Dunántúli Protestáns Lap, 1939 (50. évfolyam, 1-53. szám)

1939-12-03 / 49. szám

246. oldal

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

1939.

módot talált arra, hogy a régi törvényeink éhségével térhetünk vissza a hazai egyház kebelébe.

Idegen uralom alá jutott egyházunk életének biztosítása és a hozzánk tartozó magyarság nemzeti érdekeinek szolgálata kettős feladat elé állította a református egyház vezetőit. Egyrészt az új viszonyokhoz alkalmazkodva űj életre kellett indítani a különféle egyházkerületekből kiszakadt részeket, egy egységes szervezetbe való összefoglalás útján, másrészt a régi életből mindem lehetőt átmenteni és fenntartani kellett a megváltozott körülmények között is. így szervezkedtünk meg három kerületbe s állítottunk fel egy kormányzó kon ven tét. És csak az államkormány ismételt nyomására hívtuk össze zsinatunkat úi tör« vény alkotására, amelynek életbeléptetése a csehiszlovák állam összeomlásáig azonban nem történt meg. Sok szemrehányást hallgattunk elnöktársammal a megnemértők részéről, kik e törvénytől reményiették helyzetük javítását,, az állami anyagi-források dúsabb csörgedezésére alapítva az egyház életének virulását. Pedig,nyilvánvaló volt akkor is, hogy a csehszlovák kormányzat financiális ökokból sem nyújthatta a bőségszarút a magyar református egyház felé akkor., amidőn a nemzetüeg hozzá közelebb álló egyházak támogatását mind szőkébbre kellett szabnia. Egy tál lencséért adtuk volna fel múltúnk 'tradicionális értékeit,. ha a több oldalról felhangzott kívánságoknak engedve a zsinati törvények életbeléptetését túlzott mértékben szorgalmaztuk volna. — A konventi elnökségben éppen úgy, mint legkedvesebb tanácsadó munkatársaiban mindig sziki a szil ár dián élt az a meggyőződés, hogy csehszlovákiai életünk csak ideigóráig való. Ezért az állami élet folyamatába szervesen bekapcsolódni, és az államalkotók protestáns nemzeti egyházaival szorosabb kötelék kiépítésével az államélet szilárdításához erkölcsi értékeket szolgáltatni, egyházunk nemzeti hivatásával nem láttuk összeegyeztethetőnek. S bár gondosan ügyeltünk arra, hogy egyházunk pártpolitikai szervezkedésektől távolálljon, s ezért egyháztagjaink s lelkészeink pártpolitikai meggyőződésébe soha bele nem szóltunk, mindig nyíltan hirdettük, hogy egyházunkat a magyar nemzet szolgálatára rendelt isteni instrumentifmniak' tartjuk, amelynek erkölcsi erejét a nemzet létfentartási küzdelmébe beállítani és abban érvényre juttatni mindenki elemi kötelességének tartjuk. Éppen ezért nem jogosult azon kritikai megállapítás, .amely reformátusságunk szerepét a csehszlovák uralom alatt kedvezőtlenebb színben 'állította bev mint a római katolikus egyházhoz tartozó magyarokét. Mindkét egyházban voltak erősebb és gyengébb nemzeti öntudattal biró magyarok,, erről statisztikai összehasonlítást tenni felettébb kétes tértékű vállalkozás lenne.

A csehszlovák földreform során lábrakapott gyakorlat, mely a földet politikai ^szolgálatok fejében juttatta az igénylőknek., megszédített, felekezeti különbség nélkül sok kis és nagyobb földéhes magyart. A cseh földreform felülvizsgálata során a vezetésem alatt működő kormánybiztosság ezek közül csak olyanok birtokszerzését hatálytalanítja, akiknek az elnyomás idején tanúsított magatartása a magyar nemzeti érdekeket súlyosan sértette. Kisemberek apró botlásait igyekszünk elnézni, a jobb módban levőknél szigorúbb mértéket alkalmazunk. Működésünknél kizárólag a nemzet egyetemes érdekeinek szolgálatára törekszünk^ magánérdekeket csak akkor veszünk figyelembe, ha azokat egyetemes érdekek sérelme nélkül elégíthetjük ki. Tisztában vagyunk azzal, hogy mint

