Dunántúli Protestáns Lap, 1939 (50. évfolyam, 1-53. szám)

1939-11-05 / 45. szám

228. oldal. dunántúli protestáns lap. 1939. takarított fillért kapjanak a szent célra, hogy a haj­dani nagy horvát település (Velika-Atadü, később Horvát Átád, szemben a másik, Kaposvár feletti Ma­­gyaratáddal) helyén, hirdesse a magyar élmiakarást a református templom a fejlődő fürdővároskában. A nagyatádi egyház hívei a templomépítést irá­nyító néhány buzgó uron kívül igen szegények. Mun­kások és napszámosok, kik mind máshonnét kerültek Atádra. A templom azonban nemcsak ezeknek a szá­mára épül, hanem a kora tavasztól késő őszig itt megforduló fürdővendégek számára is, mert mint ahhogy ők mondják, ha télen is olyan sokan volnánk mi reformátusok Atádon, mint nyáron, akkor köny­­nyebben építenénk templomot. Testi és szellemi üdülés közben, mintha köny­­nyebb volna a lélek belső békéjét is megtalálni. Ezért alakulnak olyan sok helyen a szezon-gyülkeezetek a fürdőzők között s épülnek az új ref. templomok. Nagyatádon kétszeres jelentősége lesz tehát az épülő ref. templomnak, nem helyi jellegű tehát az a buzS góság sem, ami eltölti iránta a lelkeket, ezért kíván­koznak e sorok az egyházi sajtó nyilvánosságán ke­resztül az áldozatkész lelkekhez, kiknek a számára ideirom az építtető egyház csekkszámát is azzal, hogy »Cselekedjünk jót mindenekkel, kiváltképen a mi bi­tünknek cselédeivel«. 42.205. Ref. Fiókegyház, Nagy­atád. Táncos Dezső.------------­­' Ü* KÖNYVISMERTETÉS IV ■■ GJ Mályusz Elemér: A türelmi rendelet. II. József és a magyar protestantizmus. Budapest, 1939. Kiadja a Magyar Protestáns irodalmi Társaság. 8-r. VIII -j- 739 l.-f-ll kép. Ára 20 P. Néhány nappal ezelőtt hagyta el a sajtót Mályusz Elemér több mint 700 oldalas munkája, mely köze­lebbről a Türelmi rendelettel, tágabb értelemben pe­dig a XVIII. sz. magyar egyházpolitika történetével foglalkozik. E nagyarányú munka különös figyelemre méltó nem csupán terjedelme^ hanem főleg belső ér­téke szempontjából. Mályusz vérbeli történész és ez munkájának minden sorából tükröződik. Megállapí­tásai tárgyilagosak, sohasem elfogultak, okfejtése lo­gikus és mindvégig érdekes. Jóllehet a szerző saját bevallása szerint 10 évig dolgozott a művön, de még így is csodálatra méltó, hogyan tudta hatalmas forrás­anyagát ennyi idő alatt összehordani, és ily mesteri! módon elrendezve formába önteni. Ami pedig különö­sen meglepő, adatai közül oly frappánsan válogatta ki a legalkalmasabbakat... hogy az általa tárgyalt kor és gondolat lényege annyira .kristálytiszta lesz az ol­vasó előtt, hogy maradék nélkül bele élheti magát az elmondottakba. A munka négy részre tagolódik. Az egésszel a szokottnál rendszeresebben fogunk foglalkozni, fő­leg azért is, hogy fölkeltsük iránta az érdeklődést. Hisszük ugyanis, hogy a protestantizmus szenvedése és felemelkedése egyházakat és egyeseket egyaránt {érdekel s az alábbi sorokkal rá akarjuk irányítani min­denkinek a figyelmét erre a Mátyusz szakavatott tollá­ból kikerült történelmi munkára. Az első rész a régi rendszert, a XVIII. sz. első felének egyházpolitikai helyzetét vázolja. Mályusz munkájában abból indul ki, hogy a XVIII. századra sikerült a vezető köröknek a nem­zeti gondolatot annyira elerőtleníteni, hogy a magyar protestáns j