Dunántúli Protestáns Lap, 1939 (50. évfolyam, 1-53. szám)
1939-10-01 / 40. szám
202. oldal. DUNÁNTÚL! PROTESTÁNS LAP. 1939. nemzetének, hazájának. Az ma is, s minden kétségen felül az marad a jövőben is. De életfeltételeit biztosítani kell s ez jórészben állami feladat. Ezt kérjük s nem többet. De nem is kevesebbet. És kérjük ezt a valódi helyzet bizonyos ismeretében halálos komolysággal, — megjegyezvén még azt is, hogy e nélkül a Felvidék visszacsatolt két egyházmegyéje, a barsi és komáromi egyházmegyék egyházközségeinek a magyar nemzet vérkeringésébe való teljes és őszinte beolvadása szinte elképzelhetetlen. Az együttes kezelésbe átvehető, vagy behajtható egyházi közterhek korlátozása tekintetében meg kell jegyeznünk, hogy szentesített törvényeink szerint az egyházi és iskolai adókivetés, a törvény által megvont kereteken belül, az egyházi illetékes hatóság ellenőrzése mellett, az egyházközségek autonom joga. Elképzelhetetlen, hogy bármely egyházközség magasabb adóval terhelje híveit, önmagát, mint amennyi elkerülhetetlenül szükséges. Minden tiszteletünk mellett a pénzügyi hatóságok iránt kétségbe kell vonnunk a hatóságoknak a ref. egyházi és iskolai adókivetés felülvizsgálati jogát. Az egyházi hatóság, az általa már felülvizsgált és jóváhagyott hátralékkimutatást nem szuperrevízió., hanem behajtatás céljából és csakis ezért teszi át a pénzügyi hatóságokhoz. Ezzel kapcsolatban azonban komolyan kérnem kell az esperes urakat, hogy az egyházközségek költségvetésének és adókirovásának felülvizsgálása alkalmával legyenek különös figyelemmel, hogy az mindig tekintettel legyen az egyháztagok vagyoni és kereseti viszonyaira, teherbiróképességére (VII. te. 2. §), s ahol e tekintetben törvénytelen és antiszociális eljárást tapasztalnak, a legteljesebb szigorral járjanak el. Az ú. n. párbérrendszemek immár mindenütt véget kell vetni, — ha másképpen nem menne, adókivető bizottságok delegálása által. Ha az államhatalom segélyét törvényszerűit megkívánjuk, magunknak kell elsősorban a törvényt alkalmaznunk s annak rendelkezései szerint eljárnunk. Nemleges zalogolási jegyzőkönyvekkel nem lehet egyházközséget fenntartani. Van azonban az államkormány iránt elismerésre és hálás köszönetre is elég okunk. Nem egy iskolánk épült állami segéllyel úgy, hogy az iskolafenntartó csak a szükséges fuvart és napszámot szolgáltatta. A kőszegi egyházközség további fennmaradását a lelkész megélhetését szolgáló állami segély biztosítja. Nyomorúságot szenvedő, családjaikban vagy magukban próba Itatásnak alávetett lelkipásztor testvéreink, özvegyeink, árváink, anyagi bajokkal küzdő, építtető, javíttató kis egyházközségeink mindig nyertek gyorssegélyt, ha megindokoltan kérték azt. Hálás köszönettel emlékezünk meg Zsindely Ferenc és Jalsoviczky Károly államtitkár urak szives készségéről a megértésben és támogatásban, bizalommal várjuk a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr és új államtitkárja megsegítését azon nagy és nehéz dolgainkban, melyek már a legközelebbi jövőben elintézésre várnak. Medgyasszay Vince. — Segédíelkészek, tanítók, akik templomépítés céljára gyűjtést vállalnának (belügyminisztérium engedélye megvan) írjanak a ref. lelkészi hivatalba, Mosonmagyaróvár. PATAY KAROLY* 1860—1989. Patay Károly, az alsó-, felsőszecsei ref. gyülekezetek lelkésze, a barsi ref. egyházmegye esperese, a slovenskói és podkarpatska russi ref. egyház egyetemes konventjének és zsinatának rendes tagja, számos, gyülekezeti ?