Dunántúli Protestáns Lap, 1939 (50. évfolyam, 1-53. szám)

1939-12-17 / 51. szám

1939. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 259. oldal. nézeteit meghallgatta József a protestáns vallás poli­tikai részleteinek a megállapításánál. Geblerről tud­nunk kell, hogy ő aposztata volt, tehát nem volt a. protestánsok engesztelhetetlen üldözője. Kaunitz^ e széles látókörű diplomata^ szintén előnyösen befolyá­solta a császár valláspolitikáját protestáns szempontból. A legfelsőbb hatóságok közül a helytartótanács­nak az 'elnökle a prímás volt, referensei pedig a klérus tagjai közül kerültek ki s az itteni tanácsosok mind a nagyszombati egyetem jezsuita korszakában végezték tanulmányaikat. Á kancellárián a vallásügyeket Ör­ményi József referálta, aki valamennyi kollégája között a legműveltebb volt, de ő is jezsuita nevelése miatt elfogult. Főelve abban domborodott kL. hogy azoktól az elvektől, amelyeket már annyi év óta, a katholikus vallás előnyére, ez a vallásügyi rendszer biztosít, veszedelmes lenne eltérni. Örményi meggyőződése a kancellária hivatalos állásfoglalását is jelentette, te­hát ez a felfogás lényegileg nem maradt el a helytartó tanácsé mögött. A vallásügyre vonatkozó kezdeményezés tehát nem indulhatott ki az uralkodó tanácsadói köréből, József legszemélyesebb elhatározásának volt itt mindenben döntő szerepe. A vallásügyi kérdések rendezése a szükségszerűen fölmerült esetekkel kapcsolatban kezdődött meg. Nóg­­rád megyében a helytartótanács a filiák összeírása végett vizsgálatot tartott, amikor is az esztergomi érsek kijelentette, hogy a vallásgyakorlat joga csak azt a helységet illeti meg, amely annak már 1581-ben is birtokában volt. Vagyis a klérus pontosan ,a száz! év 'előtti állapotba akarta visszaszorítani a protestan­tizmust. Az államtanácsosok, akik véleményt mondtak a felmerült ügyre vonatkozólag, felfogás tekintetében lényegesen eltértek ugyan egymástól, de azt egyik sem tagadta, hogy az eddigi rendszeren változtatni (kellene. A kancellária azonban azon volt, hogy min­den úgy történjék, mintha még mindig Mária terézia őrködne a rendszer sérthetetlenségén. Előkerült az a fontos kérdés is, hogy a falusi bírák és jegyzők ki 'előtt tegyék le az esküt. A helytartótanács most is ragaszkodott elveihez, József azonban elrendelte, hogy minden bíró és jegyző a legközelebbi közigazgatási elöljárója kezébe tegye le az esküt. A lévita kérdést ugyanakkor nyolc ungmegyei falu vetette fel. Az itteni léviták természetesen papjelöltek voltak és a tanításon kívül egyházi funkciókat is végeztek. Hiába igyekezett a kancellária eltiltani őket a papi teendők­től, József ráírta az aktára, hogy az ügy függőben tartandó, mig további határozatát meg nem hozza. Ezen ügyekre kiadott intézkedései tehát József két-; ségtelen jóindulatáról tanúskodnak. Ily előzmények után mutatta be a kancellária 1780 dec. 21-i felszólításra a vallásügyi rendszer alap­jául szolgáló királyi utasításokat, melyeket József a helytartótanáccsal állíttatott össze. Ez az anyag csak egészen nyers munka volt, melyhez azonban Örményi egész értekezést írt. Örményi elaborátuma kimerítő tájékoztatót nyújt az akkori vallásügyi rendszerről! s a célja az volt, hogy az uralkodót anyja hagyományainak a folytatására bírja. Felfogása azért érdekes, mert általa tisztában lehetünk, hogy milyen volt egy viszonylag mérsékelt felfogású magyar világi katholikusnak a meggyőző­dése a múltról, a jelen