obbágyok szétszórását a katholikus urak rend jénlévő eljárásnak találták. Ott volt p. o. Padányi Biró Márton veszprémi püspök, aki pern bánta, ha uradalmai kevesebbet jövedelmeznek., csak szélnek ereszthesse protestáns jobbágyait. Az elveket természetesen Becsben állapították meg. Itt, protestánsmentes légkörben, láttak napvilá­got azok a rendeletek, amelyek a korábbi vallásügyi törvényeket magyarázták. A cél: mindenütt és minden lehetséges eszközzel visszaszorítani a protestantizmust. Mária Terézia uralma végén — folytatja tovább Mályusz — a protestánsok helyzete országrészenként különbözött: 11 megyében csak az aríikuláris helye­ken lehetett templomuk, 19 megyében általában min­denütt,. aljol 1681 előtt már volt vallásgyakprlatuk, Erdélyben azonban csak kivételképpen veszítettek el egyes imaházakat. Az egyes egyházaknak a jogi hely­zetük is különbözött: a keleti országrészekben p. o. a filiákat a lelkészek zavartalanul látogathatták. Az 1687. országgyűlés a soproni cikkeket érvényben le­vőknek nyilvánította ugyan, de csak amig (adhuc) az uralkodónak tetszik. Protestánsok ellen tehát az intéz­kedések oly végeláthatatlan tömegét indították, me­lyek sorsukat egyre nehezebbé tették. A filiát felke­reső papot, ha nemes származású volt, pénzbírsággal sújtották, egyébként pedig bebörtönözték. Lehetet­lenné tették a püspökök felügyeleti jogát, 1768-ban kiadott rendelet szerint vegyesházasságot csak úgy köthettek, ha a ^protestáns fél reverzálist ad. Nem a jog uralmát jelentette ez a rendszer, hanem ,az éber türelmességét. (Folyt, köv.) Dr. Soós Adorján kollégiumi tanár. § VEGYESEK 1 0 ® — Az Országos Protestáns Napok gyűlései és ünnepélyei a lapunkban közölt műsorral folytak le. Is­ten kegyelméből sok ezren jöttek össze az ország min­den részéből. Az ez alkalomra rendezett kiállítások iránt oly nagy az érdeklődés, hogy azok látogatási idejét meghosszabbították. — Kerületi tanintézeteink tanárikarai és ifjúsága testületileg jelent meg a reformáció napján a refor­mátus templomban, ahol az igét dr. Török István theol. tanár hirdette. A theologia Tóth Ferenc köré­nek Akadémiai estjén dr. Tóth Endre theol. tanár tar­tott előadást a Pátens ellen folyó küzdelemről, külö­nösen kiemelve a harc dunántúli vezető egyéniségei­nek munkásságát. Dr. Török István tanár-elnök meg­nyitóbeszéddel, Csapó Gyula IV. é. th. imádsággal, Nagy Ernő IV. é. th. szavalattal, a Főiskolai Énekkar ■ Szabó Sándor ének- és zenetanár vezényletével, Kiss Sándor főisk. szenior, theol. m. tanár ifj. elnök Biblia­­miagyaríázattal járult hozzá az ünnepély sikeréhez. A nőnevelő-intézetben a reformáció tanítása címen Kiss Sándor theol. magántanár tartott előadást, a növen­dékek közül Szabó Sári I. lie. o. t. heggdűjátékkaK Gvörke Irma IV. k. o. n.. Eőrv Szabó Lenke V. iic. jö. t. szavalattal, Németh Sári V. k. o. n. és Deák Ildikó V. k. o. n. zongoraszámmal, a tanítónőképző-líceumi énekkar Ritoók István jfcanítónőképző int. tanár veze­tésével karénekkel működött hatásosan közre. — Nyilvános nyugtázás. B. e. Antal Géza püspök arcképének megfestésére az elmúlt héten a Pápai Hitelbankhoz a következő adományok érkeztek: Thaly Dezső Tóváros 20 P, Eötvös Sándor Mező­­szentgyörgy 5*10 P, Balázs József Győr 5 P, Domokos

Next

/
Oldalképek
Tartalom