é: létünk előbbrevitelét munkáló egyházi szervnek, valamint sok társadalmi egyesületnek szorgalmas, becsületes, minden munkát önzetlen készséggel vállaló és becsülettel, fiatalos hévvel végző tagja született Szódón, Barsmegyében 1860-ik év május 21-én. Ároni sarj. Atyja szódói lelkész, nagyatyja baracskai preorans. A Patay ősök sok évszázados anyaszentegyházunk viharszántotta televényére védőn, áldón, üdítő gyümölcsöt hintőn boruló dús lombozatának sem nem a legutolsó, sem nem a legértéktelenebb hajtásából való. Gyermekkora annyiban különbözik a többi parochiákon növő gyermekek életétől, hogy neki 11 testvérrel kellett osztozkodnia a szülői szereteten és a kis papi jövedelem kicsiny kenyerének vékony karajkáin. Elemi iskoláit Szódon kezdette és végezte a kezdetleges felszerelésű X lábú iskola-asztalok mellett, mozgó, tört lábú falócákon félig ülve, félig guggolva a nemes famíliák nagyreményű csemetéivel egyetemben, kik között Patay Károly mindig a legelső és legkitűnőbb tanuló volt. Kilenc éves korában az akkori felvidék leghíresebb evangélikus líceumának, a selmeci főgimnáziumnak növendéke lesz. A hírneves tanári karból is kimagasló Breznyik János igazgató professzor kedvence lett csakhamar a szemfüles, szorgalmas, jó eszű diák — testvéreivel együtt, mert bizony akadt olyan idő is, mikor egyszerre 5 szódói Patay fiú szívta magába a tudásnak mézét Selmecen. A mai viszonylatban szinte el sem tudjuk képzelni másként ennyi gyermeknek szerény, papiházból egyidőben történő taníttatását csakúgy, hogy mint Patay Károly szokta emlegetni, a táppénzt és egyéb tanulással járó díjakat utánam és testvéreim után csak az érettségi bizonyítvány kiosztása felé kezdte szorgalmazni édes apámtól a liceum direktora. Érettségit 1877-ben tett, majd benső érzéseitől hajtva a sárospataki ősi, nagyhírű ref. főiskolának teológiai szakára iratkozott be. Az osztályába 40 növendék járt, kik között legjobb indexe mindig neki volt. Mint teológus diák a híres sárospataki főiskolai kántusnak éveken keresztül alprecentora volt, melyről hangjának elvesztése után lemondott. A súlyos tüdőgyulladás ezen szomorú következménye egész életén keresztül ott hagyta fájdalmas nyomát a különben kiváló előadó képességű és hatású egyházi szónok orgánumán. Kápláni vizsgát 1881. év május 30-án tartott barsi egyházmegyei közgyűlés előtt, a papi vizsgát pedig 1883-ban Székesfehérváron tartott egyházkerületi közgyűlés vizsgáztató bizottságának kezébe tette le valamennyi jelölt társai közül akkor egymaga kitüntető eredménnyel. Két évig tartó rövid kápláni — Az ekeli ref. gyülekezet Végh Kálmán lakszakállasi lelkipásztort hívta meg egyhangúlag lelkipásztorává. Isten gazdag áldása legyen az egyhangúlag választó gyülekezeten és új lelki pásztorán. * Ez adatokat Szabó S. Zsigmond bajkai ref. lelkipásztor, a barsi ref. egyházmegye lelkészegyesületének elnöke cikkéből vesszük, mely Csekes Béla szapi lelkésztestvérünk kitünően szerkesztett és ma is meglévő folyóiratában, a Református Világszemlében jelent meg, 1933 augusztusban.
