Dunántúli Protestáns Lap, 1939 (50. évfolyam, 1-53. szám)
1939-10-15 / 42. szám
210. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1939. Budapesten megfordulnak, felemlítem, hogy az egyetemes konventnek egyik elnöki termében hónapok óta összegyűjtöttük több angol, francia, holland, német, svájci és az Egyesült Államokban megjelenő tekintélyes egyházi folyóiratnak a számait és így azok tanúlmányozás végett rendelkezésre fognak állani. A Főtiszteletü Közgyűlés ne tartsa sötétenlátásnak azt, hogy az eddigiekben némely kedvezőtlen jelenségekre, sőt tényekre utaltam. Én bízom a nemzetünkre váró jobb évtizedekben, de kötelességem volt az eddigieket azért is előterjeszteni, mert minden kormányzásnak, tehát az egyházi kormányzásnak is első feladata: az előrelátás, tehát a hálaadás mellett, amellyel a Gondviselésnek az utolsó év ajándékaiért tartozunk, gondolnunk kell a jövendőnek lehetőségeire is. Főtiszteletű Egyházkerületi Közgyűlés! Komoly, sőt zord időkben újabb kötelességek hárulnak reánk, magyar reformátusokra. Az első, hogy mindnyájan azon a helyen, amelyre állítva vagyunk, szilárd élniakarással, szívós elhatározással, kétszeresen megfeszített munkával dolgozzunk nemzetünk haladásáért. * A további: mielőbb alkossuk meg azokat a törvényeket, amelyek a széles néprétegek életviszonyainak javítását, valamint falusi lakosságunk művelődésének emelését biztosítják. Ezek között, amit erről a helyről ! már többizben sürgettem, Magyarország földjének he- | lyesebb megosztása révén, de a tulajdonjog elvének I tiszteletbentartásával törekedjünk arra, hogy minél több szorgalmas, értelmes és képzett magyar gazda jusson földhöz. E részben elsősorban azt kívánnám, hogy százezrek legalább fejenként 600—800 négyzetül házhelyet szerezhessenek, azon kertészkedve és családi házat építve, állatokat tarthassanak, növényeket termeszthessenek és a mezőgazdasági széles néprétegek gazdasági tudásának fokozásával nemcsak saját háztartásuk szükségleteit kielégíthessék, hanem még figyelemreméltó jö- j védelemhez is jussanak, amit a takarékos gazdák bizonyára földbirtokuk kiegészítésére fognak felhasználni. Komor évtizedben legyen előttünk az a kívánság , is, amelyet Vörösmarty költeménye fejezett ki: „Hű í egyesség tartsa össze (a nemzet) fiait“ ! Részemről is észlelek egyes nem örvendetes jelenségeket vagy tényeket, amelyek alkalmasak arra, hogy a felekezetközi békét megzavarják. Ezek elhárításának nem szerencsés módja volna azokat mostanában hírlapi vagy más vitákban nyilvánosság elé tárni. Ha jogos panaszaink vagy sérelmeink vannak, azokat az illetékes egyházi hatóságok hivatottak közölni a kormánnyal és megnyugtathatom a Tisztelt Egyházkerületi Közgyűlést, hogy a kormánynak erre mindenképen illetékes és kiválóan tekintélyes tagja az orvoslás végett a szükséges lépéseket meg fogja tenni. Részemről nem szőnék ezidőszerint olyan terveket sem, amelyek alkalmasak a református egyház belső békéjét megbontani. Egyik egyházi folyóiratunkban kiváló férfi veti fel azt az eszmét, hogy az egyházkerületek közül három szüntesse meg theologiai akadémiáját és egységes képzés végett négy helyett tartsunk fenn egy theologiai főiskolát a legkitűnőbb tanárokkal s a legjobban felszerelt intézményekkel. Értesítettem a hozzám fordult jeles szerkesztő urat, hogy ennek a kérdésnek sürgetését most békebontónak tartom és nem