minden emberi, úgy ez a munka sem lehet tökéletes és minden igénynek megfelelő, mégis az a meggyőződésem, hogy jóirányú munkát végzünk munkátarsaimmal, a visszacsatolt területeken, a húsz év alatt sok sérelmet szenvedett magyar lakosság jogos érdekeinek kielégítésére. Mert bár vitán felül áll, hogy a csehszlovák földreform mélyen belenyúlt a magyar birtokos társadalom magánérdekeibe —- a forgalmi értéknél alacsonyabb ki osztási árnál lényegesen kisebb megváltási árak elszámolásával — elképzelhetetlen volna, hogy a visszacsatolás után a magyar állam drágábban juttasson földet jó magyaroknak ott, ahol barázdás szomszédságban magyar embereknek is adott földet az idegen hajalom. Á saját területünkön tapasztaltuk az elmúlt húsz év alatt, hogy micsoda veszedelmet rejt magában az idejében keresztül nem vitt birtokmegosztás a nemzet élettere szempontjából is. Elődeink a múltban kevesebb érdeklődést mutattak a kérdés iránt, és így ma kell figyelmünket fokozottabban fordítani arra,, hogy nemzetünk legalább ji megmaradt területén olyan életfeltételek között gyarapodhasson és fejlődhessen, hogy a környező népek versenyképességével szemben megállhassa a helyét. Húsz éves tapasztalataink bizonyítják, hogy a független birtokos parasztság — kellő művelődési fokon — a legmegbízhatóbb és legerősebb hordozója a nemzeti öntudatnak és hjjséges követője azoknak,, akik önzetlen szolgálatukkal bizalmát megnyerték és akinket éppen ezért vezetékül elfogad. Ezt a magyar kisgazdatársadalmat erkölcsi értékeivel megerősíteni, megrögzött hibáiból kivetkőztetni és lelki és szellemi művelődésében tökéletesíteni, és így nemzeti hivatására méltóan előkészíteni egyházunk legméltóbb hivatásteljesítése és feladata. A húsz éves múlt elmosta közöttünk a társadalmi válaszfalakat és hozzászoktatott ahhoz, hogy mindenrendű embertársunkban az emberi méltóságot és az emberi értékeket meglássuk, megbecsüljük és tiszteljük. A mindennapi érintkezésben a kölcsönös megbecsülésnek gyakorlati érvényesülését átlagműveltségünk emeltyűjének, és így a nemzeti erő gyarapodásának felbecsülhetetlen értékű előmozdítójaként ismertük meg, mert általa fejlődött népünk önbecsülése, nemzeti önérzetének kifinomulása, nemzeti sorsvállalásra való öntudatos és sokszor áldozatos készsége, és kötelességérzete a közösség iránt.

És most, mielőtt egyházkerületünk ünnepélyes utolsó ülését megnyitnám, köszönetét mondok érdeme szerint, mindkét egyházmegye minden lelkipásztorának és buzgó atyánkfiainak, az elmúlt húsz év alatt kifejtett egyház- és nemzetépítő munkájukért és legyen szabad azt reménylenem, hogy ezután még nagyobb odaadással és még nagyobb lelkigyönyörüséggel fognak lelkészi és világi református magyar testvéreim nagy nemzeti értékeink gyarapításán fáradozni, hogy méltó fiai legyünk az újra visszarjyert édes hazának. Ehhez Isten áldását kérem egyházunk minden tagjára.

A közgyűlést a megjelent alkotó tagok szíves üdvözlés emellett ezennel megnyitom.

— A rendkívüli missziói segélyt kerületi közgyűlés a következőkép osztotta ki: Bercelvidéki misszió 700 P, Rinyahosszufalu 100 P, Hencse 50 P, Csurgó 100 P, Dég 100, Környe—-Bánhida 50 P, Vörösberény 100 P, Sopron, Szombathely, Zalaegerszeg, Nagykanizsa, Győr, Kaposvár, Keszthely, Nagymaros 50—50 P, öszszesen 1600 P.