Dunántúli Protestáns Lap, 1939 (50. évfolyam, 1-53. szám)
1939-09-17 / 38. szám
1939. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. •93. oldal. Igédből tudjuk, szántál és szerettél, mikor még világ sem volt. Könvörgünk, hogy mikor tekintetünk csak homályt lát, biztass meg újra Szentlelkeddel, hogy tartasz és megtartasz; kísértéseken és próbatételeken keresztül elvezérelsz eleve-elrendelésed áldott ünnepére. Csodatevő kezedben úgy forgass, hogy általunk és bennünk itt most is országod terjedjen és neved szentebbé váljék... Könyörgünk a magyar református egyház egységéért, fennmaradásáért, további kiegészüléséért, hogy foglyok hazatérhessenek és elkövetkezzék reánk a Te kedves esztendőd... Könyörgünk a békességért, a vérontás megszűnéséért, a gyűlölet eltávozásáért, káini átok kiengeszteléséért, az igazság és szeretet országának megépítéséért. Kezedbe tesszük le fiaink életét, — ez élet drágább, mint a miénk; hazánk jövendőjét, — e jövendő drágább, mint fiaink élete. Lobogónkat királyi széked előtt meghajtjuk, parancsodra várunk, Te szólj, Te üzenj-parancsolj, csak kezedből ki ne' ejts, könyvedből ki ne törölj, sem minket, sem nemzetségünket, sem hazánkat, sem magyar református anyaszentegyházunkat... Megrendülve hallgatta az egész zsinat a püspököt. A világi elnök, Balogh Jenő dr. ny. igazságügyminiszter, főgondnok megnyitójában hangoztatta: »manapság nem szavakra, hanem arra van szükség, hogy a nemzetnek minden tagja, aki kötelességeit is, a reáváró felelősséget is átérzi, egyfelől teljes egybefogásra, másfelől arra törekedjék, hogy hazája és egyháza érdekében munkaerejének és Istentől adott tehetségének teljes megfeszítésével zajtalanul végezze tennivalóit abban a munkakörben, amelyet számára a Gondviselés kijelölt«. — Szilárd bennem a remény — így szólt Balogh Jenő — nemzetünknek évszázadokra terjedő jobb jövendőjében és abban is, hogy ez a zsinatunk szerencsésen fogja megoldani feladatait. Hazatért felvidéki testvéreinkkel szorosan egybekapcsolnak bennünket az ezeréves magyar történelmi múltnak nagy emlékei, különösen az utolsó két évtizednek a trianoni határokon innen és túl egyformán átélt szenvedései és az a magyar lelkiség, amely mint nagy szellemi erő, megpróbáltatások és küzdelmek között is fenntartott bennünket. A megjelent zsinati tagok számbavétele és különböző előterjesztések, Enyedy Andor dr. előadása után Sz. Kun Béla dr. debreceni egyetemi tanár jelentette, hogy a márciusi zsinatnak a visszacsatolt területi református egyházi önkormányzati testületek visszakerüléséről szóló törvényalkotását — az 1939. évi I. törvénycikket — a Kormányzó ŐfÖméltósága június 30-án jóváhagyta és megerősítette. Balogh Jenő elnök: A zsinat ezt hódolatteljes tisztelettel veszi tudomásul. Délután bizalmas zsinati értekezlet volt. Csütörtökön folytatta és be is fejezte legújabb ülésszakát az Országos Zsinat. Szentpéteri Kun Béla dr. debreceni egyetemi tanár előadói beszédében kifejezte Istenben bízó reménységét, hogy Abdiás próféta jövendölése szerint az Úr népe »birtokába veszi örökségét«. Kun professzor fejtegetései után a zsinat egészen rövid vitával elfogadta »a Magyarországhoz visszacsatolt területeken levő református egyházi önkormányzati testületeknek a református egyház többi részével való egyesülése végrehajtásáról« szóló törvényjavaslatot, melyet lapunk vezető helyén közlünk. A törvényjavaslat elfogadását követően Balogh Jenő dr. világi