politikájáról és a jövő célki­tűzéseiről. A múlt képe a jezsuita iskolák hagyo­mányainak visszfényét tükrözte. A szerint érvény­­ifelenek mindazok a törvények, melyeket hajdan a protestáns .pártütők erőszakoltak ki. A protestánsok jogi helyzetét pedig úgy kell szabályozni, hogy az ne akadályozza a kath. vallás terjedését. A cél pedig az, hogy a kath. vallást terjeszteni kell, de az erőszak­tól mindenki tartózkodjék. Az ilyen vallási politika humánus voltától egé­szen el volt ragadtatva Örményi, csak annak a módját 'elfelejtette részletezni, hogy a kath. hit terjesztése, hogyan történjék meg a belső rend és egyensúly felborulása nélkül. Örményivel szemben Gebier szintén szokatlan terjedelmű értekezést készített. Az ő meggyőződése az volt, hogy a protestantizmus nem tolerált, hanem recipiált vallás. Pontokba foglalva sorolja fel, hogy időrendben milyen jogokat vettek el a protestánsok­tól, a jövőre vonatkozólag pedig azt kívánja, hogy méltányosabb, az állam javának és a vallás szellemé­nek megfelelőbb elvek érvényesüljenek. Ugyancsak az ő érdeme, hogy meg merte fogalmazni, milyen le­gyen az a szellem, amelynek a jövőben a felekezetek egymáshoz való viszonyát jellemeznie kell. A keresz­tyén tolerancia uralmát óhajtja s azt, hogy egyik se tartsa eretneknek a másikat. (Folyt, köv.) Dr. Soós Adorján kollégiumi tanár. ®®@®@@®@®®®®®®®@®®®®®®®®®®:®®:®®®®®®(§Ceí®@® I VEGYESEK 1 S® S 5® ® @®® ®®®®®®®®@®®®®®®@ ®®®@ ®@ ® t9)®@)® — Az egyeztető bizottság ülése. A volt dunán­­inneni egyházkerület és a dunántúli egyházkerület köz­gyűlései által kiküldött egyeztető bizottság Pápán, de­cember 12-én tartotta ülését a püspöki székházban. — Az ülésen Medgyasszay Vince püspök elnöklete mellett a következő tagok vettek részt: Győry Elemér egyház­kerületi lelkészi főjegyző, Soós Károly és Czeglédy Pál esperesek, Nagy Nándor és dr. Nagy Béla egyházme­gyei gondnokok, Eötvös Sándor és Koncz Rezső egy­házkerületi számvevők. Dr. Balogh Jenő dunántúli egy­házkerületi főgondnok és dr. Szilassy Béla, a volt du­­náninneni egyházkerület főgondnoka másnemű elfoglalt­ságukra hivatkozva kimentették magukat. A bizottság a legnagyobb egyetértéssel fogadta el a gondosan előké­szített javaslatokat, melyeket véglegesen a januárban tar­tandó egyházkerületi közgyűlés fog jóváhagyni és ér­vénybe léptetni. — Nyugdíjazás. Az országos református lelkészi nyugdíjintézet intéző-bizottsága Bállá Dezső kupi lelki­­pásztort saját kérelmére 1940. évi január hó 1 -tői kez­­dődőleg nyugdíjazta. Kívánjuk, hogy a hű munkás szá­mos éven át élvezhesse a pihenést. — A körmendi ref. gyülekezet, a nyugdíjazás folytán lemondott Fiilöp József esperes örökében Pethő Antal barabásszegi lelkészt hívta meg lelkipásztorának. Isten gazdag áldása legyen a meghívással megválasz­tott lelkipásztoron és a választó gyülekezeten. — Tanárválasztás. A debreceni kollégiumban a Jakucs István nyugdíjazása következtében megüresedett számtan szakos tanszékre a tiszántúli egyházkerület köz­gyűlése László Gézát, pápai gimnáziumunk közszeretet­nek örvendő tanárát választotta meg. Amidőn a kiváló nevelőtől, a kedves jóbaráttól sajnálattal búcsúzunk, debreceni munkásságára is Isten bőséges áldását kérjük. — Bohatec József bécsi egyetemi tanár, theolo­­giánk tiszteletbeli tanára az utóbbi két esztendőben két hatalmas művel ajándékozta meg a theologiai irodal­mat. 1937-ben jelent meg Kálvin tana az államról és

Next

/
Oldalképek
Tartalom