Egyházasrádóc 10 P-t, Kerkapéntekfalu 15 P-t. Amerikából 2 dollár adomány jött.