elnök így szólt többi közt: Hálával kell leborulnunk a Mindenható előtt, hogy hazahozta -testvéreinket és örömünket hangoztatjuk, hogy hazatért testvéreink teljes hozzájárulásával kimondhattuk ennek az egyesülésnek törvénybeiktatását. (Hosszantartó eljenzéssel fogadták Balogh Jenő szavait.) Gyors ütemben fogadta el a Református Országos Zsinat a benyújtott határozati javaslatokat is. Ezek közül az első: a zsinat »felhívja az egyházkerületek és egyházmegyék figyelmét arra, hogy azokat az érdemes férfiakat, akik a visszacsatolással kapcsolatban megszűnt egyházkerületekben vagy egyházmegyékben lelkészi vagy világi tisztséget viseltek, hasonló tisztségre a lehetőség szerint nyerjék meg, figyelmükbe ajánlván, hogy evégből szükség esetén tisztviselőik számának emelését is* az egyházi törvényben megszabott módon kimondhatták, illetőleg kezdeményezhetik«. Az anyaországi istentiszteleti rendtartás 1940 január 1-én a visszacsatolt terület mindén egyházközségében életbelép; az ott eddig használt énekeskönvvet átmenetileg használni lehet. Egy másik zsinati határozat a visszacsatolt területi lelkészképzés, lelkészképesítés ügyében a függő kérdéseket tisztázza s ennek kapcsán »hálával és elismeréssel örökíti meg a losonci theologiai szemináriumnak magvar református egyházi szempontból elévülhetetlen érdemeit, különösen méltányolva Sörös Béla püspök, volt theologiai igazgatónak, valamennyi volt theologiai előadónak s a volt szlovenszkói és kárpátaljai református egyház hivatalviselőinek áldásos munkáját és megköszönve ismert s névtelenül maradt adakozók áldozatkészségét«. A zsinat annak kieszközlésére kéri elnökségét, hogy a visszacsatolt területen működő lelkészek és tanítók fizetéskiegészítés-, korpótlék- és családi pótlékigénye az anyaországiakéval egyenlő módon biráltassék el, a kápláni kongnia rendezése ügyében rendelet adassák ki s az állandó káplántartó helyek száma a visszacsatolt területek figyelembevételével felemeltessék. Arra is felkérte a zsinat az elnökséget, hogy »az egész magyarországi református egyház lelkészei betegsegélyző ellátásának mielőbbi megszervezését az Országos Tisztviselői Betegsegélyezési Alap keretében, vagy annak mintájára a m. kir. minisztériumnál kieszközölni szíveskedjék«. Még a mai nap folyamán elvégezték a zsinati törvényanyag harmadszori olvasását is. Balogh Jenő dr. főgondnok-elnöknek különösen Sz. Kun Béla előadó, Benedek Zsolt konventi tanácsos, háznagy iránt hangoztatott köszönő szavaival, Révész Imre dr. püspöknek a zsinati elnökségre kért áldásával, Ravasz László dr. püspök-elnök fohászával és a Himnusszal befejeződött a zsinat legújabb ülésszaka. Magyar Értesítő. A veszprémi ref. egyházmegye folyó évi augusztus hó 17-én tartotta évi rendes közgyűlését Veszprémben, a ref. egyház újonnan épült, nagyszerű gyülekezeti termében. Előző nap voltak a bizottsági gyűlések. A tanügyi bizottság gyűlése volt az első, utána a missziói bizottság ülésezett. Gáty Ferenc előadó nyomatékosan rámutatott az evangélizáció szükségére. A miszsziói jelentés minden pontjánál valóságos evangélizációt tartott. Nagy kár, hogy ezek a szép előadások kárba vesznek, mivel csak a bizottsági tagok s néhány érdeklődő hallgatja, holott megérdemelnék a lehető legnagyobb hallgatóságot. Délután először a gazdasági és pénzügyi bizottság ülésezett. Ez a bizottság rövidebb idő alatt végezhetné dolgát, ha, mint szabályzata kívánja, zárt ülésben tanácskozna. Ha a
