Dunántúli Protestáns Lap, 1939 (50. évfolyam, 1-53. szám)
1939-12-03 / 49. szám
248. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1939. közgyűlési ügy szerepelt, amelyek elintézése után Fejes Gábor imádságával ért véget. A gyűlésen résztvevők a nagyrákosi iskolában rendezett közebéden a késő délutáni órákig maradtak még együtt. — Gyászhír. A francia protestáns theologiát súlyos veszteség érte Allier Raoul párisi theologiai dékán elhunytával. Allier 1862 június 29-én született. 1886- ban a montaubani líceum tanára lett; 1887-ben a montaubani református theologia hívja meg tanárának, 1889 óta pedig a párisi protestáns theologiai fakultáson tanított 44 esztendeig, 1933-ban történt nyugdíjazásáig, 1920 óta ő volt a theologia dékánja. Fő munkája: „A megtérés lélektana a vad állapotban élő népeknél“ 1925-ben jelent meg. 1927- ben adta ki „A vad állapotban levő népek és mi“ című könyvét és 1935-ben Varázslás és Vallás című könyvét. Doktori értekezése, mely 1902-ban jelent meg a Nantes-i Ediktum visszavonásának előzményeivel foglalkozott. A Párisban tanult magyar református theologusok hálával és kegyelettel emlékeznek egykori atyai pártfogójukra. Az elhunytról Goguel Móric, a párisi prot. theol. fakultás dékénja írt meleghangú emlékezést a Le Christianisme au XXe siécle november 15-iki számában. — A bánhidai reformátusoknak örömünnepük volt november 12-én. Ezen a napon ayatták fel rég óhajtott iskolájukat és helyezték el a templom alapkövét. A környe-bánhidai református egyház figyelembe véve az egyház helyzetét és teherbiróképességét, nagyon ügyesen oldotta meg temploma felépítését. A földszinti részen van az iskola és tanítólakás, az emeleti részen pedig a templom. Az épület, amely szép magyaros stílusban épül, már tető alatt áll, s ha a jó Isten ad erőt és hitet a további munkára, á jövő esztendőben már kész templomában adhat hálát Istennek s kérhet megtartatást Bánhida református népe. Az iskola ajtajában Somogyi István, a környe-bánhidai ref. egyház lelkipásztora üdvözölte Lőke Károly ésperest. Majd átnyújtotta az épület kulcsát, megkérte annak megnyitására és felavatására. Örömköpnyektől csillogtak a szemek, amikor az új jskolateremben felzengett a zsoltárimádság dallama. Lőke Károly esperes bizonyságtevő beszéddel avatta fel s adta át a használatnak az új tantermet, kiemelve az iskola fontos rendeltetését, hogy az Istenbe vetett hitünk megerősödhessen, felebarátaink iránti szeretetünk a krisztusi szeretetből fakadó lehessen. A felavatás után kivonult a gyüleléezlet a templom elé, ahol az építésért sokat fáradó Somogyi István lelkipásztor felolvasta a templom alapkövébe elhelyezendő okmányt, majd Besse Lajos egyházmegyei főjegyző hirdette Isten igéjét. A szép ünnepségen számos közéleti előkelőség is megjelent. Utána közebéd volt. — Templomszentelés Fehérvárcsurgón. A fehérvárcsurgói református hívek 150 éves templomukba új padokat csináltattak és bevezettették a villanyt közadakozásból. Különösen szép és megható volt a Fehérvárcsurgóról elszakadt ref. hívek adakozása. Nagy öröm és Isten iránt való mélységes hála töltötte be a hívek szívét, mikor látták nemes egyszerűségű, megújított szép templomukat. A felszentelés november 26-án délelőtt volt, melyet Szűcs József esperes végzett. Az ünnepélyes istentiszteleten nagy meghatottság fogta el az egész gyülekezetei és sokan sírtak örömükben. Délután vallásos ünnepély volt a már felszentelt templomban. Hölgye Endre várpalotai lelkipásztor prédikált. Szűcs József esperes verseit felolvasta Kovács Lajosné tanítónő. A költemények nagy figyelmet