Dunántúli Protestáns Lap, 1939 (50. évfolyam, 1-53. szám)

1939-12-31 / 53. szám

272. oldal

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

1939.

tékelve megállapítjuk, hogy az egyház életének mely részét ismertük meg és mi annak a jelentősége.

V. Alkalmazás. Vallásoktatásunk ezen gyakorlati része valóban az életre nevel. Növendékeink jussainak el annak belátására és átérzésére, hogy ők az egyház lelki közösségének élő tagjai, határozzák el és valósítsák meg azt, hogy a tanultakat mint igaz keresztyének az egyházban mint testvéri, lelki közösségben gyakorlatilag felhasználják.

Meg kell még jegyeznem, hogy egy-egy módszeres egység, amely az itt vázolt alaki fokozatok menetében feldolgozást kíván, nem feltétlenül egy tanítási óra anyagát adja, adott esetben, a- tárgy természete szerint két-három órára is terjedhet egy tanítási egység. Az egy tanítási órán túl terjedő módszeres egység alsóbb tagozódása úgy történik, hogy részekre osztva minden részt külön részcélkitűzés vezet be.

Mint az adott áttekintésből látható, a követendő módszer sok rokonságot mutat több közismereti tárgy tanításával. Ez érthető, mert ugyanazokról a tanulókról, ugyanazon lélektani törvények alkalmazásáról van szó. Van azonban a vallásoktatásnak egy sajátos jellemvonása, mely az összes közismereti tárgy tanításától megkülönbözteti. Ez pedig a biblikus jelleg, mely megnyilvánul egyrészt a biblia állandó használatában, minden kínálkozó kapcsolat értékesítése mellett, de még inkább a biblikus szellem érvényesítésében. Jézus élete, a példázatok, az apostolok, az első keresztyének története számára a biblia mint valóságos tankönyv forog kezünkben állandóan, hasonlóan a bibliára vezetjük vissza a II. helvét hitvallás magyarázatát. De az egyháztörténet és' a gyakorlati anyag tanításánál is számtalan alkalom kínálkozik bibliai kapcsolatokra, melyeket sohasem hagyhatunk kihasználatlanul. így, mikor hallunk Kálvin jeltelen sírjáról, milyen sokatmondó kapcsolatot nyerünk a bibliából Mózes temetéséinek felolvasásával, vagy mikor az istentisztelet lefolyását tárgyaljuk, a textus felvétel és igehirdetés indokolására milyen elettel teljes kapcsolatot kapunk Jézus názáreti igehirdetéséből, mikor Ésaiás próféta könyvéből felolvasta és megmagyarázta saját misszióját: Az Úrnak Lelke van é,n rajtam... A vallásoktatás az elemi iskola egyes osztályaiban is biblikus ugyan, de a tanulók nagyobb olvasási készsége, fejlettebb értelmi és érzelmi élete, nagyobb önállósága a továbbképző iskolában adja meg az igazi lehetőséget a biblia fokozott, szinte korlátlan használatára. Akárhány tanóránk szinte bibliaóra jellegét öltheti,, midőn tanulók és vallásoktató mint ifjabb és idősebb testvérek örvendeznek és épülnek az egy mennyei Atya üzenetein. A bibliában való állandó, lélekkel teljes kimerülés segít bennünket, oktatókat és tanítványokat arra, hogy gondolkodásunk és életünk biblikus legyen akkor is, mikor nem épen a bibliát forgatjuk. Vallásos nevelésünk célja a biblia szellemében felnevelt, megváltott és ezért Istennek hálás szívvel szolgáló ifjúságot adni a jövendőnek.

Mondanivalóim végeztével visszatérek ahhoz a gondolathoz, amelyből kiindultam: feladatom az úttörő feladata volt. Ez az igénytelen tanulmány nem tart számot sem eredetiségre, sem teljességre és tökéletességre. Közvetíteni kívánt, tájékoztatni, eszméltetni törekedett. Nem is remélt nagy nyereséget jelentene vallásoktatásunk számára, ha vallásoktató társaim közül akadnak olyanok, akik felhasználják az itt felvetett gondolatokat, de kétszeres nyereséget

fog jelenteni, ha valaki fogyatkozásaim látása arra ösztönöz, hogy az itt összegyűjtött gondolatokkal szembehelyezkedve, az elénk tűzött ' feladat jobb megoldását adja. Isten adja, hogy akár ezen, akár más úton, de előre haladjon vallásoktatásunk szent ügye.

(Vége). B. Major János.

KÖNYVISMERTETÉS

Mályusz Elemér: A türelmi rendelet. II. József és a magyar protestantizmus. Budapest, 1939. Kiadja a Magyar Protestáns irodalmi Társaság. 8-r. VIII -j— 739 1.4-D kép. Ára 20 P. (Folytatás.)

Ennek az elrendelése tehát József legszemélyesebb tette volt, távol minden tanácsadójától. Rendelkezése azonban nagyon általános voít, egyetlen előnyös része volt a magán vallásgyakorlat biztosítása minden protestáns számára. József ugyan szigorúan számon tartotta intézkedéseinek elintézését, de a magyar kancellária egyáltalán nem sietett a királyi parancs végrehajtásával, sőt nem is gondolt a rendelet őszinte végrehajtására. A kezdeményezés így kicsúszott a magyar kancellária kezéből és a polgáribb szellemű osztrák-cseh kancellária megelőzte a magyart.

A magyar kancelláriának minden törekvése oda irányult, hogy az üldöző rendszabályok hatálytalanítására korlátozza a császár intézkedéseit és nyomatékosan hangsúlyozták, hogy az állam nem számíthat a másvallású alattvalók hűségére. Ezzel szemben Gebier most is! kifejtette, hogy a türelmi rendelet kiadása esetén gazdasági fellendülés következne be és a vallási zavarok mindjárt véget érnének. A döntés tehát újra Józseftől függött.

A rendelet hire természetesen nagy nyugtalanságot idézett elő mindkét táborban. De biztosat senki sem tudott, mert a helytartótanács a legnagyobb hivatali titok gyanánt őrizte a szöveget, csak József újabb parancsára, másfél hónapi késedelem után küldte el a főispánoknak, de a kinyomatása elé még mindig akadályokat gördítettek, úgy, hogy a nyomtatvány csak december végén látott napvilágot. A helytartótanács a parancsnak tehát csak akkor tett eleget, amikor már semmiféle mesterkedés nem segített s így végre a protestánsok hivatalosan a szöveg birtokába jutottak s ez annyira kapós olvasmány lett, hogy alig győztek eleget nyomtatni belőle.

A kibocsátott rendelet nem ölelte fel az összes (kérdéseket, tehát sok tekintetben hiányos volt. A protestáns felekezetek főleg azzal foglalkoztak, hogy előkészítsék a konzisztorium tervét, át akarták szervezni iskoláikat is és főleg adatgyűjtő munkát kezdtek a filia kérdés szabályozása érdekében, különösen abból a szempontból, hogy az egyes falvak milyen távol esnek a legközelebbi vallásgyakorlatos helytől. így akartak kész javaslattal fordulni az uralkodóhoz és kérni a rendelet hiányos pontjainak módosítását. Ifj. Ráday Gedeont és Prónay Lászlót felhatalmazták, hogy tájékozódjanak Bécsben a zsinattartás 'engedélyezése felől. A protestánsok felfogása a rendeletre vonatkozólag egyébként az volt, hogy az uralkodó nem önkényesen járt el, mert a protestantizmust a régi törvényes állapotba helyezte vissza, amely a bécsi és linzi békék alapján meg is illette.

Az uralkodó elé járuló protestáns küldöttséget