Dunántúli Protestáns Lap, 1939 (50. évfolyam, 1-53. szám)
1939-02-19 / 8. szám
36- oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1939. Örömmel említem fel, hogy a folyó tanévnek második felére a Felvidékről már 14 theologus iratkozott be főiskolánkra. Ebből a székből is szeretettel, szívből köszöntőm hazatért fiatal testvéreinket és tanulmányaikra a legjobb eredményt kívánom. Megemlékezve arról, hogy az 1928. évi 1. egyházi törvényünk (1. § 2. bekezdés) helyesen hangsúlyozza a magyar reformátusoknak a más országokban élő magyar református egyházakkal való „lelki közösségét“, teljes együttérzéssel és rendithetlen hűséggel gondolunk — az országhatároknak és a jogi szabályoknak különbözősége mellett is — a ma még elszakított területen élő magyar református testvéreinkre. Egyházkerületünknek erről a székhelyéről is küldjük hozzájuk bátorító és biztató üdvözleteinket. Főtiszteletű Közgyűlés! A világháború befejezte óta, történelmi eseményekkel kapcsolatban, egyházunk előtt is a feladatoknak és új kötelességeknek egész garmadája tárult fel. A haladás élén járó szerencsésebb nemzetek a béke évtizedeiben sok feladatot megoldhattak — magyar fajtánknak nem hibája, hanem tragikus végzete volt, hogy a reászakadt négy nagy nemzeti katasztrófa hatása alatt kényszerűségből több ízben elmaradt más országok haladásától. Ha a reánk váró sürgős tennivalók végzése megengedné, hosszasabban kellene emlékeznem arra, hogy az 1918. évi szörnyű összeomlás óta mennyi forrongás, mennyi nyugtalanság, a kommunizmus szégyenteljes hónapjai, maga a román megszállás, a korona értékének teljes leromlása,- a ^középosztály vagyonának elvesztése és annyi más szomorú körülmény lassította meg, vagy tette lehetetlenné azt, hogy a haladás útján gyorsabban járhassunk. A nemzeti szerencsétlenségek sorából ma csak azt a reánk és egyházunkra legnagyobbat kívánom felemlíteni, amely halhatatlan emlékezetű főgondnok-elődömnek, gróf Tisza Istvánnak gyalázatos orgyilkosok által okozott elhunytéval sújtotta nemzetünket. Ő 1917. évi április hó 30-án (egyházkerületi közgyűlés jegyzőkönyve 5—9. lapjai) még személyesen nyitotta meg Közgyűlésünket. Utalt arra, hogy a reánkszakadt védelmi háború alatt mindnyájunknak fokozott erőkifejtést kell tanúsítanunk, hogy a nemzetnek veszélyes időkben kétszeresen van szüksége egységre ; figyelmeztette a tanári és tanítói kart, fejlesszék ki a gyermekek lelkében a hazafiságnak, a kötelességérzetnek, a jellemerőnek értékeit és különösen felkérte a lelkészi karnak (s mivel egyetemes papság vagyunk a világiaknak is) a figyelmét arra a szervezetre, amelyet a segítőkézre, a vezető tanácsadóra szoruló szegény emberek, elsősorban a hadiözvegyek, hadiárvák és -rokkantak érdekében miniszterelnöki hivatalos hatáskörében éppen ő kezdeményezett. 1917 nyarától kezdve és 1918 folyamán gróf Tisza István már a harctéren teljesítette huszárezredesi kötelességeit; közgyűlésünkről elmaradását ezzel mentette ki, s ma, amikor reá emlékezem, mindnyájunk gondolatának adok kifejezést ezzel a sóhajtással: de sok minden másként történt volna, ha az utolsó két évtizedben ő is résztvehetett volna a nemzetünkre váró nagy kötelességeknek minél bölcsebb és a nemzeti érdekeknek minél megfelelőbb végzésében, Áttérve ezeknek a feladatoknak érintésére, hangsúlyozom, hogy több, mint 20 esztendő óta felelős állásban is, különböző egyházi hatáskörben is, valamint a felsőház tanácskozásaiban ismételten kívántam