keltettek. A „Hit“ című meg egyenesen elragadtatást váltott ki a gyülekezetből. Egy ifjú és egy leány szavalt Az iskolás gyermekek karéneket adtak elő. Befejezésül a helybeli lelkipásztor az adakozásról szólt röviden. A templomszentelési perselypénz 34 P 43 f volt. Mindezekért Istennek legyen dicsőség! — Presbiteri értekezletet tartott a pápai ref. gyülekezet a saját presbiterei • részére november 19-én. Áz értekezletet Ólé Sándor lelkipásztor imádsága után Medgyasszay Vince püspök-lelkész nyitotta meg mélyenjáró beszéddel, rámutatva arra, hogy az új idők nemcsak a közigazgatási és anyagi ügyek intézését kívánják a presbitériumoktól, hanem azoknak a lelkiekben is mindenkor elől kell járniok jó példával. Előadást dr. Pongrácz József theol. tanár tartott: A presbiteri tiszt az Újszövetségben címen. Felszólaltak még Ólé Sándor lelkipásztor és dr. Cseh-Szombathy László egyházközségi főgondnok. Az egybegyűltek elhatározták, hogy ilyen értekezletre máskor is összejönnek. — A Komáromi Református Egyházközség (balpart) november 12-én, vasárnap délelőtt tartotta a kollégium nagytermében közgyűlését az egyház tagjainak | élénk érdeklődése mellett. A közgyűlést Galambos Zol! tán lelkészelnök buzgó imája nyitotta meg, majd a törvényes formaságok elintézése után a lelkészelnök előterjesztette az elnökség jelentését. A jelentés nagy örömmel számol be a múlt év november 6-iki felszabadulásról és mélységes hálával adózik Horthy Miklós Kormányzó Urunknak, aki atyai szeretetével ölelte magához a felszabadult magyarságot. Hálával emlékezik meg a jelentés mindazokról, akik a felszabadulást előkészítették és annak érdekében fáradoztak. Ezután visszapillantást vetett az elmúlt húsz évre, mely alatt az egyház Istennek kegyelméből nagy fejlődést ért el. Elismeréssel emlékezik meg néhai Vargha Sándor lelkésznek és dr. Gaál Gyula volt főgondnoknak, Páti Nagy Sándor algondnoknak a megszállás első éveiben kifejtett nehéz í munkájáról és meleg szavakkal emlékezik meg. Fülöp Zsigmond főgondnoknak 14 év óta tanúsított buzgó és j önzetlen, eredményes vezető munkásságáról, úgyszintén Mórocz László helyettes algondnok lelkes tevékenysé- I géről, az egyház megértő és áldozatrakész presbiteriumá' ról, melynek derék tagjai a megszállás ideje alatt az ittélő testvéreknek mindenben szép példát mutattak. Az egyház nemcsak anyagilag erősödött meg, hanem a lelkiélet terén is nagy haladást mutat és a Gondviselés sej gítségével sikeresen oldotta meg mindama feladatokat, j amelyeket a világháború rombolásai következtében erkölcsi és anyagi téren el kellett végezni. Önérzettel j mutatott reá a lelkészelnök arra a tényre, hogy amíg a I megszállás alatt minden felekezet megtalálta az állammal való kapcsolatot, addig a csehszlovák uralom a magyar református egyháznak legtermészetesebb jogait sem ismerte el, törvényeit, amelyek biztosították volna önkormányzati jogait, dacára a lévai és pozsonyi zsinatoknak, egyáltalában nem hagyta jóvá, lelkészeinek törvényesen járó államsegélyét két éven át nem folyósította, noha a többi egyházak lelkészei azt megkapták. A reformátusság magyarságát mindvégig megtartotta s a komáromi ref. egyház erről ama tevékenységével is bizonyságot adott, hogy a szlovák iskolákban a vallást magyar nyelven tanította. Majd felsorolta mindama aikotásokat, melyek a gyülekezet áldozatkész híveinek támogatásával létesültek és rámutatott a belmissziós munka nagy eredményeire, melyek úgy belső, mint külső életében jelentkeztek. A történelmi eseményekben gazdag múlt esztendő ! is áldásos volt a gyülekezetre, melynek vezetősége és
