Dunántúli Protestáns Lap, 1939 (50. évfolyam, 1-53. szám)
1939-02-05 / 6. szám
1939. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 29. oldal. kedő tájékoztatást, vezérfonalat nyújt az egyházi vagyonkezeléshez. Nemcsak -egyszerűen megismerteti a vagyonkezelést, hanem a számadások vezetéséhez minden tekintetben pontos és megbízható útbaigazításokat is ad, ami által nemcsak a belsősomogyi, hanem más egyházmegyebeli lelkipásztoroknak is nagy segítségére lehet. Ha egy ilyen tájékoztatás kíséretében jelentek volna meg kezdetben is a vagyonkezelési nyomtatványok, már akkor is minden bizonnyal sokkal kedvezőbb fogadtatásban részesültek volna. Mivel azonban még ma sem jött későn ez a könyvecske, amire a lelkipásztoroknak gyakran szüksége lehet, azért ezt a sok tekintetben nélkülözhetetlen Vezérfonalai a lelkipásztorok szives figyelmébe ajánljuk. Aranykapu vezérkönyv-sorozatban megjelent V. o. Ének c. alatt Vikár Sándor tanítöképző-intézeti tanár énektanítási vezérkönyve. (Néptanítók Pedagógiai Kiskönyvtára kiadóhivatala, Sárospatak.) Múlt évben ismertettük ugyanezen szerzőnek a IV. o. számára írott énektanítási vezérkönyvét. Ez a most megjelent könyv annak a folytatása, továbbépítése. Amint a IV. oszt. szamára Írott könyvet a legmelegebben ajánlottam annak idején a Tanító urak szives figyelmébe, épen olyan jó lélekkel tolmácsolom most az V-ik o. számára írott vezérkönyv használatba vételét. Olyan aprólékos figyelemmel, részletességgel vannak kidolgozva az egyes órák anyagát képező tételek, hogy még a kevesebb zenei tudással rendelkező tanítók is könnyű szerrel elboldogulhatnak. Tapasztalásból tudom, hogy egyházkerületünkben nagyon csekély azon iskolák száma, melyekben hangjegy szerinti éneklést is tanítanak. 25 évi zenetanárságom alatt megfigyeltem ezt a gimnáziumba lépő növendékeknél. S bár tudom, hogy ennek egyik oka az, hogy a csekély óraszám úgyszólva az előírott egyházi énekek begyakorlására szükséges, mégis hinnem kell azt is, hogy a másik ok a megfelelő vezérkönyv hiánya volt. Épen azért most, midőn ezek a tanításhoz szükséges és a célnak megfelelő vezérkönyvek sorozatosan jelennek meg, igen kérem a tanító urakat, minél nagyobb számban tegyenek próbát ezeknek bevezetésével. Az első iévben csak kevesebb anyagot próbáljanak felvenni belőle s azután évenként szaporíthatják a betanítandó részeket. Hiszem, hogy a tanító urak is, a növendékek is kedvvel fogják végezni a munkát, látván az eredményt. Egyben kérem a Nagytiszteletű Lelkész urakat és Presbitériumokat, hogy a Vezérkönyveknek az iskolák1 számára való megrendelésével tegyék lehetővé tanítóiknak, hogy az énektanítás terén is tegyenek néhány lépést előre. A könyv bolti ára 3.50 P, szerzőnél, vagy kiadónál megrendelve 2.50 P. Tóth Lajos nyug. ének- és zenetanár. ®@®@®@®@®®®@®®®@®®®®®®®®®®®®®®@®@®®®®®@ 1 VEGYESEK I ® « — Új felsőházi tag. A Kormányzó Úr őfőméltósága Sörös Béla losonci lelkipásztort, a dunáninneni ref. egyházkerület püspökét a felsőház tagjává életfogytiglan kinevezte. A Püspök urat kitüntetése alkalmából szívből köszöntjük és a felsőházban kifejtendő tevékenységére Isten gazdag áldását kérjük. — Gyászhírek. Mély részvéttel értesültünk, hogy Beke Kálmán ekecsi lelkipásztor atyánkfia elhunyt. Kamocsán temették Galambos Zoltán komáromi és Végh Kálmán lakszakállasi lelkipásztorok. A hű munkás emlékezete áldott. Boszr\ay Ferencné sz. Varga Piroska, Zu lej ka, Bosznay Ferenc darányi igazgató-tanító hitvese, életének 46., házasságának 19. évében hosszú betegeskedés után január 24-én hazaköltözködött Mennyei Urához. Január 24-én temették el Darányban. A temetési szertartást Schmiedt Béla istváhdi lelkész végezte, mig a sírnál dr. Burián István darányi lelkész hirdette a feltámadás igéit. A megboldogult néhai Varga Dezső darányi lelkész leánya volt, akit gyászol özvegy édes anyja, hűséges férje, négy árva gyermeke és kiterjedt nagy rokonsága. Legyen áldott) emléke! — Komáromban január 29-én délelőtt dr. Pongrácz József theol. tanár prédikált. Dr. Pongrácz Józsefné a nők bibliakörében tartott beszédet. — Az egyetemes konvent elnöksége a tavaszi ülések sorrendjét és időpontját a következőképen állapította meg: zsinat március 1—4; egyetemes tanügyi bizottság március 13—14; missziói bizottság március 16; konventet előkészítő bizottságok április 17—18; konvent április 19—21; konventi rendkívüli és rendes bíróság április 21; zsinat május 15—17. — A losonci theologia a most záruló félévvel befejezvén rendeltetését, megszűnik. Az intézet növendékeit a losonci gyülekezet január 28-án búcsúztatta el meleg hangulatú ünnepély keretében. Az intézet növendékei közül Pápára, a II. félévre, 15-en jelentkeztek, akiket szeretettel vár a tanárikar és a theologiai ifjúság. — A csetényi ref. gyülekezetben január 22-én volt az újonnan épített iskola és a vele egybeépített tanácsterem felavatása. A délelőtti istentiszteleten a zsúfolásig megtöltött templomban Boda József veszprémi lelkipásztor prédikált, rámutatva a református iskola fontosságára. Istentisztelet után az ünneplő gyülekezet a leventék sorfala közt levonult az új iskolába, melyet — sőt az udvarát is — megtöltötte az avatási ünnepségre összejött közönség. Az iskolaavató beszédet Lampérth Lajos rédei lelkipásztor, egyházmegyei tanácsbíró mondotta s magasztos imában áldást kért az iskolára, növekvő gyermekseregre, tanítókra egyformán. Úgy a templomi istentiszteleten, valamint az iskolaavatási ünnepélyen a helybeli gyülekezeti énekkar többször szerepelt Kiss László kántortanító vezetésével. György Hona leányegyesületi tag és Pap Kálmán tanuló alkalmi verset szavaltak. A.z ünnepélyen Bödecs Károly súri evang. lelkész is szólt magyar szívből magyar szivekhez. Majd Kovács József helybeli lelkész záróbeszéde következett, melyben vázolta röviden az iskolaépítés történetét; kiemelve az isteni kegyelem segítő erejét, mely az építő gyülekezettel szinte csodálatosan vele volt. Az építő gyülekezet áldozatos szorgalmának és kitartásának eredménye, hogy az újonnan épült 16 méteres épület egy fillér építési adó kivetése nélkül, szinte hetek alatt* megépült. Csupán az járult hozzá, aki és amenynyivel akart. Öröm volt látni a végeláthatatlan kocsi- és szekérsorokat, melyek 14 és 25 km. távolságról hordták az építési anyagok legnagyobb részét. Végül
