Dunántúli Protestáns Lap, 1939 (50. évfolyam, 1-53. szám)
1939-12-10 / 50. szám
252. oldal DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1939. hát tanításról nem lehet szó. Mert vagy a tanító végzi a maga munkáját egyoldalúan, de a tanulók lelkében nem megy végbe az, amit a tanító elérni óhajt, így csak a tanító tanít, de a tanuló nem tanul. Vagy pedig a tanuló dolgozik egyoldalúan, a tanító vezetése nélkül, ami az ú. n. önképzés, aufodidakszis esetében történik, ekkor ismét nem lehet szó tanításról. (Weszely i. m. 286. o.) Mivel a tanítás a tanító és a tanulók közös szellemi munkája, azért a helyes módszer megállapítása céljából tekintetbe kell vennünk a tanító személyiségét, a tanulók lelkivilágát és a tanítandó tantárgy természetét. Szótanunk kell ezekről egyenként és azután szólhatunk magáról a módszerről. (Folyt, köv.) B. Major János. I Lux Lajos* 1883—1939. (Született 1883-ban Hajdúnánáson. A középiskola hat osztályát Hajdúnánáson, a két utolsót Debrecenben végezte, egyetemi tanulmányait Kolozsvárott. Gyakorló tanár volt Hajdúnánáson és Böszörményben. 1908-ban a pápai ref. nőnevelő-intézet tanára. 1914-ben hadbavonul s kötelességét teljesíti az orosz, román és olasz hadszíntéren. Csak 1920 januárban térhet haza.) A dunántúli református egyházkerület nőnevelő intézetének tanári testületé és növendékserege úgy áll itt e sötét sír szélén, mint a villámsujtotta fa, melynek pár nappal ezelőtt még gyönyörű lombkoronája most megtépve, széttörve, irgalmat esdekelve tekint az égre, ment az egyik erős termőág összezúzva a földön hever. Milyen teljes és milyen gyönyörű volt a fáinak koronája a maga épségében, milyen sok drága gyümölcsöt érlelt évről-évre az összetört ág, mennyire hozzájárult ahhoz,, hogy az élet dalát tanuló madárkák biztos árnyas enyhelyet találjanak a védelmet nyújtó lombkoronában! És most minő sors vár a fára? Vájjon begyógyul-e a mélyen hatoló seb? Lesz-e még gyümölcstermést biztosító egészséges vérkeringése a fának? Tud-e még védelmező nyughelyét biztosítani a megriadt madaraknak? Ezek a kérdések törnek elő a mi földre verettetésünk idején a mi keblünkből is, mert elveszítettük az intézetnek azt az igaz értéket jelentő munkását, akinek jelleme, nevelői és tanítói egyénisége őt az elhivatott tanárok legjobbjainak a sorába állították. Minden túlzás nélkül elmondhatjuk itt e nvitott sír ,szélén, hogy Lux Lajos bölcs ember volt,_ jó ember volt és igaz ember volt. Lux Lajos bölcs ember volt. Hajdúsági szűkebb hazájából hozta magával a vele született és az alföldi napsütésben ragyogó végtelen rónaságom megerősödött éleslátását, a dolgoknak a reális oldalukról, a maguk valóságában való szemlélését, a gondolatoknak rövid, de. megkapóan a lényeget kifejező fogalmazását. Bölcs volt, mert életét nem hiú emberi dolgokra emelte fel, hanem a háború és az élet annyi megpróbáltatást és annyi szenvedést adó iskolája után hivatásának mezején és családi hajlékában js a lélek templomát építette. Lux Lajos jó ember volt. A természetben a teremtett dolgoknak nemcsak az anyaga, hanem sokkal inkább a mozgató erő1, a kis és nagy dolgokat Isten roppant világává összekapcsoló lélek érdekelte. A * kis fűszálban, virágban, a legparányibb bogárbian a teremtő bölcs alkotását látta, s a világ összes dolgait abban a nagy összefüggésben szemlélte, amely mindnyájunkat külön-külön rendelésünkkel Isten csodálatos világává kapcsol össze. Ebben a felfogásban gyökerezett az ő istenfé-lelme, szívének jósága, mely mindenre kiáradt. Lux Lajos igaz ember volt. Akinek Isten világos látást adott, aki a természetet a Mindenható templomának tekinti, annak szíve csak az igazság felé hajolhat. Az igaz ember pedig egyszersmind alázatos ember. Lux Lajosnak alázatossága az Ő végtelen finom úri szerénységében mutatkozott. Kerülte az élet vásári zaját, a feltűnést, szerette a csendet, a magányt, a munka békéjét. Még elmúlása is ez a szerény, senkit zíavarni nem akaró csendes visszavonulás volt. És most, amikor ilyen értéket temetve egyszerre oly szegények lettünk, a kétségek nyugtalanító érzésével kellene innen távoznunk, ha nem hangzanék felénk az Ige örök vigasztalása: »Boldogok akik az Urban halnak meg. Bizony azt mondja a Lélek, mert megnyugosznak az ő fáradságuktól és az ő cselekedeteik követik őket«. János Jel. XIV:13. Lux Lajosnak is csak földi részét zárja el előlünk a sír. cselekedetei, példaadása, ajándékozó nagy lelke itt marad közöttünk. És most, amikor utoljára elbúcsúzunk földi sátorházától, megköszönjük azt a sok drága ajándékot, amelyet mi, kartársak, az ő hűséges baráti szívétől és tanítványai szerető apai Telkétől nyertek. Példaadásodat soha nem felejtjük, örökségedet híven őrizzük, drága szeretteidet, akikben tovább élsz közöttünk, helyetted is az eddiginél még nagyobb szeretettel és gondoskodással szorítjuk keblünkhöz. A református nőnevelő-intézet tanári kara és növendékei nevében búcsúzom Tőled, Isten Veled, »a Lélek él, találkozunk!« f KÖNYVISMERTETÉS V -............................ Mályusz Elemér: A türelmi rendelet. II. József és a magyar protestantizmus. Budapest, 1939. Kiadja a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság. 8-r. VIII + 739 1. 4-11 kép. Ára 20 P. (Folytatás.) Mária Terézia korában Magyarország a legkiegyensúlyozottabb államnak látszott, ahol küzdelem még szóharcok alakjában sem folyt. Mintha ellentétek nem is lettek volna a magyar társadalomban. A vallásügyeket az 1715-i országgyűlés katholikus többségének tilalma következtében a diéták tárgyalásain a protestánsok mégcsak szóba se hozhatták, így a protestantizmus sorsának intézése az uralkodó, illetve hivatalnokainak kezébe került. Mivel a protestánsok igazukat semmiféle hatóságnál nem kaphatták meg, a belpolitikai helyzet pedig nem kényszerítette arra az uralkodót, hogy a protestánsok irányában enyhítse vagy módosítsa felfogását, így sorsukba fordulatot csak a világnézet megváltozása hozhatott. Ez az új szellemi áramlat pedig a felvilágosodás volt. Mária Terézia személyileg nem tudott megbarátkozni a felvilágosodás elveivel. Élete alkonyán határozottan megjelölte azt a három általános elvet, amelyek érvényesülését az állam életére veszedelmesnek tartotta: a szabad vallásgyakorlat engedélyezését, a társadalmi rend felbontását és a szabadság uralmát. Meggyőződése szerint lenni kell egy uralkodó vallásnak, mert ha az emberek saját tetszésük szerint ala* A sírnál elmondotta dr. Horváth Endre.