azt, hogy a jelenlegi helyett emberibb, igazságosabb és keresztyénibb gazdasági és társadalmi rend valósíttassék meg. Erre a célra a törvényhozásnak, a kormánynak, az egyházaknak mindent meg kell tenni avégből, hogy a szélesebb néprétegeknek viszonyai, mégpedig egészségügyi, lakásügyi, általános jóléti és művelődési viszonyai kedvezőbbé tétessenek. Különösen mellőzhetetlen és sürgős szükség van arra, hogy a teljesen vagyontalan mezőgazdasági és ipari munkásrétegek életviszonyait az egész vonalon nyugodt és fokozatos haladással javítsuk. Nagy megnyugvás számomra is: ma már minden hivatott tényező egyetért abban, hogy a sürgős társadalompolitikai feladatok között előtérben áll a falusi és tanyai lakosság viszonyainak javítása: jobb lakás, egészséges ivóvíz, küzdelem a népi betegségek ellen, az elemi iskolába járó falusi gyermekek élelmezési viszonyainak kedvezőbbététele, az anya- és csecsemővédelem fejlesztése és kiépítése és hasonlók. A tennivalók halmazából ismételve kiakarom emelni azt, hogy a földreformot a nagy nemzeti érdekek szemelőtt tartásával, a keresztülvihetőséget figyelembe véve, nagy bölcseséggel és lehető sürgősséggel meg kell oldani. Első sorban (amire már egyházi szolgálatomban többhelyütt utaltam): mindent el kell követni arra, hogy minél több, végeredményben lehetőleg mindegyik derék, takarékos és szorgalmas magyar munkás családi otthonhoz juthasson. Azt a százezer vagy még több magyar munkást, akinek ma még nincs házhelyük, állami kölcsönnel is abba a helyzetbe kell juttatni, hogy munkájával és takarékosságával, elősegítve kaphasson házhelyet, mintegy 5—Ó00 négyszögöl telket,,.amelyen, kerti veteményeket termelhessen, amennyiben a helyi Viszonyok engedik, gyümölcsfákat ültethessen, néhány állatot, különösen baromfit, sertést, ha lehet, tehenet tarthasson és öregségére ott nyugodtan, gondnélkül élhessen. Még ha az illető,mezőgazdasági vagy ipari munkás mezőgazdasági vagy egyéb alkalmaztatását fenntartja is, egészen más lesz annak a munkáscsaládnak a lelkiállapota, mások lesznek az élelmezési viszonyai, ha egyúttal kiegészítheti háztartását a kertes házhelyen termelt vetemények, illetőleg az ott tenyésztett állatok felhasználásával. Habár társadalompolitikai téren — igy a földbirtokpolitika terén is — még sok más tennivaló is vár reánk, örömmel említem fel, hogy a már főiskolánk kitűnő világi gondnokának, dr. Darányi Kálmán úrnak rövid miniszterelnöki működése alatt megindított népi politika már is jelentékeny eredményeket mutat fel. A mezőgazdasági munkásoknak kötelező öregségi biztosításáról szóló múlt évi törvény évenkint több mint 620 000 érdemes, elöregedett mezőgazdasági munkást óv meg életének végén gondoktól és nélkülözéstől. A másik 1938. évi törvény az ipari munkások gyermekei részére évi 12 millió pengő gyermeknevelési pótlékot juttatott. Főtiszteletü Közgyűlés! A napi politika körébe tartozó kérdésekkel ebben a teremben sohasem foglalkozunk. Viszont hangoztatjuk, hogy egyházunk tagjai nem maradiak; ellenkezőleg, megfontoltan és a keresztülvihetőséget is szem előtt tartva sürgetik a haladást. A társadalompolitikai reformokat az ezeréves magyar alkotmány történeti fejleményeinek és a jogállam intézményeinek s alapelveinek tiszteletbentartásával, a magyar nemzeti géniusznak megfelelő módozatok mellett kívánjuk megvalósítani. , & Komoly időkben súlyos törvényhozási kötelességek állanak a nemzet előtt. Tudjuk, hogy semmiféle törvény-