helyeselhetem. Főtiszteletü Egyházkerületi Közgyűlés! Örvendetesebb kérdésekre áttérve, kedves kötelességem valamenynyiünk nevében a legnagyobb melegséggel és legszívesebben üdvözölni hazatért kedves testvéreinket. A mostani komoly hónapokban, amikor annyi gyász és annyi egyéni fájdalom — köztük főiskolánk nagyérdemű világi gondnokának, Darányi Kálmán úrnak hosszú, súlyos betegsége — is ért bennünket, a magyar ember még az örömét is csak csendben fejezi ki. De ha nincs is jogunk a kitörő öröm hangjait most hallatni, meg kell mondanom, mennyire hálásak vagyunk azért, hogy a felvidéki testvéreink a folyó évi szeptember hó 6. és 7. napján ritka egyértelműséggel megszavazták azt a törvényjavaslatot, amely a hazatérést az 1939. évi II. törvénycikkbe be fogja iktatni. Ha elmúltak is az ünnepi zászlók kitűzésének örvendetes hetei, lelkünk mélyén csendes, de hálatelt örömmel üdvözöljük a hazatértek közül mai közgyűlésünkön megjelent nagyon tisztelt barátainkat s ugyanezzel a testvéri együttérzéssel gondolunk mindazokra, akik a folyó év november 2-ával újból a magyarországi egyetemes református egyház tagjai fognak lenni. Boldog örömünk idején szörnyen megdöbbentett bennünket Sörös Béla dunáninneni püspök úrnak, akit legutóbbi együttlétünkkor még itt üdvözöltünk, hirtelen elhunyta. Ő két nehéz évtizeden át hithűséggel és magyar érzéssel megpróbáltatások, sanyarúságok és szenvedések között vezette híveit. Mélyen fájlaljuk, hogy nem érhette meg a rá váró jobb évtizedeket és nem dolgozhatik egyházunk kiváló vezetői sorában a magyarországi reformátusok haladásáért. A Gondviselés kegyelmének köszönjük, hogy iskoláink a tanítást a folyó tanévben is rendes időben zavartalanul megkezdhették. Örömmel említeni fel, hogy kollégiumunk V. osztálya mellett a kereskedelmi tagozatot a folyó évi szeptember hó elején ötven tanulóval meg lehetett nyitni. Ä tisztelt kormány részéről kiküldött tanügyi főtanácsos úr a kereskedelmi tagozat szervezésének részleteit helyeselte és a tapasztaltak felett megelégedését fejezte ki. Főtiszteletü Egyházkerületi Közgyűlés! Természetesen teljes mértékben méltányolom azokat a rendkívüli nehézségeket, amelyek különösen a nagyobb családú lelkipásztorokra és tanítókra hárulnak. Ezért az egyházkerületi elnökség állandóan törekszik arra, hogy a lelkipásztoroknak és ezek között természetesen a Felvidékről hazatérteknek korpótlékát az állami költségvetés mielőbb minél nagyobb mértékben emelje. Nem feledkezem meg arról sem, hogy rendezni kellene a theologiai akadémiánk érdemes tanárainak illetményeit és a kollégiumi tanár urak óradíjai tekintetében felmerült óhajt is. Befejezésül még csak kettőt érintek. Mint az evangélikus ének mondja: „Már a szép nyár gyorsan eljárt“, a szomorú, téli hónapokkal sokaknál jelentkezni fognak a nehézségek. Bizonyára nem kell presbitériumaink és egyházi hatóságaink figyelmét felkérni arra: gondoljunk a szegényekre, a szükölködőkre, a nyomorúságot szenvedőkre, mindazokra, akiket a téli hónapokban ínség fenyeget és bármennyire szegények vagyunk magunk is, tegyünk meg a még szegényebbekért minden tőlünkr telhetőt. És most gondoljunk a határokon vagy a határokhoz közel álló derék katonáinkra és kérjük számukra az Isten oltalmát és kegyelmét. Az Egyházkerületi Közgyűlés tagjait elnöktársammal együtt melegen köszöntve, ezzel a fohásszal ülésünket Isten nevében megnyitom.
